Február, első bejegyzés – Juditnak (is) :)

igen, az új év, meg a fogadalmak, remélem azért sikerül majd jobban is teljesítenem az év hátralévő részében. :) mentségemre legyen mondva az elmúlt két hétben 5-5 napot dolgoztam, ebben volt szombat vasárnap, meg városon kívüli tréning is, és persze egy közös szabadnapunk se volt Sanyival. Ma vagyunk itthon mind a ketten, aztán én már megyek holnap megint, legközelebb asszem két hét múlva lesz egy közös csütörtök, aztán utána megint, de ez utóbbin költözködünk, így az nem igazán ér. Aztán majd március végén, húsvét előtti héten mindketten szabadságon vagyunk, aztán megyünk haza húsvétra. már alig várom….

na ne értsetek félre, semmi panasz, pláne nem magyarázkodás (de, igazából az), inkább csak magamat igazolom, hogy a franc fogja meg, egyszerűen nincs időm leülni semmit se csinálni. a gyerek iskolai levelezésével el vagyok maradva kábé három héttel, van, hogy esténkét nem a netet böngészem a gép előtt, hanem a laptop előtt görnyedve betegdokumentációt írok, mert kevés a nyolc óra bent. Jóval keményebb a munka a kórházban mint valaha is volt a suliban, de mégis eszméletlenül élvezem, jelenleg úgy érzem nagyon is a helyemen vagyok. (mondjuk még nem mondtam le teljesen az egyetemi jelentkezésről, de most azt egy-két évre még parkoló pályán tartom). A héten megvolt az utolsó felügyeletes vérvételem, most már önállóan szurkálhatok mindenkit, elvileg mehet a katéterezés is, igaz arra még nem kaptam meg az aláírást, de ez már csak papírmunka kérdése. Egy csomó jó tréningen voltam már, így szépen áll át az agyam az egészségügyis észjárásra megint. Pedig hosszú volt az elmúlt közel nyolc év mióta utoljára fehérben jöttem-mentem. Pedig itt nem is fehérben vagyunk. Mindenkinek sötét nadrág a standard (fekete vagy sötétkék), a felső meg beosztástól függ. Nekem világosszürke, felettem van vannak a világoskékek (ők még nem nővérek, de több felelősségük van mint nekünk, a rehab asszisztenseknek), aztán a nővéreknél középkék, sötétkék majd sötétkék piros szegéllyel. Ez utóbbi olyan főnővér, nálunk ő a főnök,  A dokik civilben vannak, vagy kórházi osztályon ilyen műtősruha féleségben (mint a vészhelyzetben, hehe), fehér köpenyt szinte nem is láttam még. Igaz orvossal se találkozom gyakran, nálunk itt a nincsenek magyar értelemben vett osztályos orvosok (rehab kórház vagyunk).

Most jól elkanyarodtam… Szóval ott tartottam, hogy van munka, jó sok, de talán jövő héttől egy hangyányit könnyebb lesz, mert felmondtam a suliban (ez volt eddig a leghosszabb, hat és fél évet dolgoztam ott, tuti bőgök majd az utolsó napomon) , így egy átlagos héten csak négy napot dolgozok majd. Persze a fiúk mellett így sem fogok itthon unatkozni. Néha elgondolkodok rajta, hogy nem kellett volna-e inkább itthon maradni, Erik olyan kicsi még, két éves sincs… De tudom, hogy a mindennapi malom itthon nekem a halálom lenne. Hiába dolgozom, úgy érzem sokkal több türelmem van hozzájuk így. Szégyellem, de szinte alig volt esti mese amíg itthon voltam velük (egyszerűen nem maradt rájuk türelmem a nap végére), most viszont minden este van összebújós olvasás. Mellette tudom, hogy Eriknek nagyon jó Denisenél, szeret járni, Márknak meg már igazán nem számít, hogy mit csinálok amíg ő iskolában van. Oké, minden második héten egy órával hamarabb indulunk, és az egyik osztálytársának az anyukája viszi őt is iskolába, más heteken meg suli után még egy órát Denisenél tölt mielőtt megyek értük, de szépen elfogadta a helyzetet, most már simán mennek a napok.

Na jó, ezt az utolsó simát lehet hogy idézőjelbe kellett volna tennem, tekintettel a tényre, hogy két hete találtunk egy szép kis kiadó házat, úgyhogy ha minden igaz, kevesebb mint három hét múlva költözünk. Mondjuk most már nagyon remélem, hogy nem lesz gikszer sem a referenciával (elvileg nem lehet, elvégre tökéletesek vagyunk, hehe), sem az előző lakó kiköltözésével, mert már meg vannak rendelve a jegyek anyának és tesómnak, ők segítenek majd pakolni-hurcolkodni. Buli lesz :). Sokat agyaltunk, hogy mi legyen, menjünk-e vagy maradjunk, aztán úgy döntöttünk, ha találunk elfogadhatót, belevágunk. Egyrészt kezdjük kinőni ezt a lakást, másrészt meg nagyon jó lenne most már egy kis kert a kölköknek tombolni. Aztán persze nem tartott sokáig, hogy találjunk egy jót, és már alig várom hogy túl legyünk az egész költözős mizérián. Annyira jó lesz, hogy nem szőnyegpadló van az előszobában, hogy van külön ebédlő, meg ablak a konyhán, fürdőszobán. És persze az sem utolsó, hogy nem kell majd másodikra mászni. Igaz a hálószobák meg a fürdő az emeleten lesznek majd, de valahol kompromisszumot kellett kötnünk. Ráadásul nem mi leszünk ez első kisgyerek család akik két szintes házban laknak, biztos mi is túléljük.

Úgyhogy ha nem jelentkeznék megint egy ideig, akkor költözködünk, csak hogy tudjátok… :)

Reklámok

Egy gondolat a(z) “Február, első bejegyzés – Juditnak (is) :)” című bejegyzésnél

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s