Mit csináltunk a héten?

24Jan10

Állandóan valami huncutságon törtük a fejünket (többnyire sikerrel). Sok pohár víz borult, nagy adag kaja végezte a földön és sok játék, meg zsebkendő, meg cipő talált új otthonra a kukában.

Úgy döntöttünk, egy időre elég a huncutságokból és komolyra vesszük a figurát, hát megborotválkoztunk, akárcsak apa…

 

…majd nagyfiúkhoz méltóan megvacsoráztunk.

Voltunk sétálni is, szigorúan forgalomszámlálás céljából…

…meg rajzoltunk szép színes vonalakat a papírra (székre, szőnyegre).

És persze egész álló héten nagykanállal habzsoltuk az életet.

Filed under: itthon   |  3 Comments
Tags: hétköznapok, Márk, Mosolyogj!

…

…

16Jan10

Valahogy mindig máshol alakulnak a dolgok, mint ahogy az ember számítana rá. Ez valahol így van persze rendjén, de hoz néha szomorúságot is.

A nagymamám nagyon beteg. Nagyon fáj, hogy nem lehetek én is mellette. Egyet tehetünk csak, imádkozunk. Kérlek, Te is mondj el érte egy imát…

Hatalmas Úristen! A te kezedben van mindnyájunk élete és te szabod meg annak határait. Ezért könyörgünk hozzád beteg szolgálód életéért. Vigasztald, bátorítsd és erősítsd meg őt megpróbáltatása óráiban, hogy testének szenvedése lelkének üdvére szolgáljon. Ha nem ellenkezik rendeléseddel, add vissza egészségét, hogy a jövőben vallásos életével meghálálhassa jóságodat. Különösen is esedezünk azért, hogy adj neki és hozzátartozóinak megnyugvást a te szent akaratodban. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Filed under: gondolatok   |  5 Comments

Megint hószünet

13Jan10

A tegnap éjszakai havazásnak mára megint az lett az eredménye, hogy a városban nem nyitottak ki az iskolák. Nekem is jött a telefon korán reggel, hogy ne menjek dolgozni, így természetesen Márk is itthon maradt velem. Nem terveztem sok dolgot a délelőttre, gondoltam haladok egy kicsit a felhalmozódott varrnivalóval. Volt még maradék frottír anyag a pelenkákról, azokat daraboltam és varrtam össze pelenkabetétnek, meg megkíséreltem egy újabb polársapkát Márknak, mert a tavalyit már régen kinőtte. Azt nem mondom hogy egyszerűen mentek a dolgok, mert a gyerek valami rettentően nyűgös volt végig, szerintem az elmúlt 18 hónapban nem nyígott annyit, mint a mai nap.Tuti hogy a fogai miatt. Állandóan szopizni akart, délben még letenni se tudtam amikor elaludt, mert amint kikerült a szájából  a cici, rögtön nyígott érte. Eléggé kivoltam délutánra, de legalább most már nyugodtan alszik. A betétek egész jók lettek (nem mintha nehéz lenne összevarrni három réteg anyagot), de a sapka hagy némi kívánnivalót maga után (még jó, hogy csak maradékból csináltam azt is). Azért nekiállok még egyszer, de csak ha Sanyi is itthon lesz, mert nyüszítő gyerek mellett mindent lehet csinálni, csak koncentrálni nem.

Filed under: itthon   |  Leave a Comment
Tags: hétköznapok, Kreatív

Csak úgy összevissza

10Jan10

Nem terveztem ma postot írni, de szerencsére mégis így alakult. Elég húzós hétvégénk volt, nem gondoltam, hogy lesz időm géphez ülni. És lám, itt vagyok. Az úgy volt egyébként, hogy Márk kezdte hasmenéssel meg hányással, aztán a hányást abbahagyta, helyette Sanyi meg elkezdte. Ennek fényében telt a tegnap, meg a ma is. Most már mindketten jobban vannak, de nem teljesen, így lehet hogy holnap még szobafogságban tartom őket. Most viszont Márk már régen az igazak álmát alussza (fél 8-kor tettem le!), én túlvagyok egy forró fürdőn, megvacsoráztam és gondoltam mielőtt nekikezdek olvasni, bekukkantok ide is, megosztom ezt a jó kis estét a nagyérdeművel.

