Megszoktunk

Focaccia és grissini

07Nov09

Még régebben olvastam ennek a két olasz előételnek a receptjét Dolce Vita-nál, mindig meg akartam őket csinálni, de valahogy elmaradt. A héten viszont vettem egy nagy levegőt és nekiálltam. Mondjuk nem tudom mire számítottam, a nagy levegővel, mert pofon egyszerű volt. Sima pizza tészta volt az alap amit kettéosztottam. Egyik feléből söndörgettem a grissiniket, a másikat meg kinyújtottam és mielőtt a sütőbe ment megkentem fokhagymás-rozmaringos olajjal, és borsoztam (meg megbolondítottam egy kis olajbogyóval is, mea culpa). Nagyon egyszerű étel mindkettő, mégis kitűnő vendégvárónak, vagy csak simán vacsorára, ahogy mi ettük. Én csináltam hozzá fokhagymás-fűszeres tejfölt mártogatósnak, de Márk inkább maradt a natúr verziónál és így is ízlett neki.

Filed under: itthon | Leave a Comment
Tags: kaja

Péntek

06Nov09

Hosszú ideje (ami néha csak egy pillanatnak tűnik) nem volt jelentősége ennek a napnak. Túlvagyunk Márkkal az első munkás héten. Azt azért nem állítanám, hogy az itthon töltött idő csupa hawaii volt és napfény, de mégis más valahol máshol húzni az igát. Nem lehet 10-ig aludni, egész nap pizsamában flangálni, órák hosszat összebújva szopizni, sem nagyokat marháskodni az ágyban reggelenként és a délelőtti csavargásra Márk már nem engem visz magával. A mosás, a teregetés, a főzés, a mosogatás, az össze- és szétpakolás, a bevásárlás marad délutánra és hétvégére.

Reggel csörög az óra, kelni kell, nincs mese. Mosakszom, öltözök, reggelit és tízórait készítek, közben elszürcsölöm a teámat, majd keltem Márkot. Aztán pelust cserélek, öltöztetek, reggelizünk, táskaellenőrzés: tízórai, váltópelus, biztos-ami-biztos-extra-ruha, üzenőfüzet. Majd cipő, kabát, sapka, kendő a csípőre, bele a kölök, hátamra a hátizsákja, vállamra a saját táskám, lakáskulcs, kocsikulcs és irány a parkoló. Táskák az ülésre, gyerek a sajátjába, anya a sofőr, meg sem állunk a childminderig. Ott gyerek lead, anya meg megy tovább dolgozóba. Délben ugyanez, csak fordított sorrendben.

Holnap és holnapután kicsit visszaáll megint a régi idill, élvezzük a lustálkodós reggeleket. Aztán hétfőn megint kezdődik a mókuskerék és alig várjuk majd, hogy újra hétvége legyen.

Filed under: gondolatok | 3 Comments
Tags: munka

Játszik

04Nov09

Filed under: fotó, itthon | Leave a Comment
Tags: Márk

De hová tegyük a gyereket…? III.

03Nov09

Tehát adott a szituáció: elhatároztuk, hogy visszamegyek dolgozni, de ahhoz Márkkal valamit csinálni kell, mert nem hiszem, hogy a lakás bírná ha egyedül hagynánk mister rombolót napi 3 és fél órára. A helyi lehetőségek közül mi a childminder mellett tettük le a voksunkat.

Childminder kerestetik – így keres(t)ünk mi

Létezik itt a városban egy ún. Andover Childminder Association, amit valami olyasminek tudnék fordítani, hogy Andoveri Gyerekfelvigyázók Egyesülete. Nekik van egy koordinátoruk, akihez a mindenféle infók befutnak: hány ember dolgozik a városban (csak mint bébicsősz, a gyári munkásokról, nem hiszem hogy lenne fogalma), kinek van szabad helye stb. Ezt a hölgyet hívtam fel kezdésként, és kaptam rögtön nyolc nevet és a hozzájuk tartozó telefonszámokat, azzal az instrukcióval, hogy nekik van jelenleg szabad kapacitásuk.

Valami hiba csúszhatott a koordinátor számításaiba, mert két embernek nem volt egyáltalán szabad helye, egynek pedig kapásból rossz számot adott meg, mert valaki más vette fel, akinek semmi köze nem volt a gyerek-bizniszhez. No de sebaj, még mindig van öt név. Itt még csak egy kicsit izgultam. Aztán felhívtam Jackie-t. Azt mondta függőben van nála egy hely, majd pár nap múlva visszahív. (Azóta se hallottunk felőle.) Majd sikerült nyélbe ütnünk négy interjút.

