Év vége, év eleje

Az ünnepek jól teltek, karácsonykor 24-én és 25-én Sanyi itthon volt. Végül 22-én este díszítettük a fát, volt nagy öröm amikor meglátta Márk. Teljesen el volt varázsolva. csak ült az ölemben a kanapén és tátott szájjal gyönyörködött. Eriket persze még nem hatotta meg a dolog, majd jövőre. A 24-ei menetrend annyiban változott idén, hogy nem az éjféli misére mentünk, (két gyerekkel nem mertük bevállalni, hosszú a majd’ két órás szertartás még nekünk is, nem csak nekik) hanem az este hatosra. Így a Jézuska a fa alá tudta tenni az ajándékokat amíg nem voltunk itthon. Persze mondtuk Márknak, hogy míg templomban vagyunk, lehet, hogy jön majd a Jézuska így mikor hazaértünk, az volt az első, hogy a fához rohanjon. Teljesen oda volt a csomagoktól, mindet ki kellett bontani, mindegyikre nagyon kíváncsi volt, még ha nem is az ő neve volt rajta.

A két ünnep között Sanyi természetesen dolgozott, így semmit nem terveztünk. Szilveszterre az egyik barátunk jött át a kisfiával, de mivel elég utolsó pillanatos szervezés volt, nem csináltunk nagy bulit. A gyerekek rohangáltak, meg mesét néztek, mi meg beszélgettünk egy nagyot. Fél kettőkor kerültünk ágyba és legnagyobb meglepetésünkre Márk is bírta 1 óráig. Eriket 11-kor tudtam letenni, addig ő is partizni akart, vigyorgott és sikongatott végig.

Az új év eddig sok új dolgot nem hozott. Minden ugyanott folytatódik ahol tavaly abbamaradt. Sanyi továbbra is sokat dolgozik, én meg még most is itthon vagyok a gyerekekkel. :) Beadtuk végre Márk jelentkezési lapját a (reméljük) leendő iskolájába. (Ovi ügyben egyenlőre nagy változás nincs, de erről, meg az iskoláról is majd írok bővebben egyszer, ha lesz időm).

Az örökös lomtalanítás jegyében megszabadultunk számítógépasztaltól, ami eddig szétszedve foglalta az amúgy is szűk helyet a sufniban. Próbáltuk egy jó darabig eladni, nem sok sikerrel (nyilván, ha most írok róla), így a helyi freecycle oldalon végezte és ma már el is vitték. Apropó freecycle. Írtam már az új családtagról?A szárítógépünkről? Azt is ott találtam, nem sokkal karácsony előtt. (Ezt szeretem Angliában, hogy használt dolgokat nagyon jó áron/ingyen meg lehet szerezni.) A pelusok amiket használunk már nem újak, és elég durvák már a mosástól, meg főleg a mosószódától. Eriknek nagyon érzékeny a bőre, könnyen kipirosodik. Volt olyan hét, hogy csak papírpelust kapott, annyira csúnya volt a feneke. Még amikor nagy mamamista voltam, olvastam róla, hogy a gépben szárított pelusok sokkal puhábbak. És pont amikor erről kezdtünk beszélgettünk Sanyival, láttam meg a freecycle-ön a szárítógépet. (Véletlen? Nem hiszem…). Írtam a tulajnak, megvan-e még (a háztartási gépeket nagyon nehéz elkapni, pillanatok alatt lecsapnak rá) és másnap már itt állt a konyhánkban. Van vagy 20 éves, de tökéletesen működik. Simán belemegy 6 kiló ruha és egyáltalán nem gyűröttek amikor kiveszem! Sőt, ha még melegen hajtogatom a ruhákat, olyanok lesznek mintha vasaltam volna. Az egyetlen hátránya, (hogy áramot fogyaszt), se hátrány igazán, főleg így télvíz idején, mivel a kijövő meleg levegő olyan jól felfűti a lakást, hogy be se kell kapcsolni a fűtést (a kis lakás előnye, hehe). Persze nyáron más lesz a helyzet, nem kell majd ennyit használni, max a pelenkáknak, mert minden más szépen megszárad az erkélyen. De egy szó mint száz, az új gép beváltotta a hozzá fűzött reményeinket: a pelusok pihe-puhák, a gyerek feneke se piros azóta. Ha ez így marad, már jó évünk lesz. :)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s