És ha már itt vagyok, leírom hogy a héten érkezett meg egy könyv (No cry sleep solution, vagyis sírás nélküli alvásra szoktatás), amit annak fényében rendeltem, hogy Márkot kicsit jobb alvási szokások felé terelnénk. Tulajdonképpen nincs gond az alvásával (és ez most be is bizonyosodott ahogy elkezdtem a könyvet), csak túl korán akartam vele végigaltatni az éjszakát. Vicces egyébként, amikor elkezdtem gondolkodni, hogy megrendelem (kicsit elkeseredve), szinte egész éjjel szopizott a gyerek, azt hittem hogy a jó alvás, csak átmeneti csoda volt. Aztán mire megérkezett, addigra szépen visszarendeződött minden és ismét csak 5-6 körül kel reggel kajálni. Ez így meg nagykönyv szerinti. És a gyakori kelések oka is kiderült: két nagy rágófogának is kint van a csücske és majdnem az egész ínye meg van duzzadva hátul, vagyis hamarosan érkezik a többi is. Összességében egy szavunk se lehet, mert azt a pár rossz éjszakát leszámítva minden különösebb jel nélkül törnek át azok a fogak.

Most, hogy minden jó dolgot leírtam, kikapcsolom a gépet, bevackolom magam az (ex-szoptatós) fotelbe és olvasok angyalokról, szellemekről, túlvilágról.

Szép vasárnap estét mindenkinek!

Filed under: itthon   |  Leave a Comment
Tags: hétköznapok

Óév, újév

08Jan10

Egy csomó ideig ültem a billentyűzet előtt, valami frappánsat akartam írni így az elején. Persze nem ment. Így marad most a közhely: irtó gyorsan jött el 2010. Persze akinek kisgyereke van, annak nem újdonság, hogy repül az idő, de én még most se fogtam fel, hogy nem állhatunk meg, egy pillanatra sem.

Tavaly ilyenkor két hete laktunk ebben a lakásban. Akkor az volt az egyik elhatározásom, hogy kacatmentesíteni kell. Nagyon büszke vagyok magunkra, mert sikeres volt a dolog, sok fölösleges cucctól szabadultunk meg. Van amit nyáron hazavittünk, van ami charity shop-okba került és van amit egyszerűen kidobtunk. Nagyon jó érzés, amikor minden ami körülöttem van, céllal van ott és van helye, nem csak rakjuk ide-oda a lakásban, mert állandóan útban van. Ez a fogadalom nagyon jól sikerült, míg a többi sajnos kevésbé. A reggeli kaja csak részben valósult meg, igaz az nem csak rajtam múlt: Sanyi átnevelése kemény dió (túl kemény, hehe), de van remény. Márk nagyon kényelmesen, még ágyban fekve reggelizik meg. Én viszont soha nem indulok el itthonról valami szilárd kaja nélkül, úgyhogy tulajdonképpen én teljesítettem a tervet. Volt még az úszás dolog. Ez az amiből semmi nem lett. A gyerek úsztatására valahogy nem éreztem kényszert idáig (tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de tényleg nem gondoltam, hogy sokat veszítene ha csak később viszem), én meg lusta voltam megszervezni, hogy egyedül eljussak az uszodába. Ez van. Nem igazán vagyok boldog, hogy ennyire futotta a tavalyi fogadalmakból, de legalább valami megvalósult és ez ad némi erőt az idei tervekhez. Ráadásul sok olyan dolog is történt 2009-ben, amire nagyon jó visszatekinteni. Például amennyire féltem a munkába visszaállástól, annyira jól alakult a dolog. Úgy érzem simán vettük ezt az akadályt és még egy jó kis rutint is hozott magával (ami ugye nekünk nem nagyon volt előtte). Fő a pozitív gondolkodás. És ha már a pozitív gondolkodásnál tartunk: nagyon sokat segített akkor is, amikor a béka feneke alatt voltam. Nem mondom, hogy pikk-pakk sikerült túltennem magam a baba elvesztésén, de sokat segített, hogy ne forduljak teljesen magamba és hogy más színben lássam a világot. Ez a pici lélek, aki nagyon rövid időre volt velünk, sok mindent megváltoztatott bennem. Neki köszönhetem, hogy megismerkedtem a spiritualizmussal és sok új dologra nyitotta fel a szememet. Persze még mindig vannak bennem kérdőjelek, de szépen tisztul a gondolati világom és ennek megfelelően szeretném élni ezt az évet.