Először Seema-t látogattuk meg. Nem részletezném a látottakat, csak pár szót említenék: koszos fal, koszos szőnyeg, koszos fürdőszoba. És ami kiverte a biztosítékot, az egy pár koszos harisnya zokni az előszobában. Mivel az én gyerekem még sok mindent megkóstol ismerkedésképpen, ez nem volt túl bizalomgerjesztő. Ez volt az a pont, amikor konkrétan pánikolni kezdtem. Ugyan van még három versenyzőnk, de mi van, ha náluk is találunk bibit? Berohantam a suliba, ahol az egyik kolléganő régebben emlegetett egy rendes childmindert. Uccu neki, hátha Ő lesz a nyerő. Beszéltem is vele telefonon, de mivel éppen holiday-re készült, csak egy hét múlva tudunk majd találkozni. Oké, addig mi megnézzük magunknak a maradék három jelöltet.

Vanessa nagyon kedves, fiatal és energikus. Van két saját kisfia, meg egy csomó jó elképzelése a délelőtti gyerekprogramokról. Azt mondta, majd másnap el email-ezi a hivatalos papírjait, hogy át tudjuk nézni őket. Úgy jöttünk el tőle, hogy talán ő az igazi, és ha minden oké lesz a papírokkal, akkor hozzá visszük Márkot. Három nap után hívtam fel, hogy ígért papírokat, mire hebegett habogott, hogy nem volt internetük, meg hogy izé, számítógép se volt jó, meg igazából mégse vállalna most több gyereket. Paff. Még jó, hogy még van két esélyesünk.

Audrey egy kedves középkorú hölgy, sok éves tapasztalattal, de inkább nevelni akarja a gyerekeket, mint vigyázni rájuk. Különösebb gond nem volt vele, de valahogy nem éreztem, hogy ő lett volna az igazi.

Tania. Egyedülálló anyuka, akinek az egész lakása ehhez a munkához van berendezve. De csak ehhez, semmi otthonos hangulat. Vannak viszont macskái, akik bent laknak a szőnyegpadlós nappaliban. Asszem nem árulok el nagy titkot, hogy ejtettük az ügyet. Ennél a pontnál már eléggé kilátástalannak éreztem a helyzetünket. Már csak két hetünk van, és semmi megoldás.

És ekkor jött az égi segítség. A (történetesen félig magyar) fodrászom megadta egy hölgy számát, aki anno a gyerekeire vigyázott. Neki sajnos nem volt szabad helye, de ajánlott valakit, akinek talán van. És volt. Így jutottunk el Denise-hez. Ő volt az, akiről kb. tíz perc után tudtam, hogy a mi emberünk. 35 körüli anyuka egy lánygyerekkel és egy férjjel, háziállat nélkül. Mosolygós, hétköznapi nő, aki nem csak játszóházba viszi a kölköket, de könyvtárba és vonatozni is.

Aztán a kolléganőm által ajánlott Janice-hez még elmentünk, aki egy középkorú hölgy, felnőtt gyerekekkel és egy bejáró macskával (ami nekünk egyenlő a nemmel). De már egyébként is tudtuk, hogy ki a mi emberünk…

