Otthon vagyunk

Vagyis itthon, de magyar honban itthon. Értitek? Márk el van telve a játékaival itt, ezerrel autózik, meg persze a nagyszülők pesztonkálják, nekünk meg van egy kis szusszanásnyi időnk (pl. blogot írni ;)).

Szóval szerencsésen megérkeztünk, de nem volt izgalmaktól mentes az utunk. Az nem újság, hogy a tervezettnél majd’ egy órával később indultunk otthonról, majd visszafordultunk a város határából az otthonhagyott hordozókendőért. Aztán valahogy rosszul kalkuláltuk a benzintartalékunkat és félúton a reptér felé kigyulladt a tankolásra figyelmeztető lámpa. Mi fent az autópályán, sok mérföldre a legközelebbi benzinkúttól, a GPS “Hol van a legközelebbi benzinkút?” szolgáltatása simán Franciaországba navigált volna minket, így kénytelenek voltunk letérni a pályáról és vaktában benzinkutat keresni egy közeli kisvárosban. 15 perc kóválygás után találkozunk egy kutyát sétáltató bácsival (senki más nem volt az utcákon, persze nekünk is vasárnap hajnalban kéne az útbaigazítás), akivel némi kiabálás után (nagyon nagyot hallott szegény, mondta is hogy lehet, hogy nem tud segíteni) sikerült megértetni a célunkat és elirányított minket a pár kilométerre lévő kúthoz. Ezzel majdnem egy fél órát vesztettünk megint. Aztán odaértünk a parkolóhoz (ahol mindig hagyjuk az autót amikor Gatwickről repülünk) ahol kiderült, hogy ezúttal nem oda szól a foglalásunk, hanem egy jóval távolabbi parkolóba, amiről lövésünk se volt, hogy hol van. Mondjuk ha –biztos-ami-biztos- leellenőriztük volna hova is kell menni, akkor nem lett volna gond, de nem tettük, így újabb 15 perc utazás várt ránk a foglalt parkolóig. Ott éppen sikerült elcsípni egy transzferbuszt, ami a terminálra vitt minket. Buszról le, épületbe be, check-in pulthoz loholás: Sanyinál a bőröndök, meg egy kézipoggyász, nálam a másik kézipoggyász meg Márk az ölemben (arra se volt időnk, hogy a hátamra kössem). 8.55-kor értünk a pulthoz, 9-kor zártak. Onnan rohanás a kapuhoz, mert már kezdik a beszállást. Volt pár pillanat, amikor nem voltam biztos benne, hogy mi fent leszünk ezen a gépen, de sikerült bár alig hittem el hogy végre a fedélzeten ülünk. Kicsit lihegtünk, de ott voltunk.

Igen, van tanulsága a sztorinak, tanultunk belőle, legközelebb kicsit jobban szervezkedünk. Most már az a lényeg, hogy itt vagyunk, hazaértünk és ez nagyon tuti így fél év után.

Reklámok

4 című bejegyzés “Otthon vagyunk” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. juj! ez eléggé izgulós olvasós bejegyzés volt :) :)
    Tudom, hogy a babona nem jó dolog, de miután visszamentetek a hordozóért, le kellett volna ülni pár pillanatra :) :)
    De a lényeg, megérkeztetek haza szerencsésen!! :)
    JÓ pihenést!

  2. én sem igazán vagyok babonás, bár anyáék nem engednek vissza még a kapuból se amikor valamint otthon hagyunk. igen, lehet, hogy le kellett volna egy kicsit ülni, bár lehet hogy akkor le is késsük a gépet. vagy ki tudja… :)

    1. Bizony nem volt egy leányálom, de kicsit nyugodtabb vagyok, hogy mással is megesett már ilyesmi… (sajnos már ideát vagyunk, csak a blog valahogy elmaradt)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s