Megint Január

IMG_4010Csak nekem tűnik úgy, hogy rohannak az évek, vagy más is így van ezzel? A karácsony jött és ment, a szilveszter szintúgy és én még észbe se kaptam, már megint megkezdődött a taposómalom. Jó volt az év végi két hét szünet, idén (illetve tavaly, értitek) sikerült itthon maradnom végig, se munka, se egyetem, csak móka és kacagás. A fiúk ideén is lázban voltak (Alex szó szerint, de erről mindjárt), a Jézuska mellett a havat is nagyon várták, de sajnos ez utóbbin még a csoda sem segített. Nem hogy hó nem volt, de szinte kabát is alig kellett a rendkívül enyhe decemberben, és azóta sem. Talán majd februárban. A remény hal meg utoljára.

Nekem január 12-e, kedd dél volt az éppen esedékes dolgozat leadási határideje. Persze a lazsálásnak mindig van böjtje, a decemberi  semmittevés öt heti tananyagot zúdított a nyakamba elsején és szükségszerűen az utolsó pillanatos írást. Ám ha az ember lánya három gyerek mellett tanulásra adja a fejét, az vagy nagyon jól szervezett, vagy egyszerűen elment a józan esze. Attól tartok én ez utóbbi kategóriát gyarapítom. Pedig terveztem én… hogy majd három nappal a határidő előtt, szombat éjjel nekiülök és pikk-pakk összedobom, majd nagyképűen indítom a hetet, hogy lám-lám, gyerekek mellett is megy ez. De mindannyian tudjuk, hogy ember tervez…

megyei kórház Szombat hajnalban egy hörgő, lila ajkú, felakadt szemű kilenc hónaposhoz hívtunk mentőt. Szerencsére csak az ijedtség volt nagy. Mindig tanul az ember, ezúttal a lecke a lázgörcs volt. Nem akarok nagyelőadást tartani a témában, legyen elég annyi, hogy vannak gyerekek akiknek hirtelen szökik fel a lázuk (nem feltétlenül magasra, a hangsúly a ‘hirtelen’-en van, az Alexé bőven 39 alatt volt), amire lázgörccsel reagálnak. Maga a görcs, vagy inkább roham, nem tart sokáig, nem okoz károsodást, ‘csak’  nagyon ijesztő (pláne ha először fordul elő), és 4-5 éves korukra kinövik a gyerekek. Így alakult tehát, hogy vasárnap délutánig a megyei kórház vendégszeretetét élveztük.

Mivel a ‘kórházban gyerekkel’ fogalom nem össze-egyeztethető a ‘dolgozatírás’ fogalmával, vasárnap éjjel voltam kénytelen írni (és mellette kábé óránként szoptatni), mert mégse kéne kirúgatni magam az egyetemről az első évben, pláne, hogy a felső légúti vírusos megbetegedésben szenvedő gyerek nem tehet róla hogy az anyja mindent az utolsó pillanatra hagy. Meg is született a nagy elhatározás (nincs új a nap alatt, mindig ezt mondom), hogy legközelebb majd időben, meg hamarabb stb stb (aztán jön majd a következő dolgozat és kezdődik minden elölről).

Na de hogy jó hírt is mondjak, most már minden szép és jó, Alexnek már csak egy kicsit folyik az orra, elmúlt a lázveszély és vele együtt a roham veszély is (egyenlőre). Ezt megünneplendő, a napsütéses órákat kihasználva, egy nagy tengerparti sétával összekötött barát-látogatást tettünk a múlt hétvégén, és megint megfogadtuk hogy gyakrabban kellene találkozni (másfél éve voltunk náluk), és kihasználni hogy csupán egy órányira vagyunk a parttól. Az én gyerekeim hozták a formájukat, és az öt fokban kabát/sál/sapka nélkül rohangáltak és gyűjtötték a szebbnél szebb kavicsokat és kagylókat (amiket aztán az én zsebembe tömködtek természetesen).