Szeretnék egy kicsit lelassulni idén. Befelé fordulni, rendszeresen egyedül lenni egy kicsit. Hetente egyszer egy órával később megyek Márkért. És az az egy óra az enyém lesz. Úszni ás szaunázni megyek majd, rám fér. Tavaly januárban is így gondoltam, remélem ezúttal sikeresebben tartom majd magamat a dologhoz. Aztán majd egy év múlva beszámolok. :)

Filed under: gondolatok, itthon   |  Leave a Comment

Megint HÓ

06Jan10

Idén is bekeményített az idő errefelé, mínuszok vannak napok óta és mostanra ideért a nagy hó is. Tegnap kezdett esni hol kisebb, hol nagyobb pelyhekben és ma reggelre szépen beterítette a környéket. Persze a legjobb az egészben, hogy most kaptam a telefont a suliból, hogy bizony az zárva marad ma, én meg rögtön hívtam a bébicsőszt, hogy akkor Márk meg itthon marad. Lesz egy szép téli apás délelőttünk. :)

Tegnap délután már nem mertünk kocsival menni a boltba (hó és fagy téli gumik nélkül nem nyerő párosítás), de jól is tettük, mert ugyan nem volt még olyan vészes az út, nagyon élveztük sűrű pelyheket és a ropogó havat a talpunk alatt.

Sokan nem szeretik ezt a hideget, pláne a helyiek, akik több mint száz éve nem fáztak ennyire. És nincsenek is felkészülve rá, valljuk be őszintén. De furcsa módon, vannak akik kelet európai származásuk ellenére is jobban kedvelik az esős-szeles-5-10-fokos Angliát, mint a havas-fagyosat. Nekem ez az igazi tél. Persze egy téligumi szett nem ártana, meg reggelente talán korábban el kellene indulni, mert meg kell pucolni a fagyos szélvédőt, na meg egy szánkó is tuti jó lenne, de hát ki gondolta volna, hogy amikor globális felmelegedésről beszélnek, a brit szigetek a jégkorszak felé tartanak. :) Februárban lesz 5 éve hogy itt vagyunk és tavalyelőttig a leghidegebb idő plusz 5 fok körül volt telente. Kíváncsi leszek, mi lesz majd az elkövetkezendő években, bár a szakértők ugyanilyen hidegeket jósolnak errefelé. Lehet, hogy  a britek beruháznak majd hóekékre, meg lehet majd kapni tisztességes csizmákat, nem csak olyan tükörsima talpú divatdarabokat? És lehet, hogy nem áll majd meg az élet 10 centi hótól?

Amikor úgy döntöttünk, hogy gyerekestül is maradunk, kezdtem pánikolni, hogy csak akkor lát majd havat az utód, ha valahová elutazunk, és kimarad az életéből a haverokkal hógolyózás, meg a hóemberépítés. Úgyhogy én extrán örülök, hogy fehér minden.

fotó forrás

Filed under: itthon   |  2 Comments
Tags: időjárásjelentés

BUÉK

01Jan10

Van egy ilyen mondás, hogy amit csinálsz az új év első napján, azt fogod csinálni az évben. Ha ez igaz, akkor nekem nagyon jó dolgom lesz, mert családunk férfikara ma lelkesen segédkezett a konyhában. Márk persze inkább meós szerepben volt, de el nem mozdult volna az apja mellől. :)

 

Nagyon boldog új esztendőt kívánunk mindenkinek!

Filed under: itthon   |  1 Comment
Tags: ünnepek, kaja, Márk

Boldog Karácsonyt!

24Dec09

Mi Márktól kaptuk az első ajándékot. Ma, 17 hónaposan és egy hetesen megtette élete első önálló lépéseit. 

Filed under: itthon   |  1 Comment
Tags: ünnepek, Márk

Itt járt a Jézuska

18Dec09

Tudom, még nincs itt a karácsony, de mi biztosan nagyon jók voltunk, hogy majd’ egy héttel hamarabb érkezett hozzánk az ajándék. Egy hatalmas dobozzal csengetett be ma egy futár, amit aztán alig tudtam becipelni a konyhába. Mikor kinyitottam, nagyon elérzékenyültem, mert egyáltalán nem számítottunk ilyen meglepetésre. És hogy mi volt benne? Természetesen csupa csuda: otthoni karácsonyi ízek, díszek és ajándékok. Nem is tudom, hogy köszönjük meg a családnak, hogy bár nem leszünk velük az ünnepek alatt, mindent megtettek azért, hogy legalább a hangulatunk igazi otthoni legyen. Nagyszerű szüleink vannak, az egyszer biztos.

