Vagyunk
Igen, élünk, csak hírt adni magunkról nincs túl sok időm. Jelenleg úgy tűnik vége a nagy nyárnak, már csak 17 fok van és két napja esik. Szuper. Mondjuk annyira nem bánom. Márk nagyon élvezi a mostani időt, hosszú percekig képes az erkélyajtóhoz nyomott tenyerekkel bámulni az esőt és a szélben lengedező fákat. Aztán indul a dolgára. Nagyon elfoglalt, rengeteg pakolni és felfedezni valója van. És persze mindezeket szigorúan négykézláb. Amikor nagyon pici baba volt, már alig vártam, hogy hogy kezdjen mocorogni, mert az olyan izgi, amikor a gyerek felpattan pelenkázás közben. Tudom, hülye vagyok, ilyet is csak egy elsőgyerekes nagyon kezdő anyuka mondhat. Aztán elkezdett forogni, és kezdtem úgy érezni, hogy bizony ez nem is olyan tréfás dolog. Most meg egyenesen visszasírom a nyugis pelenkázásokat. Mert amint lekerül a gatyó és nyúlok a tisztért, már minimum egy méterre van tőlem. Aztán közelharc az öltözésnél, és amint leveszem róla a kezem, már messze jár. Amúgy imádnivaló ahogy gőzerővel teper (és lehúz, kipakol, megkóstol, szétdobál mindent ami az útjába kerül). Nekünk meg a hátsókbna is kéne lassan szemnek lenni. Szóval nem unatkozunk. Sanyi egy csomót extrázik mostanság, úgyhogy igazán nem sokat látjuk, amikor meg szabadnapos, én megyek dolgozni. Maradnak a ritka együtt töltött hétvégék, amikor azt se tudjuk mihez kezdjünk. Vásárolni is kéne (nem igazán ideális az este 8kor induló nagybevásárlás egy 11és1/2 hónapossal, valljuk be), meg takarítani, meg varrni, meg blogot írni, meg persze csavarogni csak úgy (többnyire ez élvez elsőbbséget :)).
Aztán ezerrel tervezzük a három hét múlva esedékes hazautat. Gondolatban már legalább ötvenszer bepakoltuk a cuccainkat a kocsiba, és megtettük a közel 2000 kilométeres utat. Alig várjuk, hogy végre indulhassunk, ugyanakkor félünk (oké, csak én), hogy bírjuk a több mint 24 órát a kicsiban ülve. Az éppen aktuális terv szerint 28-án délután indulunk és talán már 29én este otthon alszunk. Én valószínűleg félreteszem a “zöld” eszemet és az útra a gyerek jó kis környezetszennyező pelenkát kap (na jó, annyira nem vészes, mert a legjobb öko minősítést kapott verzióval nyomolunk majd). Jó hír, hogy nem visszük haza a régi fűnyírónkat, mert szerencsésen túladtunk rajta. Most már “csak” egy halom befőttes üveg, egy hadirokkant sörsátor, egy extra gyerekülés, egy teljes kemping-felszerelés (ha útközben mégis megondolnánk magunkat, és vízszintesen kívánunk aludni), meg a ruháink, meg a pelenkaarzenál (otthon visszaállunk zöld üzemmódra) utazik majd velünk. Buli lesz… :)
Filed under: itthon | 6 Comments
Tags: hétköznapok, Márk
Uf, nem lesz egyszerű ez a hazaút most, valahogy úgy érzem :)
hihi, egyszerre leszünk otthon, ha jól értelmezem. Jó készülődést!
Hahó! Csak jelzünk, hogy olvasunk :) Ismét jókat kacagtunk az irományon és várunk benneteket! :)
kocsival mentek? akkor Mark jol birja az autokazast. mi vasarnap hajnalban indulunk, csak 600 km, de az alvasidejere idozitjuk, maskepp nem lenne eppen biztonsagos az utazas:))
a tobbi ismeros:)) melyik az a pelenka? csak ott lehet kapni?
sziasztok! örülök, hogy olvastok!
Euthymia, egyszerre leszünk otthon, tényleg? Ti mikor mentek?
Zsuzsi/Máté, sietünk, ahogy tudunk, nektek további jó készülődést a finisre! :)
Hugomum, igen kocsival. :) eddig nem volt gond vele, a 2-3 órás utakat simán bírta, de remélem a 24 órással se lesz gond, persze az más tészta. már készülök mindenféle programmal a kocsiba (pl bábozás, meg éneklés), aztán majd meglátjuk… Ti hová mentek egyébként? Szintén haza Magyarországra? A pelus amit eddig úton használtunk Nature babies volt asszem, de most a Moltex-vel szemezek, az állítólag hivatalosan is öko minősítést kapott. hogy lehet-e máshol is kapni, passz, próbálj meg ráguglizni.
mi is Magyrországra igen. 9 órás út, de nálunk csak éjszaka bevállalható:)
köszi az infót, megnézem ezt a Moltexüet, olyan ismerős a neve…:) jó utat!!!, vigyázzatok magatokra
Szia, mi 25-én indulunk, bár repzajjal és 2-án jövünk :) Szóval, nagyjából egyszerre tényleg :) :)
Jó utat, ha addig nem “beszélnénk” :)