 itt még volt rajtuk kabát itt már nem  parti party háttérben a tenger

A nagy fiúk jól vannak (a tengerparti kabát-nélküliség ellenére is), ezerrel dübörög az iskola, hegedő, úszás, kinek mi. Márk rengeteget nyúlt, 35-ös lába van, és néha tinilányokat megszégyenítő módon hisztizik. Erik továbbra is a család bohóca, iskolába hol kisebb, hol nagyobb kedvvel jár, és a makacssága sem változott. Együtt egyre jobban eljátszanak: utaznak, bunkert építenek, órákon át legóznak, bújócskáznak, kergetik egymást vagy csak rajzolnak a lehető legnagyobb egyetértésben. Aztán persze összekapnak, megy a ‘te kezdted!’ meg az ‘enyém volt először’, vagyis semmi változás testvér-fronton. Alexnek kibújt az alsó két foga, jó étvággyal eszik mindent, többnyire cici nélkül alszik el és egy nagyon sajátos mozgás formát fejlesztett ki, amolyan fókázós-négykézlábas, amivel most már bárhová eljut: pakol a ruhás szekrényben, a konyhában, nyalogatja a cipőket és előszeretettel száll be a nagyok csocsó-partijába is.

Márk saját döntése alapján decemberben beköltözött a kisszobába (így az ‘ez az én szobám, ide nem jöhetsz be Erik’ című nóta is megkezdődött), Erik pedig megint velünk alszik. Így megint mindenki végig alussza az éjszakát, nincs hajnali kettőkor vándorcirkusz. Van viszont dolgozó sarok a fenti gyerekszobában, ahol nyugodtan tudok tanulni/dolgozni anélkül, hogy bárkit is zavarnék.

Terveim szerint a 2016-os év a minimalizmus éve lesz, és nem csak azért mert minimális tanulással akarok egyetemi évet zárni. Már eddig is rengeteg lomtól szabadultunk meg sikeresen és egyre jobban sikerült elkerülni a felesleges vásárlást is. Még mindig  sok haszontalan dolgunk van, amiket remélem lassan-lassan át tudok majd válogatni és (kidobni). A jól szervezettség beiktatása megint (mint mindig) palettán van, csakúgy mint a napi jóga és az időben történő esti lefekvés nekem. Egyenlőre nem állunk túl jól ez utóbbiakkal, de nem adom fel, elvégre még csak január van, előttünk az egész év. :)

Tetőtől talpig

Nem emlékszem már pontosan hogy hogyan és mikor kezdődött nálam a nagy “zöld”-ség. Talán a kötődő neveléssel és a mosható pelenkázással. Sok mindent olvas az ember a neten, nincs olyan vélemény amire ne találhatnánk megerősítést. Így számos cikk és tanulmány van arra is, hogy a kozmetikumok bizonyos összetevői inkább károsak mint hasznosak. Nem tudok így fejből mindent felsorolni, de a parabének, kőolaj származékok, alumínium és a mesterséges illatanyagok stb. stb. nálam fekete listán vannak. Sok év alatt eljutottam odáig, hogy szinte teljes egészében kicserélődtek a tisztálkodó szereink, illetve sok mindent egyszerűen csak nem használunk.

Sampont egyáltalán nem használok. Utoljára augusztusban mostam hajat szappannal, azóta csak egyszer, simán vízzel, zuhanyzással egybekötve. Mivel nem használok se zselét se lakkot, így nem is nagyon van mit kimosni a hajamból. Egy éve festettem be utoljára hajamat, azóta az már régen lekopott/lenőtt, én meg egészen jól megbarátkoztam a gondolattal hogy bizony őszülök. A hennás festés szimpatikusan tűnik, viszont a lenőtt hajtövek már nem annyira, így még nem adtam be a derekam. Kondicionálónak/hajpakolásnak (ha nagyon fénytelen, sprőd lenne) egy kevés kókusz olajat dolgozok el a hajamon, azt jól leöblítem és kész. Mióta hosszabb a hajam, azóta össze fogva hordom (mind a munkám, mind a 7 hónaposom miatt). Minden éjjel kibontott hajjal alszok. A hajamnak haj illata van, nem zsíros, nem csapzott, kb. olyan mint amikor egy-két nappal vagy hajmosás után.

