Hello Február, Hello Péntek

 

Megint péntek, megint itthon vagyok végre. Az utóbbi öt hétben hétfőtől csütörtökig dolgoztam, mellette tanultam, dokumentáltam és kényelmesen elhanyagoltam a házi munkát. Majd pénteken…. mindent majd pénteken. Ilyenkor egy kicsit rendbe kerül az előszoba, össze szedődik a koszos zokni.

De ma délelőtt, egy hirtelen érkezett takony tiszteletére a kanapéra vackoltuk be magunkat Alexxel és Süsüt nézünk. Reggel egy kedves szülőtárs vitte a nagyokat iskolába, míg mi itthon várjuk a villanyszerelőt, a konyha szekrény javító szakit és a festő elvtársat. A háromból egy már jött és ment, Süsüt meg leváltotta Pom-Pom. Én meg fújom az orrom és vágyakozva hallgatom Gombóc Artúr csokoládé beszámolóját.

A fogyókúrám nem halad úgy mint terveztem persze. A diéta egész jó (egy két csokis estét leszámítva), kényelmesebb a nadrág, az úszás is többé kevésbé sikersztori, csak a mérleg nem mozdul úgy mint én szeretném. Közel három kilóval vagyok könnyebb csak, de ugye sok kicsi sokra megy, nemdebár?

Mondjuk jobb ha belehúzok egy kicsit, már csak tizen hármat alszunk a wellness-hoteles telelésig. Mindenki nagyon izgatott, lesz hó, meg uszoda, szauna meg minden, alig férünk a bőrünkbe. :)

A nagy fogyókúra 2017

 

 

Január 8.

Minden úgy kezdődött, hogy ráálltam a mérlegre. Nem kellett volna. Én, aki sosem voltam 63-4 kilónál nehezebb, akkor reggel kicsivel több mint 69 kilót nyomtam. Az uram nyugtat, ő így is szeret (még szép), de azért valljuk be, öregszem, nincs ezen mit csodálkozni (elküldtem melegebb éghajlatra). A barátnőm szerint feleslegesen parázok, így is csirke szerű vagyok. És hogy én mit gondolok? Le vagyok döbbenve, sokkot kaptam, kiváltottam az éves uszoda-bérletet, és a lehető legnagyobb elszántsággal vetem magam a legújabb paleo-körbe.

Így esett, hogy 35 évesen és 8 hónaposan, három gyermek édesanyjaként, életemben először, fogyókúrába kezdtem. A tervem része, hogy naplót írok róla. Előtte-utána fotó nem lesz, ne is várjátok, de megígérem hogy őszintén beszámolok az eredményekről.

Innen indulunk. A mérleg 69.7 kg-ot mutat. Ami nem az én hiteles testsúlyom, a telefon is a kezemben van.

Mit eszek?

Sikerült ma reggel nem enni fehér kenyeret, csak glutén menteset, ami nálam már fél győzelem. A helyi Aldis változat nagyon jó, amíg a dolgozatok a fejem felett lebegnek, szerintem nem kezdek sütögetni. Viszont amíg van itthon egy rakat szaloncukor, azt hiszem a cukor-mentesség nem fog menni. Esténként már egy ideje vissza fogtam a nassot, max kukorica chips volt helyette, és kb egy hónapja újra kefír-gombázok, az jó a gyomromnak.

Mit mozgok?

A héten elkezdtem úszni, minden péntek este a terv. Naponta jóga és/vagy tollas a fiúkkal. Irtó izomlázam volt az úszás után, de a szauna kárpótolt.

 

 

 

2017 január

Boldog Új Évet Kívánunk!

Itt is eltelt a karácsony, újra iskolába járnak a gyerekek. Hosszúnak tűnt most az elmúlt két és fél hét szünet, még ha most úgy is érzem, mintha… nem is lett volna karácsony. Sanyi végig dolgozott az ünnepben, és itthon nem volt sétagalopp az élet a fiúkkal. A két nagy űber-izgatott volt a Jézuska miatt már hetekkel karácsony előtt, így mire eljutottunk a 24.-éhez, addigra szó szerint alig fértek a bőrükbe. A kicsi közben fogat növesztett, ami szintén nem könnyítette meg a helyzetemet.

