Azt sem tudom hol kezdjem….

 

Nagyon megy az idő, sok minden történt. Most már nem is ígérek részletes beszámolókat, pedig mindig tervben vannak, csak nem jutok odáig. És ha eddig nem ment a rendszeres/heti blogolás, attól tartok ezután sem fog. De azért igyekszem majd.

A munka-ajánlatot elfogadtam, remélem nem bánom majd meg. Nagyon rugalmas a főnököm, meg a csapat, simán belementek, hogy az októberi suli szünetig (elvileg akkor telik le az iskolában a felmondási időm, amit még nem adtam be, majd jövő héten). Addig heti három napot megyek majd a kórházba, többnyire hétfőn, kedden meg pénteken. Csütörtökön meg a suliba. A fiúk eddig Denise-nél voltak mindketten, amíg Márknak meg nem kezdődött a suli. bíztam benne, hogy Eriknek könnyebb így beszokni, de így is ordítva hagyom ott reggelenként. Ilyenkor utálom magamat, mert milyen Anya vagyok én, aki az egy éves gyerekét kilöki otthonról, holott simán mehetnék egy pár órába is dolgozni. Aztán pityergek egy kicsit, meg hallgatom a vigasztalást a családtól, meg végül is Erik jól elvan egész nap, nem bőg egész idő alatt, csak amíg én bezárom magam mögött az ajtót. Úgyhogy estére mindig megnyugszom egy kicsit. Persze, tudom én, hogy nem áll meg a világ és hogy lehet még valaki normális, hogy egy éves korától nem volt 24/7 az anyjával, csak ilyenkor az én kötődő nevelős érzékeny agyam elborul. Na jó, nem ragozom tovább. Majd megszokja, megszokjuk.

Eddig három éles napunk volt. Ergo vittem őket reggel kilencre és Sanyi ment értük fél négy után. Túléltük. Este összecsomagolom a motyójukat: kaja (tízórai, ebéd, uzsonna, vizes ibrikek), pelenkák (szerencsére D simán vállalja Eriket a moshatós hátsójával együtt így nem kell miatta papírpelusokat vennem, viszont sokkal nagyobb a csomagjuk, mert legalább öt pelust mindig rakok be), váltásruha (biztos ami biztos, igaz erre nagyon ritkán van szükségünk a fiúknál, általában csak ha nincs nálunk plusz). És ha kész a cucc, reggel már csak őket kell készíteni. Mivel Márk már egyedül felveszi a kikészített ruhát, csak Eriket öltöztetem, bár Ő sokszor felér hat másikkal. Utál öltözködni, minden alkalommal (reggel, este, peluscsere) harcolunk. Mióta időben kelünk reggel (én 6/fél7-kor, szoptatásfüggő), a kölkök legkésőbb 7/fél8-kor, egész ügyesen elkészülünk, nem kell rohannunk. Aztán bedobom őket D-hez (nem is lehetne hosszan búcsúzkodni, Erik már így is a kocsiban rákezdi mikor leparkolunk, bent meg csak hergeli magát, jobb a gyors puszi-szia). Aztán megyek dolgozni. Sanyi meg felveszi a kocsit ha végez (ilyenkor nagyon jó ám hogy gyakorlatilag egy helyen dolgozunk) és megy értük. Én meg 5-kor hazaballagok. Ez a felállás annyiban változik majd, hogy reggel korábban rakom majd le a fiúkat, Márkot Denise viszi majd iskolába, mert fél9-kor kezdenem kell, a suli meg csak 9-től fogadja a gyerekeket, Sanyi meg először M-ért megy a suliba, aztán összeszedik E-t is. Hogy a Sanyi délutános műszakja esetén hogy is leszünk majd, még nem tudom pontosan, de jövő héten kiderül.

És ha már iskola… Bizony, Márk iskolás lett, nagyon várta már. Számoltuk, hogy mennyit is kell még aludni, és szerda reggel amint kinyitotta a szemét, első mondata az “Ugye már nem kell többet aludni, ma megyünk iskolába?” volt. A sírós “nem akarok itt maradni egyedül” dolgot hál’ Istennek ezúttal megúsztuk, igaz elég is volt belőle az ovis beszoktatásnál. Hétfőn kezdődött a tanév, de akkor még csak a tanárok voltak bent, nekik ilyenkor felkészülés van. Kedden mentek a gyerekek, az előkészítősök kivételével (ezek Márkék, itt reception class az első év, utána jön majd az igazi első). De hogy jól megismerhessék az új gyerekeket (31-en lesznek az osztályban), az első három nap (szerdától péntekig) a banda egyik fele délelőtt ment, a másik délután. Márk a délutánosba esett, egyre vittük és fél négyre mentünk érte. Hétfőtől viszont beindul majd a nagyüzem, kilenctől fél négyig lesznek. Rengeteg a játék, az osztályba belépve nem is gondolná az ember hogy iskolában van. Azt hiszem amíg van elég jármű, Márk nem fog unatkozni. :) Tanító néni mondta (ma, a másik nap után), hogy Márk amellett hogy mindenfélével játszik, szépen követi az utasításokat, csinálja amit mondanak neki, csak beszélni nem akar (ez persze nem meglepő, én a tavaszi előzmények után örülök, ha nem ordít ha hozzászólnak). És miután ezt elmondta Miss Sandle, Márk hangos bye-bye-val köszönt el, én meg teljesen odavoltam a büszkeségtől. Persze Márk is teljesen büszke volt magára. :) Már Denise-nél megtanult két angol szót egyébként, a csokoládét (na persze, gyerek), meg a helikoptert. Igaz hogy az angolnak is egyszerűen helicopter a helikopter, de Márk gyönyörűen játszik a kiejtéssel, és igazán angolosan mondja. Van remény, fog még ez a gyerek egyszer folyékonyan beszélni angolul. :)

Erik a szokásos zabálnivaló, ellenállhatatlan kócos és akaratos önmaga. Olyan mint egy kis tank. Mindenre felmászik, mindenen keresztül megy, tele van kék-zöld foltokkal (a többségüket fel sem veszi). Valamiért mindig hisztizik, persze mindig az kell neki amit nem szabad. A játszótéren egyedül csúszdázik, és felfedez minden sarkat, minden fűszálat. Kíváncsi lennék mennyit megy egy nap, de tuti több kilométert. Ha jó kedve van, bye-bye-t integet és mond, meg mondja hogy mama, meg baba, meg va (vau). Az evése elég rendszertelen, vannak napok amikor rengeteget eszik, máskor szinte semmit. Ha itthon vagyok akkor szinte egész nap cicn lógna, de ha nem vagyunk együtt, nem hiányolja, viszont éjjel pótol.  Fogalmam sincs hányszor kel éjszaka, amíg én be nem megyek aludni (11 és egy között valamikor) minimum kétszer be kell menni hozzá, és mivel éjjel félálomban szoptatom, tényleg nem tudom hányszor kel fel. Már csak egyszer alszik napközben, így estére elég nyűgös már, de ennek is megvan az előnye, időben le tudom rakni aludni. És mióta Márknak is izgalmas napjai vannak (suli, Denise), általában este 9-re csend van és nyugalom.

Mára ennyi (egészen kitettem magamért), képek majd jönnek, de most már késő van (fél11), nincs hozzá türelmem.

Reklámok

Egy gondolat a(z) “Azt sem tudom hol kezdjem….” című bejegyzésnél

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s