A fiúk haját is szappannal mosom, de csak ha hajat vágtunk, vagy ha tengerparton voltunk (ilyenkor még a nap is homokos), egyébként a sima víz is megteszi. A kicsik koszmós fejét teafa olajjal kevert olíva/kókuszolajjal kenem be, aztán szappanos mosás.

Tusfürdőnk nincs, van helyette szappan. Lush, Kecsketejes, Herbatáras, kézműves, vagy szimplán olivás. Egy jó szappannak nem tudok ellenállni. :)

Arcápolás. Régen nagyon szerettem a Lush féle krémet, de a parabén tartalma miatt lemondtam róla. Van helyette olyan amit én készítek. Eddig sheavaj, kókusz olaj és kakaóvaj volt az alap, meg mandula olaj, méh viasz és illó olajak, és valamilyen virágfőzet (kamilla vagy köröm virág). E vitamint használtam tartósítónak. (Tulajdonképpen van egy nagy tégely krém amit használok arcra, testre és a gyerek fenekére is. Ritkán van időm három különbözőt keverni.) A legújabb felfedezésem viszont a zsír, amit kókusz olajjal, illóolajakkal  és e vitaminnal keverek. Kozmetikusnál évek óta nem voltam, ha nagyon vágyom egy kis kényeztetésre, akkor egy kis forró vizes arcmosó törölközővel átradírozom az arcom, utána szappan (ld fent) és jó vastagon a fenti, éppen aktuális krém. Nincsenek pattanásaim, nem száraz a bőröm, nem zsíros, pont jó.

Szemránckrém. 34 vagyok, lassan erre is gondolni kell. :) Tisztán kókusz olaj, ideális esetben rózsaolaj cseppekkel keverve.

Fogkrém. Én fogporral mosom a fogam, reggelente kókusz olajjal öblögetek 20 percig, majd almaecetes öblítés. (Az olajos öblögetéssel begyógyítottam két lyukas fogat, de erről majd egy külön posztban.) A kölyköket elég nehéz leszoktatni a pókemberes/micimackós mittudomén milyen fogkrémről, de nagyon elszánt vagyok, ha elfogy a jelenlegi készlet, csak fogport kapnak. A házi készítésű fogkrém nem vált be. Nekem mondjuk még el is ment volna, de a benne lévő glicerinről nem sok jót olvastam, így marad a sima fogpor. 

Testápoló. Vagy tiszta shea vaj, vagy a fenti shea/kakaó vajas kombinációk. Vagy ami éppen a gyerek fenekére készül.

Dezodor. Shea, kakaóvaj, kukorica keményítő, szódabikarbóna, e vitamin és illó olajak (nekem a narancs és a grapefruit nagyon bejött). Innen a recept, évek óta ezt használom. Nekem egy bolti deo se vált be ennyire. A 24 órát simán bírja, de ha nincs kánikula, 48-at is.

Kézkrém. A fenti testápoló, vagy ha nagyon kényeztetni akarom magam (mondjuk amikor teljesen lestrapálja a kezem a sok kézmosás és az alkoholos fertőtlenítő (egészségügy)), akkor van egy kis tubus Body Shop-os kézkrémem, kender van benne az mindig rendbe hoz.

Lábápoló. Nincs külön krémem rá, a szokásos testápolóval (ld fent) kenem be vastagon a lábam egy kiadós fürdés után. A harmadik terhesség óta nagyon ronda a sarkamon a bőr, azt vagy a pedikűrös, vagy az elemes sarokcsiszoló szedi ráncba.