Szent este úgy döntöttem, elviszem őket az este hatos misére. Hiba volt. Igaz csak pár perccet késtünk, de a templom tömve volt addigra, a kórusra (ahol a kis gyerekesek ülnek) esélyünk sem volt felmenni, így egy zsebkendőnyi helyen ülve/állva próbáltam normális viselkedésre bírni a gyerekeket. Nem sikerült. Alex addig volt csak csendben amíg keksz volt a szájában, ami hamar elfogyott és aztán persze a gyerek rohangálni akart, ami valljuk be, tömegben nem szerencsés dolog. Aztán kiszúrta, hogy az orra előtti nagy műanyag ládában enni való van (a helyi ételbank gyűjtőhelye). No onnantól fogva a kekszekért és csokoládékért hisztizett, végül muszáj voltam kimenni vele. Közben a két nagy se bírt magával, hol egymással, hol Alexszel incselkedtek. Tudod, mikor a fogaid között sziszegve próbálod a kölykeidet viselkedésre bírni, miközben mosolyogva fogadod a körülötted állók részvét nyilvánító pillantásait… Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire hálás, hogy vége lett a misének.

Mire hazaértünk, Apa is végzett, és a Jézuska is látogatást tett és én is idegösszeomlást kaptam. Bár idén a minimalizmus jegyében terveztük az ünnepet, nem igazán sikerült, de azért kisebb volt a kupac a tavalyinál. Márk és Erik szinte önkívületben tépték az ajándékokról a csomagolást, Alex meg szegény nem is tudta mi történik. A karácsonyfa már egy héttel korábban “megérkezett”, azóta ő csak a gömbökben gyönyörködött, illetve próbálta őket megszerezni. Nem sok dísz volt a fán, de azok is hamarosan derék magasság fölé kerültek.

A szent este illetve éjszaka (soha nem tudnak aludni menni ilyenkor) idén is Legó építéssel telt, és mire éjfélt ütött az óra, már egy teljes vasúthálózat foglalta el a gyerekszoba padlóját. (Ha jövőre eszembe jutna hogy Legót vegyünk nekik, nyugodtan kötözzetek meg.)

A két ünnep között Sanyival felváltva dolgoztunk, de azért jutott idő nagy sétákra és baráti beszélgetésekre, mozira. Idén is volt pizsama nap, meg tartottunk csocsó bajnokságot is. A szilvesztert itthon töltöttük, 8 ember társaságában, és csak elsején este, a nagy közös pulyka-vacsorát követően maradtunk magunkban. Jó volt, szép volt, de fárasztó és örülök hogy végre csend van, és egy darabig nem kell ünnepelni.

Jövőre természetesen minden másképp lesz, minden szebb lesz és jobb, időben elkészül. Pont úgy, ahogyan idén is terveztem… :)

De azért történt jó is ám! Decemberben elkezdtünk tollas labdázni a fiúkkal. Minden héten megyünk, és annyira belejöttünk belejöttem a sportba, hogy újra jógázni és úszni kezdtem. Reméljük a nagy elhatározás nem csak februárig tart majd, hehe.

Tegnap vízkereszt volt, így este elvitték az angyalkák a fát (nagyon pergett már, elegem lett a napi porszívózásból). Új év, rend a nappaliban, három csendben játszó gyerek… megyek ebédet főzni.

November vége 

Nagyon a legvége, már huszonhatodika van. Alakul a karácsonyi terv, gyűlik a kupac is az ágyneműtartóban. Csöndes hétvége a mostani, S dolgozik,  nagyok legoznak, a kicsi rámol. Mar túl vagyunk a reggeli birkózós-üvöltözős szakaszon, kaptak meleg reggelit is, volt mese olvasás. Ülök a fotelben, pizsmában, takaróba burkolózva. Belefér egy kis nyugi nekem is. 

Kint igazi ősz van, a csütörtöki nagy szél teljesen lecsupaszította a fákat. Hideg, mord az idő, ma meg a nap se süt, jobb is ha ki sem dugjuk az orrunkat a házból. Hatalmas havat jósoltak a télre, de azt hiszem nem hiszek nekik. Egy két fagyos hajnali leszámítva, messze állunk a sarki időjárástól. Pedig olyan jó lenne… fehér karácsonyról álmodni sem merünk.