Folyt.köv.: Denise

Filed under: itthon | 2 Comments
Tags: childminder, munka

Mindenszentekre

02Nov09

Filed under: gondolatok | Leave a Comment
Tags: ünnepek, in memoriam

M mint hurrikán

31Oct09

Nem elég hogy pakol és gombokat nyomogat(na ha hagynánk), de újabb és újabb felfedezésekkel örvendeztet meg minket. Csak a példa kedvéért leírok egy párat. Én kis naiv (na ja, megint csak előjön az elsőgyerekes anyuka naivitása) azt hittem, ha már eddig nem érdeklődött a wc csésze iránt, hát fellélegezhetek. Mire Ő vagy két hete felfedezte magának a porcelán alkalmatosságot. Eddig csak messziről figyelte amíg dolgomat végeztem, de most már egészen akcióközelbe akar kerülni, de legalábbis az ölembe ülni (azt csak remélni merem, hogy így nem akar majd szopizni). Egyébként meg amint felkapcsolom a villanyt fürdőszobában, azonnal odarohan a wc-hez és másodpercek töredéke alatt már a vízben pancsol. Az egyetlen szerencsénk, hogy most már nem veszi folyamatosan szájába a kezét, így bélfertőzés nélkül eljuttathatom a csapig kézmosás céljából. A másik nagy problémánk a mosógép. Illetve nem a mosógép, hanem a gyerekünk, aki folyamatosan tekergetné rajta a szabályzót és nyomkodná a gombokat. Persze ez csak akkor buli, ha közben forog benne a ruha. Eddig úgy néz ki, bármilyen eszközzel is próbáljuk takargatni az érdekes kezelőpanelt, kudarcot vallunk. Először csak letakartam a gombokat egy törölközővel, de persze azonnal lerántotta. Aztán oda is celluxoztam, de okos kölök hamar rájött a trükkre és egy erősebb rántással leszedte azt is. Most éppen egy frissen vett mosógép takaró (vagy valami olyasmi) van rajta, aminek az elejét le kell cipzárazni amíg megtöltöm. Először tutinak tűnt a megoldás. Aztán kétszer(!) látta Márk, hogyan férek hozzá a géphez, és ma délután már szép csendben pár perc alatt megtanulta a cipzár használatát (csodálkoztam is, miért nem jött ma velem pisilni). Vagyis a probléma a régi, ötletünk most már egy szál se, de ha valaki tud okosat, ne fogja vissza magát ragadjon billentyűzetet és ossza meg velünk. Azt már nem is részletezem, hogy pelenkázni vagy öltöztetni akarjuk folyamatosan elrohan, rájött, hogy tud ütni (ember, tárgy, mindegy), dobni (labda és fakocka között még nem tud különbséget tenni), meg segít porszívózni (visszahúzza vezetéknél fogva míg én dolgoznék vele), vagy lelkesen pakol minden keze ügyébe kerülő dolgot, legyen az akár vízzel teli pohár az asztalon, vagy az ébresztős rádió az éjjeliszekrényen.

Ugyanakkor ezek mellett a cseppet sem pihentető felfedezések mellett szinte minden nap mutat valami újat, hogy mi csak ámulunk, milyen ügyes fiúnk van. Szépen összeilleszti az építőjátékot, kockákból tornyot épít, kézmosáshoz tartja a kezét. Kérésre integet, ismerős tárgyakat idehoz, puszit küld, megmutatja a nyelvét és a fülét, fintorogva szagolja a lábát (vagy a miénket). Öltözésnél ruhadarabnak megfelelően tartja/bújtatja a kezét és a lábát. Egyre többet gagyarászik (de ha valamit szeretne, még mindig az ööö és a mutogatás megy). Bútorokba kapaszkodva már nagyon ügyesen lépeget, sőt néha szalad is. Vicces, hogy lehet vele kergetőzni így asztal körül, ezt nagyon élvezi. Elkezdett érdeklődni a könyvek iránt is. Most már nem csak enni és tépni szereti őket, de napjában sokszor leül lapozgatni és nekem is gyakran idehozza, hogy olvassak belőle. Ilyenkor elmélyülten figyeli hol a képeket, hol az én arcomat, bőszen lapoz és ha véget ér a mese, akkor határozottan jelzi, hogy kezdjük megint elölről.

De a legédesebb mindenek előtt, amikor megmutatja, hogy szereti anyát…

Filed under: itthon | Leave a Comment
Tags: Márk

Csak röviden

31Oct09

Megint eltűntünk kis időre, amiben nagy szerepet játszott, hogy nemrég öt napos kényszer gépnélküliségben volt részünk. Nehezen, de megoldódott a probléma, és most megint a régi jó öreg xp-vel nyomjuk. Hallgatásunk másik oka természetesen a childminder keresés volt. Ez utóbbiról hamarosan jövök a részletekkel.

Filed under: Kategorizálatlan | Leave a Comment
Tags: karbantartós

De hová tegyük a gyereket…? II.

13Oct09

Lehetőségek

Az első részben taglaltam, hogy kacsintgatok a munkába állás felé, így kell nekünk egy bébi-csősz. Öt éven aluli gyerekünkkel a következő opciókból választhatunk:

Bölcsőde. Ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás (mindjárt jön a de). Vannak állami és magán bölcsődék, többnyire mindkettőben vannak helyek, nem kell hónapokkal előre beiratkozni. Vannak persze olyan híres magán intézmények, ahová a gyereket már a születése előtt be kell íratni (és nem is kell hozzá London elit negyedébe menni, itt is van ilyen a város határában). Sok gyerek, sok gondozó, szuper játékok, szocializálódás, szabadtéri programok, rugalmas nyitva tartás… és/de egy rakás pénz. Ugyan valamennyit áll a költségekből az adóhivatal, de még így is csillagászati összegeket kérnek el. Az egyik ismerősünk kisfiára napi 60fontért vigyáznak, és ez egy alsó kategóriás hely.