Nem sminkelek, viszont évente kb. kétszer felkerül egy kis szempillaspirál, ami nem zöld, semmi hiper szuper, csak amihez olcsón hozzá jutok a drogériában. Nyáron van köröm lakk is, szintén a legolcsóbb, semmi flanc.

Naptej/krém. Nem használunk, egyáltalán. A gyerekekre se. Igyekszünk kerülni a napot 11 és 3 között és nem égünk le. Ha muszáj a naptej (a gyerekfelvigyázónál szinte kötelező, csúnyán néznek ha nincs), akkor egy kis tégelybe kanalazok a testápolóból, és kész.

Habfürdő. Ha lehet akkor minden mentes. Mi (felnőttek) ritkán fürdünk, a fiúk viszont oda vannak a nagy habos vízért. Ilyenkor nincs szappan, csak áztatom őket egy kicsit. :)

Babaápolás. Tiszta vízben fürdetünk, vagy ölben zuhanyoztatunk. Nincs baba testápoló, se olaj. ha piros a feneke, van a házi popsikrém (ld fent), vagy koszmó elleni olaj (szintén feljebb).

A férfi részleghez tartozik még egy flakon sima, semmi különleges tusfürdő (dolgozom rajta ;), egy alumínium mentes golyós dezodor és egy tégely Lush borotvakrém.

Összegezve: a mindennapos tisztálkodáshoz használunk egy darab szappant, egy flakon tusfürdőt, habfürdőt, egy tégely krémet, két dezodort illetve egy tégely fogport és egy tubus fogkrémet. :)

IMG_3581 IMG_3584

A jobb oldali képen a fogpor, a házi dezodor (jégkrémes pálcikával), az általános krém (most éppen a marha zsíros), Lush szappan és a minden mentes habfürdő látható

Képzeld el…

… hogy a vasárnapi misén két kisfiú ül a legelső padban, egyedül. Későn érkeztek, de a ők mindenképpen elől akartak ülni. Nem nyígnak, nem hisztiznek. Csak ülnek csendben. Ha kell felállnak, ha kell letérdelnek, és áldozni (áldásra) is ügyesen mennek, egyedül. Anya hátulról figyeli őket, könnyes szemmel…

Ősz 2015

Miután megkezdődött az iskola, és itt voltak a látogatóink (villámlátogattak a Harangozó lányok, aka Varga mama volt nálunk a két testvérével), beindult nálunk a nagyüzem. Nyílt napok és beszoktatások, magyar találkozó és iskola alapítás, egyetemi intézkedések és autószerelés, takony, köhögés, kölcsöngyerek-fuvarok és még sorolhatnám. Én mióta az eszemet tudom nem unatkoztam, de most még annyira sem. :) Az egyetemi tanulás már két gyerek, munka és háztartás mellett is nagy falat kategória volt, amin (valljuk be őszintén) egy hat hónapos szoptatott gyerek nem könnyített.

Ami a szoptatást illeti, hiába a több éves tapasztalat, a fejés és a cumisüveges etetés teljesen idegen kategória volt eddig, de már egészen belejöttünk. Alex nagyon gyorsan fel akar nőni, még hat hónapos sem volt amikor pillanatok alatt betátogott egy fél almát, és azóta napi egyszer eszik valami pürét. Mellette viszont csak anyatejet kap, amit ha itthon vagyok, értelemszerűen az eredeti csomagolásból iszik, ha dolgozok akkor cumis üvegből. A reggeli fejés bevált, tele a fagyó zacskózott anyatejjel.

IMG_3048 IMG_3057 IMG_2892 IMG_3035

Sose volt rutinunk, de most szükség lesz rá. Komolyodik a házi feladat Márknak, amit az Erik házijával össze kell hangolni (már ügyesen próbálkozik az írással és felismeri a tanult betűket; szereti az iskolát, de elfáradt, sok volt neki az iskola-kezdés). Nagyon rájuk férne már a szünet, túlságosan mozgalmas volt ez a fél szemeszter.

