Én is beálltam a sorba és nemrég beszereztünk egy lassúfőzőt. Nem nagy dolog, ahogy a neve is mondja, lassan (6-10 órán át) fő meg benne a kaja. Leves, pörkölt, hússzeletek, akármi. Nekem, a lusta háziasszonynak már régen kellett volna ilyet vennem. Most például zöldséges sertésragut raktam bele (vagyis beledobáltam hagymát, fokhagymát, répát, sertéshúst kockákra vágva, kis só, kis bors, kis delikát, meg egy kevés paradicsompüré), ráraktam a tetejét, elindítottam és hacsak nem lesz az éjjel áramszünet, holnap reggelre kész az ebédünk. Király nem? A net tele van tuti receptekkel. Amiket én eddig ki-könyvjelzőztem magamnak, mind megfelelnek a paleós feltételeknek, így duplán tuti a dolog.
Merthogy újult erővel kezdtünk paleózni megint. Igyekszem nem görcsölni rajta, viszont nagyon jó taktikának bizonyul a “nem veszek nempaleós alapanyagot” dolog. Még van egy kis maradék rizs, meg tészta, de sokkal jobban lecsúszik most már a vegyes zöldség-köret, meg a karfiolpüré, vagy a cukkini-spagetti. És legnagyobb meglepetésemre a fiúk sem panaszkodnak. Persze még most is előfordul a lazulás (pizza rendelés pl), de az én hasam egyből megérzi, hogy valami nem volt oké, így egyre könnyebb tartani magamat és nem bűnözni. Nasinak gyakran rágunk magvakat meg (szárított, friss) gyümölcsöket. Én még mindig abban a fázisban vagyok (a lazaság ára), hogy gyakran jön rám a kívánósság, főleg este net/tv közben és ha nincs itthon egészséges rágnivaló, könnyen lecsúszik a csoki meg a keksz (szigorúan ajándék, én már nagyon régen nem vettem ilyesmit).
Megszoktunk 