Au-pair, vagyis bentlakásos bébiszitter (ilyen munkára jönnek ki a lányok pl Közép Európából). Nekünk ez nem opció, nem nagyon tudnék hová tenni egy plusz embert ebben a lakásban, ráadásul szintén egy vagyonba kerülne.

Babysitter vagy Nanny. Valójában nem ugyanaz a kettő, de a mi szempontunkból mindegy melyik-melyik. Egyik sem regisztrált hivatalos szerveknél, ám nagy előnyük, hogy többnyire van tapasztalatuk (főleg a nannyknek, ők főállásban vigyáznak gyerekekre) és házhoz jönnek. Mivel nincs olyan (pl. egyetemista) ismerősünk aki el tudna jönni (mint babysitter), a nannyket meg sok pénzért lehet csak “bérelni”, így ez a megoldás is kilőve.

Nem marad más, csak a childminder (gyerekfelvigyázó), aki általában olyan anyuka, aki otthon van a saját gyerekével/gyerekeivel és mellette vállal még kicsiket. Ez amolyan családi bölcsőde és fentiek ismeretében nem véletlenül a legnépszerűbb errefelé. A childminderek hivatásos gyerekcsőszök, vagyis mindenféle vizsgát kell tenniük, mielőtt belevágnak a bizniszbe. Egyszerre csak maximum 3 öt éven alulira vigyázhatnak, beleértve a saját gyerekeiket is. Családias környezet, megfelelő társadalmi élet a kiskorúnknak és még csak nem is kérik el egy Jaguár árát (errefelé 3,50-es órabér a maximum). Ki lehet találni, megtaláltuk a befutót. :)

Folyt.köv.: Childminder kerestetik – így keresünk mi

Filed under: itthon | 4 Comments
Tags: munka

De hová tegyük a gyereket…? I.

12Oct09

Az előzmények

Még meg sem született Márk, amikor azon kezdtünk gondolkodni, hogy lesz majd a munkába állásom ha letelik az anyasági szabim. Abban tuti biztosak voltunk, hogy itthon maradok vele a 12. hónap végéig, vagyis ameddig csak lehetséges, nem akarjuk idegenre bízni.

Először az volt a terv, hogy heti három napot dolgoznék, majd úgy döntöttünk, egyenlőre maradunk a heti egy napnál, amíg vége nincs a tanévnek (6 héttel a nyári szünet előtt kellett kezdenem) és csak szeptembertől lépne életbe az első, három napos verzió. A szervezést onnan indítottuk, hogy Sanyi megpróbálja az egyik héten keddi, másik héten csütörtöki szabadnapját állandó szerdára cserélni, de sajnos ez egy csupa jó indulatú kollegina jóvoltából nem volt járható út. Nekem viszont egy tündéri főnököm van, aki azonnal felajánlotta, hogy simán mehetek a fent nevezett napokon. Így is lett, szuper volt minden, Apa gyerekezik amíg Anya dolgozik, mindenki happy. Úgy gondoltuk, nem is akarunk mi ezen változtatni, ez így bevált, éhen se haltunk, jó lesz ez így még egy darabig, vagyis minden maradt a régiben szeptemberben.

Igen ám, de a (majdnem)tesó dologgal, már más szempont szerint kellett értékelnünk a témát. Mert ha újra anyaságira megyek majd, bizony a jövedelmem nem elég a teljes összegű anyasági pénzhez, és amit helyette kapnék, az bizony száraz kenyérre se elég. És mivel nem nyertünk ötöst a lottón, ráadásul nem is osztogatnak köteg 50fontosokat a főutcán, fontolóra kellett vennünk, hogy vissza megyek dolgozni. Ugyan Márktesó meggondolta magát (inkább várna még egy kicsit a hozzánk költözéssel), de mivel reméljük, hogy hamarosan köreinkben köszönthetjük, így a munka téma nem vesztette el az aktualitását. Megszületett a döntés, Anya is kereső pozícióba helyezi magát. Tervezzük, hogy minden délelőtt, plusz a Sanyi szabadnapján délután is mennék. Ez így pont 18 óra hetente, amivel már jogosultak vagyunk különböző adó-kedvezményekre. A héten ezt elmondtam a suliban is, elvileg nincs akadálya, így akár már az őszi szünet után kezdhetnék.

Már csak egy a kérdés: hová tegyük a gyereket?

Folyt.köv.: Anya-Apa dolgozik, hová vihetik a gyereket? Helyzetjelentés Angliából.

Filed under: itthon | 1 Comment
Tags: munka