A rohanás mellett viszont jó egy kicsit vissza venni a tempóból esténként. Én nem bánom hogy korábban sötétedik és azt sem hogy hűvösebb lett. Újra az asztalra kerültek a mécsesek, tele a környék barna és sárga levelekkel. A szünetre erdei kirándulást tervezünk, meg pizsamás napot, társas játékot, és sütünk majd tököt, meg gesztenyét is…

IMG_3037 IMG_2801 IMG_3052 IMG_2952

Otthonról haza

16 fok, szitáló eső. Welcome back. Három napja még a 36 fokos kánikulában izzadtunk otthon, most meg hosszú nadrágban és pulóverben ülök. Pakolni kéne, de amíg körülöttem vannak az otthonról hozott dolgok, addig élénkebben élnek bennem a kállói emlékek. Olyan hamar eltelt ez a pár hét, és olyan jó vissza gondolni rá. Nem akarok még vissza zökkenni. Még egy kicsit nyarat szeretnék. Kapaszkodni a kirándulós, lángosos, jeges kávés, medencés, tortás, meggy sörös, gyerekzsivalyos napokba. A málna, a hortenzia és a citromfű màr a földben issza az esőt, és lassan helyükre kerülnek a befőttek, újra elrakjuk a nagy hátizsákokat. Ma lecsó lesz vacsorára, holnap meg tökfőzelék, vasárnap fácán levest főzök. Aztán tudom, hogy lassan ujra előkerül a lassú főző, felkerül a menüre a currys csirke meg a fish-and-chips. De még nem most. Most még lélekben otthon vagyunk…

   
    
    
    
   

2015 nyara, Magyarország 

A cím magáért beszél, itthon vagyunk. Mi a három fiúval nyaralunk, Sanyi vissza van dolgozni. Illetve volt, ahogy most ezeket a sorokat írom, már a London felé tartó vonaton ül, és ha minden terv szerint alakul, holnap délután már együtt sörözünk a kánikulában. Meg persze iszunk az egészségünkre. Vasárnap ünnepeltük a 12. házassági évfordulónkat. Aztán jöhet a keresztelő, strand, bbq parti, bicikli túra és az állandó program, az éjszakába nyúló beszélgetések. 

Pedig parti eddig is volt, csak kicsit csendesebb változatban. Volt szalonnasütés, sok strand is kisebb és nagyobb kerti medencében, meg barlangban és gyógyfürdőben is. Legkisebbünk is imádja a vizet, a nagyokat meg természetesen alig lehetett a nap végén ki-imádkozni a medencéből. A baj csak az, hogy a tévé elől is alig akarnak elmozdulni. Teljesen el vannak varázsolva, hogy csapon jön a mese, ha rajtuk múlna csak enni és strandolni jönnének ki előle. Muszáj voltam kissé korlátozni a képernyő előtt töltött idejüket, igy csak Márk olvasása után lehet mesézni max egy órát, meg este még egy kicsit (vagy sokat amikor anya elbeszélgeti az időt, vagy ha a szomszéd gyereknél játszanak). 

Mert Márk ugye nagyon nem szívleli az olvasást (voltak egy-két hetes fellángolások, de semmi tartós szerelem). Értem én, hogy az angol szöveget nehezebben érti meg, de azzal hogy az utolso hetekben szinte semmit nem volt hajlandó olvasni, nagyon nem segített a szituáción. Még jóval a nyári szünet kezdete előtt letiltottuk az otthoni videó játékozást ha nem olvas, de nem segített. Év vége, fáradt, meg a kétnyelvűség, miegymás… Próbáltam nyugtatni magam. Most viszont bekeményítettünk. Nyár ide vagy oda, minden nap olvasni kell. Persze könyebb itthon leülni csak vele, amikor négy nagyszülő van kéznél hogy elhárítsa a figyelem elterelő körülményeket (Erik és Alex). Így aztán olvasunk. Aki hat könyvet kivégez a szünetben, az dicsérettel indítja az évet szeptemberben. Nem tudom sikerül-e, de azért igyekszünk (a kihívás neki is tetszik, de nem akarom el kiabálni). Egy hete olvasunk és mindjárt a második könyv végére járunk. 