Anya, Apa, Anyu, Apu, Köszönjük Nektek!

Amíg nyitószerszámot kerestem, Márk azonnal kihasználta a csomag adta lehetőségeket és a tetejéről rámolt az ebédlőasztalon. Persze aztán bele is akart mászni és örültem, hogy legalább arra a pár percre távolt tudtam tartani amíg gyorsan feltérképeztem a doboz tartalmát. Hiába no, ilyen egy huncut, mindenre kíváncsi 17 hónapos.

Filed under: itthon, otthon   |  2 Comments
Tags: ünnepek, happy days

Életjel, születésnap és a többi.

17Dec09

Nincs időm írni. Persze ezt most nem sok értelme volt így kinyilatkoztatni, a több mint két hetes kimaradás magáért beszél. Valahogy ez a karácsony előtti blogolás nem akar nekem összejönni. Tavaly a költözködés borított mindent, most meg a szimpla hétköznapok, amik minden héten tartogatnak valami meglepetést. Ennyi elég is lesz a magyarázkodásból.

Folytassuk a születésnappal. Egy ifjú hölgy világra jöttének örülhettünk a minap. Olívia a már említett lengyel-magyar házaspár gyermeke nagyon kalandos úton, hosszas várakozás után érkezett meg. Isten éltesse ezúton is és sok-sok örömet kívánunk az újdonsült családnak! Remélem hamarosan személyesen is felköszönthetjük őket.

Aztán a többi.

Ezerrel készülődünk a karácsonyra: a képeslapokat útjukra indítottuk, segítettünk a Jézuskának a karácsonyfa szállításában, készülnek az idei karácsonyfadíszek, megvan az ünnepi menü terve és persze mi is megkezdtük az adventi visszaszámlálást. El sem hiszem, hogy már az utolsó gyertyát is meg kell gyújtani vasárnap. Csak remélni merem, hogy sikerül minden eltervezett dolgot megvalósítani mire eljön a szenteste, bár magamat ismerve örülni fogok ha a fele meglesz.

Persze nem bejegyzés a bejegyzés Márk-beszámoló nélkül. Nem, nem Ő tartja a beszámolót, bár lassan akár már tarthatná is, annyit karattyol mostanában. Szinte egész nap be nem áll a szája, folyamatosan megy a mamamamama, a babababa és a dadadadada. És nem csak hangadás terén lépett előre, de mozgásban is. Elengedett kézzel ácsorog és ha az egyik kezét fogjuk, akkor szépen sétál. Most már tényleg csak egy icipici hiányzik ahhoz, hogy önállóan lépkedjen. Romboló-pakoló kedve sajnos mit sem változott, továbbra is előszeretettel rámol a konyhában (a múltkor majd’ egy hétig kerestük az egyik fedőt az egyik ilyen akciója után), meg mindenütt ahol olyan cucc van, amihez nem kéne hozzányúlnia. Egyre ügyesebben követi az utasításokat és látja meg az összefüggéseket. Eddig a fürdőszobában vagy lábujjhegyen nyújtózkodott a csap felé, vagy fellépett a magasítóra ami a fal mellett volt, de most már odacibálja a magasítót a mosdóhoz, feláll rá és úgy pancsol/pakol. Ilyenkor persze leparancsolom, mert ha nincs kézmosás éppen, akkor semmi keresnivalója a szappan közelében (vagy a lefolyóba akarja a dugni, vagy megkóstolni, vagy mindkettőt persze fordított sorrendben), ugyanakkor nagyon büszke is vagyok rá, hogy ilyen ügyesen megoldja a dolgot. De fő a következetesség, így le kell jönnie, max kap egy nagy puszit. Ja, és az angol. A karattyolása még abszolút nemzetközi, de most már nem csak a magyart, hanem az angolt is kiválóan érti. Amikor a múlt hétvégén vendégségben voltunk és elkezdett lerámolni mindent, egy angol hölgy megkérte szépen, hogy vegye fel a ledobált dolgokat. Márk ránézett, majd szó nélkül nekilátott a felrakodásnak. A szánk tátva maradt a meglepetéstől. Kicsi okos fiacskánk. :)

Filed under: itthon   |  Leave a Comment
Tags: gólyahír, hétköznapok, Márk