Dolgozó nő…?

Túl vagyok az első igazi dolgozós héten. Hétfőtől péntekig, nyolctól hatig voltam távol (na jó, pénteken csak fél kettőig, de helyette a ma délelőttöm ugrott).  Napi nyolc óra fejtágítás plusz a kétszer negyvenöt perc vezetés. Furcsa volt ennyit távol lenni a gyerekektől. Márkkal már nem volt gond, Erik viszont kezdett nyűgösödni estére, persze ez érthető is. Hiányzott neki a cici, (de én is megéreztem a szoptatás hiányát: a nap végére legalább két számmal megnőtt a mellbőségem). Szépen evett itthon nélkülem és már a déli alvás is flottul ment Mama ölében. Persze könnyű volt így a hét, Mama itt volt, nem kellett idegenre bízni őket, itthon voltak, nagyokat játszottak, én meg teljesen nyugodtan hagytam itthon őket.

Ma a hazafelé úton azon gondolkodtam, hogy milyen jó is, hogy csak heti két napot dolgozok majd ősztől, mennyivel könnyebb így navigálni a családot, mint egy teljes, heti 40 órás munka mellett. Kényelmesen elviszem majd Márkot suliba, tudok főzni/takarítani, meg elkészülni a távollevős csütörtök-péntekre. Csütörtökön Erik Sanyival marad itthon, pénteken meg Denise vigyáz majd rá. minden el van rendezve és mindenkinek lesz ideje megszokni az új szituációt. Aztán később (egy-két év talán?) ha lesz lehetőségem, esetleg kibővítem majd a munkahetemet.

És még mielőtt teljesen elengedtem volna magamat, hogy hátradőlve élvezzem a kétgyerekes részmunkaidőben dolgozó anyák életét, ma kaptam egy telefonhívást. A főnököm felajánlott egy teljes munkaidős állást. Derült égből villámcsapás. Ugyanaz a munka, csak a heti egy nap helyett öt, két műszakban. Nagy lehetőség, mégis le vagyok bénulva. Hogy oldanánk meg? Erik még csak egy éves… Ő hogyan viselné a heti 40 órát? Denise-nél lenni egész héten, mégsem olyan mint Mamával itthon. Van jogom kilökni az egyéves gyerekemet itthonról, amikor nyilván boldogulunk az én részmunkaidős fizetésemből is? Két műszak mellett hogy tudnám rendben tartani a lakást, amikor sokszor így is szalad minden? Az érem másik oldala viszont: tényleg nagyszerű lehetőség, 7 éve vártam erre és ha most elutasítom, nincs rá garancia, hogy lesz megint amikor a gyerekek már nem lesznek itthon. Pedig eredetileg egy 40 órás állásra jelentkeztem és az egyetem is egész napos/hetes távollét lett volna.  És most itt van a nagy helyzet, én meg pánikolok. Pedig a múlt hét jó volt, élveztem az agymunkát, de nagyon jól tudom, hogy ez nem ugyanaz a helyzet mint amibe készülök fejest ugrani. Nem tudom mi legyen…

Reklámok

Egy gondolat a(z) “Dolgozó nő…?” című bejegyzésnél

  1. Biztos, hogy jó döntést hozol, akár így, akár úgy döntesz! Bízz magadban és családodban!

    Ha Te boldog vagy, a gyerekek is azok lesznek. Ha Te nem vagy az, azt ők is érzik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s