7 hónapos

Mivel is kezdjem? Huncut vagy, nagyokat tudsz röhögni (igen, nem csak úgy nevetsz ám, egyenesen röhögsz!), imádjuk a fogatlan mosolyodat! És úgy tűnik egy ideig még élvezhetjük, mert se híre a se hamva a fogaknak. Csak nyál, meg nyál, meg még több nyál. Ami az érdeklődésedet illeti, a bátyád még mindig toplistás, bármit csinál, azt te pislogás nélkül bámulod, amerre megy, forogsz utána. A pörgés-forgást már tökéletesre fejlesztetted, többnyire eléred amit akarsz. Kedvenced a papír, szedtem már ki a szádból galacsint, ami egykor autós kártyaként szolgált. De nem csak a papír, minden nagyon érdekel ami nem való a kezedbe/szádba: üveggolyó, pörkölt, pelenka-kapocs, pisis pelenka. Apropó pelenka. A pelenkacsere egy rémálom. Miután 10 másodpercre se vagy képtelen megmaradni egy helyben, minden alkalommal birkóznom kell veled. Már egész jól tudlak öltöztetni ha négykézláb rugózol. Kaja ügyben nem jutottunk sokkal előbbre, a napi kajád 99,9%-át az anyatej teszi ki. Bár a múltkor megettél úgy egy harapásnyi banánt, ma meg előszeretettel tátogtál a sülőtök után, úgyhogy van remény, hogy egyszer fogsz nélkülem is enni. Az alvás kezd érdekes fordulatokat venni. Eddig simán végigaludtad az éjszakát, ám most vége a jó világnak. Van hogy az esti 8-fél9-es altatást követően még fél óránként bemegyek hozzád mert felriadsz és csak anyád (oké, a cici) tud visszaaltatni. Igaz ha jól vagy lakva este, de még nem aludtál el, simán benyomod a bal (és csakis a bal!) hüvelykujjadat a szádba és úgy alszol el apa karjaiban, míg én általában Márkot altatom. De ha felriadsz, csak én kellek. Ahogy az éjszaka hátralévő részében is amikor már melletted fekszem. Az elmúlt héten, kábé minden éjjelt végigettél. Remélem ez megint csak egy növekedési ugrás és aztán visszaállunk a régi jó kis alvós korszakba, mert az nekem sokkal jobban tetszett. Vagy az is lehet, hogy csak szimplán meg akarod örvendeztetni a védő néniket, akik aggódnak a súlygyarapodásod miatt. Pedig egy szavuk se lehet, a múltkor 4 grammot híztál egy hónap alatt, most viszont 40dekát két hónap alatt. Én nem aggódom, úgyhogy szerintem Te se tedd, aludj csak nyugodtan. :)

Hiteles?

Több apropó miatt kezdett megfogalmazódni bennem ez a bejegyzés. Már sok helyen olvastam mostanában, hogy a vajon mennyire lehet hinni a blogoknak, mennyire hitelesek a szerzők, hogy tényleg valós képet festenek-e magukról. Aztán kaptam ma egy levelet és feltettem magamnak a kérdést: én mennyire vagyok hiteles? Mennyire fest reális képet ez a blog RÓLAM?

Sok bloggerrel és bloggerinával szemben én viszonylag ritkán írok a gondolataimról, érzelmeimről. Igyekszem a napi/heti történésekre koncentrálni, hiszen ez lenne a Megszoktunk célja. Az már más kérdés, hogy néha-néha felbukkannak személyesebb postok is, de őszintén szólva nem szeretnék eltérni az eredeti céltól. Írok a gyerekekről, a mindennapjainkról, arról hogy mit eszünk, az óvodáról stb. Ha valami jó történik, akkor azt szinte mindig megörökítem itt. Ha valami rossz, azt sokszor nem. Ennek lényegében két oka van. Az első, hogy ez egy publikus blog. Nem korlátoztam a hozzáférést, nem védek jelszóval bejegyzéseket. A látogatottságból és a térképvázlatos statisztikából tudom, hogy sokkal többen olvasnak mint ahányan kommentelnek, és a problémáinkat nem szívesen osztom meg az egész világgal. Talán ha anonim lenne, másképp gondolnám. Persze én is változok, amikor elkezdtem blogolni, álmodni se mertem volna arról, hogy a gyerekeimnek szánt “leveleket” ide felteszem. Szóval még az is lehet, hogy mélyül a dolog. Most még nem tudom. Majd útközben kiderül. A másik ok, amiért nem mászok itt bele gondokba és problémákba, hogy ez a blog nem csak Neked, az olvasónak szól, de nekem is. Ez egy olyan boldogságnapló féle, amit jó lesz majd visszaolvasni évek múlva és mosolyogva nosztalgiázni a sztorikon. És nem szorongani akarok majd ha olvasom, hogy jaj, ekkor depis voltam, ott meg éppen fasírtban voltam a főnökömmel.

