Május

Egyre jobban élvezem a hétköznapokat itthon. Persze még most is vannak nyígós-sírós napjaink, de összességében nagyon jó itthon. (A heti egy dolgozós nap meg nem a világ, igazán ki lehet bírni.) Már volt két jó idős napunk, amikor sikerült kimennünk sétálni, meg játszóterezni, azokat különösen élveztük. Mi vittük a kocsit műszaki vizsgára és a fiúk szinte végig figyelték ahogy átvizsgálták az autónkat. Amikor felemelték, Márk alig vett levegőt. :) A végére persze már megunták, különösen Erik szeretett volna lemászni az ölemből, de azért mégse akartam letenni a földre a váróban. Utána viszont elmentünk egyet hintázni, meg kergetőcskézni Márkkal.

08052012277

Persze be nem állt a szája, folyamatosan mondja, meg kérdez, meg tanít engem, hogy “Anya ezt biztosan nem tudtad, ugye?”. Meg kell ilyenkor zabálni. És tényleg annyi mindent tud már! Nagyon büszke például az angoltudományára. Mindig mondja, hogyan kell angolul számolni, meg hogy hogy van a pirítós, vagy a lekvár angolul, meg minden más, amivel az oviban találkozik. Már csak ritkán van egy kis sírás reggelenként, de ez már nem az anyába kapaszkodós ordítós, csak amolyan csendes pityergés, amikor megfogja az óvó néni kezét és bemegy a csoportba. Eriket is elkezdtük beszoktatni, de ő rettenetesen ordít ha kikerülök a látószögéből, így azt hiszem ezt a dolgot most parkoló pályára tesszük vele. Lehet nem a szeparációs szorongás kellős közepén kellene bölcsibe vinnünk? Pedig az lenne a terv, hogy hetente egy délelőttöt ő is menjen, amíg Márk ott van.

Mert ugye szeptembertől Márk iskolába megy. Április végén megkaptuk a passzust, felvették a katolikus általános iskolába. Teljesen meg vagyok hatódva… Ma jött a levél is az első szülői értekezlet időpontjáról. Akkor találkozunk majd a leendő tanár nénivel, az osztálytermi kisegítőkkel, megmutatják az osztálytermüket, és megrendelhetjük az egyenruhájukat is. Várom is, meg nem is, a szeptembert. Olyan büszke vagyok az én nagy négyévesemre, közben meg összeszorul a szívem, hogy már iskolás, alig látom majd… na jó, befejezem, mielőtt elbőgöm itt magam…

Beszéljünk inkább az időjárásról. :) Az idei tavasz továbbra is rettenetes, még mindig rengeteget esik és hideg is van. Ezeken az esős napokon tudják a gyerekek az idegeimet borzolni. Ráadásul egy hétig nem voltunk oviban sem egy jó kis hányós-fosós vírus jóvoltából. És ez az egyhetes karantén igencsak megviselt mindannyiunkat. Márk már nagyon be volt sózva a végére, volt, hogy már az ablakpárkányról ugrált le a szivacsra a hálószobában. Én meg ne kapjak hülyét, amikor Erik meg ott téblábol mellette. Egyszer sikerült is rajta landolnia, de nem történt nagy baj (Erik nem visított). Persze az volt az utolsó ugrása, a továbbiakat megtiltottam, akkor már csak üldögélni akart a párkányon. (Ne tessék megijedni, az ablakon kívülre nem tud menni, hála a jó kis résnyire nyitható angol nyílászáróknak). Márkot kevésbé döntötte le a vírus egyébként, neki csak a hasa ment. Erikre viszont rájárt a rúd. Az első három-négy nap minden kijött belőle. Étvágya lett volna, de amint lement egy kanálnyi kaja, már jött is ki sugárban. Mellette meg ment a hasa is naponta sokszor. Szegénykém teljesen lesoványodott. Egyébként se volt vastag, de ami kis hurka volt a combján, az is eltűnt. Az első két napos bágyadtság után viszont már teljesen önmaga volt és hasmenés ide-vagy oda, vidáman játszott, rohangált. Mostanra (egy hét után) már teljesen jól vannak.

Bár panaszkodtam az esőről, meg a hidegről, azért nem szólhatunk egy szót se, mert pont az elmúlt hétvége sikerült jó kis meleg nyári naposra. Az, meg hogy Sanyinak pont szabad volt mindkét napja, külön bónusz. Meg sem álltunk a tengerpartig. Weymouthban már voltunk egyszer két éve, de most is megállapítottunk hogy nagyszerű kisváros és remélem legközelebb nem csak megint két év múlva jutunk le. Nem volt éppen kánikula, meg a szél is fújdogált, de a homok kellemes meleg volt, jó volt mezítlábaskodni benne. (képre katt)

weymouth

Nekünk mondjuk nem kell feltétlenül a napsütés hogy partra menjünk. Két hete a southamptoni kikötőt mentünk megnézni szemerkélő esőben és szélben. Mi Márkkal nagyon élveztük a sétát még így is, meg fagyiztunk, Erik meg nagyot aludt a babakocsiban.   (képre katt)

soton

Reklámok

4 című bejegyzés “Május” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Sanyi miért nem vette le a cipőjét a parton??? a hányás-hasmenést sajna mi is átéltük, bár ez csak Szabit és engem érintett :-)

  2. Nagyon jók a képek, édesek ezek a srácok! :-) Milyen furi, hogy polár pulcsiban vagytok és mégis mezítláb – itthoni magyar szemmel nézem ezt, és el sem tudom képzelni, milyen klíma lehet ott nálatok!

    1. Köszi. :) No igen, az angol idő minden csak nem hagyományos. Napon, szélcsendes helyen volt vagy 20 fok is, de közvetlenül a parton veszett szél fúj mindig, ott nem hiszem hogy több van 15 foknál. De a homok jó meleg volt és a vizet is langyosnak éreztük a szél miatt. A strandról nem csináltunk képet, de voltak akik fürödtek is… :D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s