De jó mikor hallani lehet az óra mutató kattogását… hihetetlen hogy csend van… nem is tudom mi ütött a gyerekekbe. Még A is csendben van. Most éppen a földön ülve könyvet lapozgat, koncentrál. Lassan aludni kéne vinni, ebédet főzni, a reggeli edényeket el pakolni. Mindjárt. Csak még gyorsan belelapozok az újságba. x

Pelenkáról megint

Márkkal pontosan hét es fél évvel ezelőtt kezdtem használni az első saját készítésű pelenkákat. Ő pont szoba tiszta lett, amikor Erik született, igy szinte szünet nélkül folytattuk a pelusmosást. Erik bőre viszont rettentően érzékenyen reagált a mosható pelusra, kisebb nagyobb megszakításokkal szinte állandóan vörös volt a feneke tőle. Mindent be vetettünk, mosószerekkel kísérleteteztünk, sőt még vettünk egy szárító gépet is, hogy puhábbak legyenek a pelusok, de hiába. Végül feladtuk es jóval azelőtt hogy szoba tiszta lett volna, eldobhatóra váltottunk. 

Alexnél ismét kezdtük aztán. Az ő feneke bírja a strapát, igy a nagy meleg nyári napok kivételével ő is a fenti pelusokat kapja. Kissé kopottak már, a tepőzár se a legerősebb, de mind használható. Az első gyapjú szériát le kellett cserélni, azok idővel teljesen el filcesedtek. A műanyag külsők és az utazósok (egyben a nedvszívó víz záró réteg) se bírtak többet mint másfél gyereket, igy azokból is újat használ már Alex.

Sok év távlatából is úgy gondolom, szuper dolog pelenkat mosni, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Az első kép hét éve, a második ma este készült a készletről. :) 

    

Péntek délután 

A hét meglehetősen lazán indult. Csak hétfőn dolgozok, aztán itthon süttetem a hasam, ragyog majd a lakás, en leszek a szupervumen. Ehelyett eszembe jutott hogy kedden bizony egyetemi évnyitó míting, csütörtökre pedig (ha már úgyis ráérek) elvállaltam egy két iskolai felmérést. Na jó, szerdán tényleg itthon voltam. Meg ma is. Márk meg mindig beteg.

Könyvtárban voltunk ma délelőtt, visszavittük az Erik könyvét, Márk hozott haza autósat meg harci járműveset, én meg feltaláltam a spanyol viaszt: használtam a könyvtárat! Nem tudom ki hogy van ezzel, de nekem néha magazin olvashatnékom van. Divat, pletyka, akármi. És tényleg csak néha. Akkor aztán veszek egy párat méreg drágán, hogy aztán a felét se olvassam el. A könyvtárból viszont lehet kölcsönözni, ingyen! Es azért hogy félig se olvassam el, nem drága az ingyen. Oké, vissza kell vinnni. De hetente úgyis bent vagyunk a városban, akkor meg miért ne? Igy jöttem ma haza egy Red magazinnal es egy szakácskönyvvel (amik a kezdetei lelkesedés után nálam úgyis csak porosodnak, tisztelet a nagyon kevés kivételnek). 

Szóval két gyerek alszik, egy iskolában, férj dolgozóban, én pedig önző módon pirítós és kávé (aka ebéd) mellett/után magazint olvasok. És csak azért eszek Micimackós tányérból, mert az összes többi koszos. Mondtam már hogy káoszt kene felszámolni inkább? Ma se leszek szupervumen. Majd jövő héten…

Október elseje

Egy lázas, egy fogzik. A harmadik meséért nyíg. Mert ha beteg egy kiskorú, arra csak mese lehet a gyógyír. Kár hogy egy másfél éves nem ül meg a fenekén több mint 3 percig. Valaki bevásárol, valaki marad. Elmarad a park, egyébként is esik, mindegy is. De rend lesz a játékok között, eltűnik a morzsa az asztal alól, és sikerül számba venni a meleg ruhákat mielőtt nagyon hideg lesz. Idén egy dzseki és egy kabát kerül a listára. Bekerülnek (az új!) autóba a szőnyegek, eltűnik a két hetes por a műszer falról. Mert ez most új, erre vigyázni kell. A küszöböt nem töröltem le, arra nem maradt idő, lefőtt a kávé. Nincs villany az asztal felett, előkerülnek a mécsesek. Idén ősszel először. A vacsora sajtos pirítós, bögre tej, süti maradék. Mindenki boldog, csak a lázas fázik és a fogzós nyűgös. Korán ágyba bújnak, egy figyelem elterelő fürdést kap, a többiek mesét hallgatnak. Nincs hiszti, hamar elcsendesednek. Ázik a bab holnapra, zörög a mosogatógép. Csend, kád forró víz, újság.