Pedig nekem/nekünk is vannak sz@r napjaink, mint bárki másnak. Mert van, hogy összekapunk Sanyival, meg hogy ordítozom a gyerekkel, meg hogy nincs kedvem nekiállni a három napja tornyosuló edény-halom elmosásának, a tiszta rongyok elpakolásának stb, helyette leülök filmet nézni és hasonlók. (Most már mindenki megnyugodhat, nem mi vagyunk A Tökéletes Család! :)) Ám ha felkerül olyan gondolat, ami egy kicsit kusza és esetleg ráférne egy kis magyarázat, nyugodtan jelezzétek kommentben vagy akár mail-ben is: megszoktunk@gmail.com és igyekszem majd kibogozni.

…

{egy pillanat}

“{this moment} – A Friday ritual. A single photo – no words – capturing a moment from the week. A simple, special, extraordinary moment. A moment I want to pause, savor and remember.”  SouleMama

“{egy pillanat} – Egy pénteki szertartás. Egyetlenegy fotó – szavak nélkül – a hét egy megörökített pillanata. Egy egyszerű, egyedi, különleges pillanat. Egy pillanat amit meg akarok állítani, elraktározni, hogy mindig emlékezzek rá.”  SouleMama

Év vége, év eleje

Az ünnepek jól teltek, karácsonykor 24-én és 25-én Sanyi itthon volt. Végül 22-én este díszítettük a fát, volt nagy öröm amikor meglátta Márk. Teljesen el volt varázsolva. csak ült az ölemben a kanapén és tátott szájjal gyönyörködött. Eriket persze még nem hatotta meg a dolog, majd jövőre. A 24-ei menetrend annyiban változott idén, hogy nem az éjféli misére mentünk, (két gyerekkel nem mertük bevállalni, hosszú a majd’ két órás szertartás még nekünk is, nem csak nekik) hanem az este hatosra. Így a Jézuska a fa alá tudta tenni az ajándékokat amíg nem voltunk itthon. Persze mondtuk Márknak, hogy míg templomban vagyunk, lehet, hogy jön majd a Jézuska így mikor hazaértünk, az volt az első, hogy a fához rohanjon. Teljesen oda volt a csomagoktól, mindet ki kellett bontani, mindegyikre nagyon kíváncsi volt, még ha nem is az ő neve volt rajta.

A két ünnep között Sanyi természetesen dolgozott, így semmit nem terveztünk. Szilveszterre az egyik barátunk jött át a kisfiával, de mivel elég utolsó pillanatos szervezés volt, nem csináltunk nagy bulit. A gyerekek rohangáltak, meg mesét néztek, mi meg beszélgettünk egy nagyot. Fél kettőkor kerültünk ágyba és legnagyobb meglepetésünkre Márk is bírta 1 óráig. Eriket 11-kor tudtam letenni, addig ő is partizni akart, vigyorgott és sikongatott végig.

Az új év eddig sok új dolgot nem hozott. Minden ugyanott folytatódik ahol tavaly abbamaradt. Sanyi továbbra is sokat dolgozik, én meg még most is itthon vagyok a gyerekekkel. :) Beadtuk végre Márk jelentkezési lapját a (reméljük) leendő iskolájába. (Ovi ügyben egyenlőre nagy változás nincs, de erről, meg az iskoláról is majd írok bővebben egyszer, ha lesz időm).

Az örökös lomtalanítás jegyében megszabadultunk számítógépasztaltól, ami eddig szétszedve foglalta az amúgy is szűk helyet a sufniban. Próbáltuk egy jó darabig eladni, nem sok sikerrel (nyilván, ha most írok róla), így a helyi freecycle oldalon végezte és ma már el is vitték. Apropó freecycle. Írtam már az új családtagról?A szárítógépünkről? Azt is ott találtam, nem sokkal karácsony előtt. (Ezt szeretem Angliában, hogy használt dolgokat nagyon jó áron/ingyen meg lehet szerezni.) A pelusok amiket használunk már nem újak, és elég durvák már a mosástól, meg főleg a mosószódától. Eriknek nagyon érzékeny a bőre, könnyen kipirosodik. Volt olyan hét, hogy csak papírpelust kapott, annyira csúnya volt a feneke. Még amikor nagy mamamista voltam, olvastam róla, hogy a gépben szárított pelusok sokkal puhábbak. És pont amikor erről kezdtünk beszélgettünk Sanyival, láttam meg a freecycle-ön a szárítógépet. (Véletlen? Nem hiszem…). Írtam a tulajnak, megvan-e még (a háztartási gépeket nagyon nehéz elkapni, pillanatok alatt lecsapnak rá) és másnap már itt állt a konyhánkban. Van vagy 20 éves, de tökéletesen működik. Simán belemegy 6 kiló ruha és egyáltalán nem gyűröttek amikor kiveszem! Sőt, ha még melegen hajtogatom a ruhákat, olyanok lesznek mintha vasaltam volna. Az egyetlen hátránya, (hogy áramot fogyaszt), se hátrány igazán, főleg így télvíz idején, mivel a kijövő meleg levegő olyan jól felfűti a lakást, hogy be se kell kapcsolni a fűtést (a kis lakás előnye, hehe). Persze nyáron más lesz a helyzet, nem kell majd ennyit használni, max a pelenkáknak, mert minden más szépen megszárad az erkélyen. De egy szó mint száz, az új gép beváltotta a hozzá fűzött reményeinket: a pelusok pihe-puhák, a gyerek feneke se piros azóta. Ha ez így marad, már jó évünk lesz. :)

2012

A maják szerint most kezdődik egy új időszámítás. 2011 a spiritualitásról, angyalokról, meditálásról, saját magam megismeréséről szólt. Idén nem csak a lakásban, magamban is lomtalanítok.