Amit viszont nagyon szeret Márk itthon, az a társas játék. Szuper, hogy mindig van hadra fogható nagyapa vagy nagymama. Még mindig nagy kedvenc a Ki nevet a végén?, de ügyesen belejött a Dáma játékba is, egyre furfangosabban támad. És persze a csocsó. Itthon már végig vert mindenkit, azt tervezem hogy veszünk egyet kint-otthonra is. 

Erik mindeközben éli a gondtalan majdnem-iskolások életet. Persze ő is nagyon tanulna már, de ez egyenlőre csak annyit jelent, hogy ő is az iPad-et akarja bűvölni mint Márk (most éppen e-book-ot olvasunk). Nagyokat legozik, imád lomolni és már-már sportot űz az édesség kutatásból. Naná, hogy mindig talál, Mamáéknál mindig van. :) Múlt héten a Pupák szobájából jött elő egy valószínűleg még húsvétról megmenekült Kinder tojással, tegnap két túró rudit csent el a hűtőből, ma meg két müzli szeletet sikerült zsákmányolnia (az egyiket természetesen mindig Márknak). Pedig Isten bizony kapnak enni! Igen, édességet is. Apropó kaja. A királynőnek sincs ilyen dolga mint nekem, max kisegíteni járok a konyhába, semmi agyalás hogy mit főzzek és mikor, meg bevásárlás és hasonlók. Hozzá tudnék ehhez szokni. Valahogy nem várom a szeptemberi hajtást otthon.  

Alex is itt van, :) négy hónapos lett, forog, “beszél”, nyál-buborékokat fúj és állandóan vigyorog. Nagyon szereti ha elalváskor ringatják a hátsóját (újabb Mama-varázslat), ha megkapja a strand labdát a vízben, vagy ha sikerül elkapnia a saját lábujjait. A hőség már annyira nem a kedvence, egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt rajta ruha mióta megérkeztünk. Három hete, éjjel nappal, csak egy pelenkában virít. Közben nem elég a meleg, ömlik a nyála és sokszor az egész öklét próbálja a szájába tolni. Az ínyén semmi sem látszik még, pedig jöhetne már az a fog. Viszont valami csoda folytán alszik éjjel, továbbra is maximum egyszer kel, sokszor csak hajnalban. Igazán nem panaszkodhatok. Eszik is alszik is, keveset nyüglődik, tökéletes gyerek. :)

Jól vagyunk, nyaralunk, és most még nagyon távolinak tűnik hogy bő két hét múlva vissza kell autózunk a taposómalomba… 

  

Fiúk, kánikulában
 

Strand, úszószemüveg kötelező 

Édesség- túladagolás   

 

Csocsóbajnokság

Harminc nyolc fok árnyékban

harmincnyolcárnyékban

This is England. Mi már kissé el voltunk szokva ettől, az angolok meg soha nem találkoztak még ilyen nagy meleggel. Legalábbis mióta jegyzik a hőmérsékletet. A nagy fiúk nagyon élvezték, vagy itthon a csapvíz hőmérsékletű medencében, vagy a parton. A kicsi viszont szenvedett. Egy szál pelenkában (a hőség tiszteletére papírra váltottunk), rám kötve tudtam csak altatni. Ettől persze én is szenvedtem, de túléltük. Mostanra már kissé lehűlt, max 26-28 fok van, de még mindig tudok nyári ruhát hordani, bokáig érő, lenge pamutot. Éjjel paplan huzattal takarózunk, nyitva az ablakok, és nagyon jó korán reggel a hűvösben reggelizni. Idén először ipari mennyiségben gyártom a jeges kávét.

