második bejegyzés, január

Már komolyan január harmadik hetét kezdtük tegnap? Pedig én annyira akartam írni… Csak aztán vagy nagyon későn kerülnek ágyba a fiúk és nekem már semmi hangulatom a bloghoz, vagy időben sikerül letenni őket és én is bent ragadok, vagy leteszem őket korán, tele vagyok energiával, és aztán tíz percenként megyek vissza a szobába valamelyiket, esetleg mindkettőt visszaaltassam. Nincs semmi új a nap alatt.

Persze most sem megy igazán a rizsa, inkább a tényekre szorítkozom, jó?

Már éppen akartam írni valamelyik nap (komolyan akartam!), hogy jól vagyunk, még csak nem is vagyunk taknyosak, mire Sanyi panaszkodik, hogy neki még mindig fáj a torka (december óta), és valamelyik nap még gombócról is panaszkodott egészen lent a nyakánál. A gombóc csak féloldali volt, és szerinte nőtt pár nap alatt. Én a pajzsmirigyére tippeltem, rá is gugliztunk szorgalmasan, de miután a cikkek 90 százaléka a pajzsmirigyrákot taglalta, úgy döntöttünk nem kéne feszegetni a témát és hagytuk a fenébe a kutatást. De azért mindenkit megnyugtatok, már jobban van, szerintem csak a nagy decemberi vírusfertőzés maradéka szenvedett még a gigájában.

Aztán hogy ne legyen már nekünk olyan jó, Márk belázasodott vasárnap délutánra, úgyhogy tegnap (hétfőn) itthon tartottam. Még jó hogy pont szabadnapos voltam, különben sorsot kellett volna húznunk Sanyival, ki maradjon itthon a gyerekkel betegszabin. Végül Márk úgy döntött, hogy a lázból elég volt egy nap és tegnap estére már semmi baja se volt. Na jó, tele van takonnyal, de ezúttal legalább semmi köhögés. Ma éjjel mentát és teafát párologtatok a szobában, remélem lesz hatása reggelre.

Márknak egyébként egyre jobban tetszik a suli, kezdi igazán élvezni a betűzést. Egyszerűbb szavakat már fejben betűzünk: ő mondja a betűket sorba, nekünk meg ki kell találni hogy melyik szóra gondolt, aztán fordítva. Nagyon büszke magára. :) A suliban még mindig nem beszél, de mindent megért. Most éppen a ?helyhatározókat tanulják (benne, rajta, alatta stb.). A hétvégén macit kellett itthon pakolnia angol utasításra és simán tudta hová tegye. Van egy internetes játékos-tanulós oldal a kölköknek, ahová az iskolában adott adatokkal lehet bejelentkezni és ahová a tanító néni tesz fel nekik mindenféle feladatokat: betűzőst, számolóst, rímkeresőst, mikor milyet. A narrátor adja az utasításokat, hogy melyik feladatnál mit kell csinálni és ő már simán, segítség nélkül oldja meg mindet.  A beszéd persze még midig nem megy (bezzeg itthon be nem áll a szája), ha nagy ritkán hajlandó megszólalni angolul, hihetetlen, hogy mennyire tökéletes a kiejtése. Irigykedem. ;) A házi feladattal is hadilábon állunk, szinte alig írunk/olvasunk, de mire hazaérünk délután 4-5-kor, már annyira fáradt, hogy nincs szívem ezzel nyaggatni. Meg úgy vagyok vele, ráér még  a házira, elvégre otthon még csak most kezdte volna az ovit. Ami a játékokat illeti, a kirakók és a lego is felzárkózott az autók mellé, néha órákig is képes elszöszmötölni valamelyikkel. Már próbálja bevonni Eriket is, sokszor ügyesen eljátszanak a kiskonyhával, vagy legoval, de van hogy autókat/labdát is gurigatnak egymásnak. Persze Erik nem midig azt akarja csinálni amit ő és akkor rögtön nyígni kezdenek.

Míg Márknak angolul kell tanulni, addig Eriknek a magyar szókincsét kellene fejleszteni egy kicsit. Jelenleg jóformán csak a papa és a cici szavakat használja, lényegében mindenre. Ha valamit nagyon akar meg magyarázni, amit nem lehet a papa/cici szavakkal leírni, akkor nemes egyszerűséggel visít ahogy a torkán kifér. Na jó, nem leszek gonosz, próbálkozik azért szavakkal néha-néha, de többnyire csak első hirtelen nekifutásra hallatszanak ezek szavaknak, amikor megkérjük hogy ugyan ismételje már meg amit mondott, hagy olvadjunk el tőle, Rögtön átvált a fenti kombinációra.  Érteni persze ért mindent, teljesen tisztában van azzal, hogy mit lehet és mit nem lehet csinálni, de naná, hogy mindig az utóbbin töri a fejét. Kazettákat kipakolni, anya telefonját tapogatni, feles-pohárból inni, apa(!) cipőjében járkálni a lakásban, kipakolni a Márk fiókjából, meg a konyhaszekrényből, meg visítani, meg csapkodni, meg magunkat földhöz vágni, meg nyalogatni a lépcsőházban a lépcsőket, meg pohárral a fürdővizet a kád mellé locsolni, mert ki az a féleszű aki poharat ad a gyereknek a fürdőkádba? De persze egy mosolyától vagy egy puszijától elolvadunk, és el is van felejtve minden abban a pillanatban.

Folyt.köv..

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s