Amikor megszületett Márk, boldog voltam, tudtam hogy mit akarok, teljesen nyeregben éreztem magamat. Minden ment a terveink szerint, nem gondoltam, hogy porszem kerülhet a gépezetbe. Aztán hozzánk látogatott egy kis lélek, akinek csak egy feladata volt: felnyitni a szememet. És azóta semmi sem a régi. Akkor elindultam egy úton, amiről nem is álmodtam azelőtt. Megváltozott a kapcsolatom Istennel, megismertem az angyalok segítő erejét és lassan elkezdett kitisztulni a tükör amit magam elé tartottam. Amikor újra terhes lettem, azt hittem túl vagyok a nehezén és megtanultam a leckét. Aztán jött 32. hét a fenyegető koraszüléssel, aztán a szívprobléma. És nekem újra a miértekre kellett keresni a választ. Végül megérkezett Erik és én újra azt hittem, hogy most már mindenre fel vagyok készülve. Naiv voltam. Mert amint egyedül maradtam itthon a fiúkkal, valaki egészen más lettem. Valaki, aki átveszi felettem az irányítást és hiába kapálózok, nem tudok neki nemet mondani. Ez a valaki pedig tisztán mutatja magát a tükörben, amit most már a gyerekeim tartanak elém. Azt hittem azzal leszek jó ember és jó szülő, ha mindent a kezemben tartok. Utáltam veszekedni a gyerekre, de ha egyszer én jobban tudom… Elvégre én vagyok a felnőtt, nehogy már egy hároméves mondja meg… És ennek, meg az örökös megfelelni akarásomnak köszönhetően (mit gondolnak majd rólam, ha ezt megengedem neki? ha más gyereke beszokott így az oviba, az enyémnek is be kell…) összecsaptak a fejem felett a hullámok.

Én nem hiszek a véletlenekben. Ekkor botlottam bele egy könyvbe, aminek már a címe (Gyerekeket nevelni, magunkat nevelni) is elég volt hogy tudjam, merre kell indulnom (Aztán persze el is olvastam, mindenkinek ajánlom, fantasztikus!). Nem a gyerekemet kell megváltoztatni, hanem magamban kell keresni a megoldást. Ha én tisztában vagyok önmagammal és tényleg elfogadom, hogy a gyerekem csak kicsi, de nem hülye és hagyom, hogy ő irányítson, és én csak egyengetem az útját, akkor minden rendben lesz. Vagyis nekem kell tudni kiadni a kezemből az irányítást. Nem, nem bedobni a gyeplőt, csak rábízni magunkat Istenre. És ez a feladat a legnagyobb, amivel valaha is meg kellett birkóznom. Nekem erről szól majd 2012…

{egy pillanat}

“{this moment} – A Friday ritual. A single photo – no words – capturing a moment from the week. A simple, special, extraordinary moment. A moment I want to pause, savor and remember.”  SouleMama

“{egy pillanat} – Egy pénteki szertartás. Egyetlenegy fotó – szavak nélkül – a hét egy megörökített pillanata. Egy egyszerű, egyedi, különleges pillanat. Egy pillanat amit meg akarok állítani, elraktározni, hogy mindig emlékezzek rá.”  SouleMama

Óév ábécé 2011

A – Anya és Apa, Anyu és Apu; angyalok

B – barátok; blog; baleset; bili; bölcsességfog

C – család; cici

D – diagnózis

E – Erik

F – Ford; focipálya

G – Gábor+Szilvi

H – Hungary; huncut

I – Ikea

J – Június; játék; járművek

K – Kispupák; kardiológia; keresztelő; kávé; kötőtű

L – lakodalom; lomtalanítás

M – Márk; Mamák; mese

N – névváltozás

O – otthonszülés; óvoda; orvosi egyetem

P – pocak; paleo; piac;

R – remény; ruhásszekrény; ruhaszárító

S – Sanyi; szomszédok; születésnap

T – Tesó; terhesség

U – útlevél

V – vasútállomás; védőbácsi; vitaminok

Z – Zafira; zsírkréta

Boldog Karácsonyt!

A zenéért big hug Tesónak ;)

{egy pillanat}

“{this moment} – A Friday ritual. A single photo – no words – capturing a moment from the week. A simple, special, extraordinary moment. A moment I want to pause, savor and remember.”  SouleMama

“{egy pillanat} – Egy pénteki szertartás. Egyetlenegy fotó – szavak nélkül – a hét egy megörökített pillanata. Egy egyszerű, egyedi, különleges pillanat. Egy pillanat amit meg akarok állítani, elraktározni, hogy mindig emlékezzek rá.”  SouleMama