Fiúk

Ordítanak. Meg visítanak. Meg nyígnak. Ellenkeznek, incselkednek, verekednek, dobálóznak. Kergetik egymást az ebédlő asztal körül, a nappaliban, az egész alsó szinten. Én meg intem őket csendre, meg rendre. Először szépen, meg megint szépen, meg figyelmet elterelve. Aztán fogy a türelmem, szakad a cérna. Ordítozás, büntetés, hajhullás. Persze erre bőgnek, és kb 10 perc múlva minden kezdődik előlről. És lehet még tetézni. Ha skype-olni próbálunk az otthoniakkal akkor még a fejem tetején is ugrálnak. Naná, letettem a fenekem, tereptárgy lettem. Mászható.

IMAG1215[1]

Dolgoztam ma, estére fogy a türelmem. Végül a kádba vágom öket, így legalább 15 perc nyugalom. Csend az nincs, de legalább nem rohangálnak. Én meg tudok pakolni vagy ágyat húzni vagy szennyest összeszedni. Aztán csörög a telefon, pont mire emelkedik a hangerő a fürdőszobában. Ha kádból való kiszállással fenyegetőzök, csend lesz. És nagyon szeretik egymást. Még a szobaajtóig se érek el, visítás megint. Mindketten állnak a kádban, Márk hüppög, Erik durcázik. Mi történt? –kérdezem. Összeölelkeztünk, – magyarázza Márk – aztán Erik megharapott…

Reklámok

2 című bejegyzés “Fiúk” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Olyan ismerős – szívemből szóltál!!! lassan azt sem tudom, mi az a csend :-) Dávid is harap, meg kiabál, meg rúgkapál, meg már hisztizik… nyílik az értelmük, nekem pedig néha robban a fejem :-(

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s