Múlt szombaton már kilenc előtt a parton voltunk, és pont mielőtt pecsenyére sültünk volna indultunk haza, hogy aztán időben vissza érjünk az iskolai vásárra. A vásáron aztán volt tombola, meg ügyességi játékok, arcfestés és jó társaság. Mi két édesség-túladagolásban szenvedő gyerekkel és három üveg borral értünk haza (sose rosszabb nyereményt, pont passzolt az esti csirke szárnyhoz). Másnap pedig laza, itthon ülős nap egy végtelenül nyűgös három hónapossal, aki se délután, se este nem akart aludni. Persze ilyen is kell, mert nehogy már egy álmatlan éjjelünk se legyen egy csecsemő mellett…

És mostanra, egy héttel később vissza tért a hűvös(ebb), tartózkodó angol nyár. Már csak 25 fok maximum, de legalább kényelmesen lehet sétálni menni délután, és Erik sem panaszkodik hogy megsül még a szíve is.

Ennyit az időjárásról nagy vonalakban. Nem volt könnyű, 6 napja íródott ez a pár sor, de mit tehetnék… ha nincs időm akkor nincs időm… ha meg lenne, akkor ihlet nem jön, anélkül meg nem megy.

Most viszont jó hűvös van, a gyerekek meséznek (igen, mind a három), már túl vagyok az olajos szájöblítésen, meg a sóson is, és most hagyom hogy a citromos szódabikarbónás víz tisztítsa a tegnap esti parti maradványait. Na nem kell vad bulira gondolni, de a pizza (semmi paleo változat, csak a gyorsfagyasztott fajta a szupermárketből) után nekem már ilyen is kell. Viszont az esti kefiremmel és ezzel a reggeli koktéllal szinte csodát tudok tenni, de erről inkább majd egy külön postban. Majd egyszer, ha eljutok idáig megint. És az olajos öblögetésről is, amivel fogakat gyógyítok, de most ebbe se akarok belemenni, mert mire belemerülnék az értekezésbe, már elkezdenének nyígni a kölkök. Úgy meg elvész a varázs.

Inkább írok arról, hogy egész jó így a csendes reggel, még ha nem is keltem fel hatkor mint amikor szerettem volna, mert aki este ugye partizik… (11 után jöttünk haza). Mondjuk volt egy negyed óra csendes elmélkedésem (értsd internet ágyban fekve) mielőtt Alex felkelt, aztán persze hamarosan előkerültek a nagyok is. Kakaó, mese, forog a mosás, és teljesen fel vagyok pörögve, hogy én ma haptákba állítom a lakást. A délutáni tengerpartos terveimet félek hogy elvitte a napocska, helyette felhők jöttek, olyanok hogy talán ki sem lehet ma teregetni. Majd meglátjuk.

Márk megkapta tegnap az éves értékelőjét, mindenből hozta a szintet, egyedül az angollal van egy kicsit lemaradva, de ezzel egyenlőre semmi baj nincsen. Szerettem volna én így beszélni angolul 7 évesen. Tegnap megkaptam az emailt, hogy van helye a hegedűs csoportban, kíváncsi vagyok hogy tetszik majd neki. Tegnap nem volt túl lelkes még, igaz lehet hogy nem xboxozás közben kellett volna megkérdezni. :)

Egyébként jól vagyunk, tervezzük a haza utat, félünk hogy mi vár majd ránk Dovernél (mérföldes sor?), meg hogy vissza felé kell-e tartanunk a randalírozóktól, de fő a pozitív hozzáállás, minden jó lesz, minden jó lesz. Én otthon maradok kicsit…

(és MOST hallom hogy anyaaaaaaaaaa)…

megyek is, puszi mindenkinek x