Végre-végre, a tavaszt mintha kihagytuk volna, egyenesen nyakunkba szakadt a nyár. De félreértés ne essék, nem panaszkodom, szuper dolog minden reggel ragyogó napsütésre ébredni. És valószínűleg szuper lehet odakint korzózni a huszonvalahány fokban, hogy egy-egy tengerparti sétát már ne is említsek. Mert ugye nekem mindez most elérhetetlen. Persze oka van, pihenősre vagyok fogva mostanság, egy-egy kórházi kiruccanástól eltekintve két hete ki se dugtam az orrom a lakásból. Viszont a család azért élvezi a korán jött nyarat, ma már rövidgatyát kap Márk is. Nagyokat fociznak Mamával a réten, amikor meg Apa is itthon van, akkor irány a park. Már kezd színe lenni a fiúnak. Igaz a hét közepére már esőt és hűvöset jósolnak, de lesz még itt nyár.
Én meg szobafogságom alatt nagyokat olvasok, rengeteget kötök (már majdnem kész az a bizonyos hatéves sál), zenét/hangos könyveket hallgatok. Kisebb konyhai és webes ücsörgéseket leszámítva tényleg fekszek, igazán nem lehet rám panasz. Egy-két keményedéstől eltekintve teljesen oké vagyok már, lassan kezdem összeírni a szülési preferenciáimat, meg a listát a családnak, milyen teákat és illóolajakat kellene majd beszerezni a készülődéshez. Pupák-buba rengeteget mozog, majd’ kirúgja az oldalamat néha. A 33. héten járunk, hihetetlen, hogy már kevesebb mint két hónap és itt lesz velünk ő is.
Bár egyenlőre a sál és a kispupák leendő manója elsőbbséget élveznek a listámon, azért érik bennem egy-egy bejegyzés a kórházi tartózkodásomról, meg főleg a Márk elmúlt hetek alatti változásairól. Úgyhogy türelem, kedves olvasó, lesz még itt forgalom. :)
Megszoktunk 