2015 nyara, Magyarország 

A cím magáért beszél, itthon vagyunk. Mi a három fiúval nyaralunk, Sanyi vissza van dolgozni. Illetve volt, ahogy most ezeket a sorokat írom, már a London felé tartó vonaton ül, és ha minden terv szerint alakul, holnap délután már együtt sörözünk a kánikulában. Meg persze iszunk az egészségünkre. Vasárnap ünnepeltük a 12. házassági évfordulónkat. Aztán jöhet a keresztelő, strand, bbq parti, bicikli túra és az állandó program, az éjszakába nyúló beszélgetések. 

Pedig parti eddig is volt, csak kicsit csendesebb változatban. Volt szalonnasütés, sok strand is kisebb és nagyobb kerti medencében, meg barlangban és gyógyfürdőben is. Legkisebbünk is imádja a vizet, a nagyokat meg természetesen alig lehetett a nap végén ki-imádkozni a medencéből. A baj csak az, hogy a tévé elől is alig akarnak elmozdulni. Teljesen el vannak varázsolva, hogy csapon jön a mese, ha rajtuk múlna csak enni és strandolni jönnének ki előle. Muszáj voltam kissé korlátozni a képernyő előtt töltött idejüket, igy csak Márk olvasása után lehet mesézni max egy órát, meg este még egy kicsit (vagy sokat amikor anya elbeszélgeti az időt, vagy ha a szomszéd gyereknél játszanak). 

Mert Márk ugye nagyon nem szívleli az olvasást (voltak egy-két hetes fellángolások, de semmi tartós szerelem). Értem én, hogy az angol szöveget nehezebben érti meg, de azzal hogy az utolso hetekben szinte semmit nem volt hajlandó olvasni, nagyon nem segített a szituáción. Még jóval a nyári szünet kezdete előtt letiltottuk az otthoni videó játékozást ha nem olvas, de nem segített. Év vége, fáradt, meg a kétnyelvűség, miegymás… Próbáltam nyugtatni magam. Most viszont bekeményítettünk. Nyár ide vagy oda, minden nap olvasni kell. Persze könyebb itthon leülni csak vele, amikor négy nagyszülő van kéznél hogy elhárítsa a figyelem elterelő körülményeket (Erik és Alex). Így aztán olvasunk. Aki hat könyvet kivégez a szünetben, az dicsérettel indítja az évet szeptemberben. Nem tudom sikerül-e, de azért igyekszünk (a kihívás neki is tetszik, de nem akarom el kiabálni). Egy hete olvasunk és mindjárt a második könyv végére járunk. 

Amit viszont nagyon szeret Márk itthon, az a társas játék. Szuper, hogy mindig van hadra fogható nagyapa vagy nagymama. Még mindig nagy kedvenc a Ki nevet a végén?, de ügyesen belejött a Dáma játékba is, egyre furfangosabban támad. És persze a csocsó. Itthon már végig vert mindenkit, azt tervezem hogy veszünk egyet kint-otthonra is. 

Erik mindeközben éli a gondtalan majdnem-iskolások életet. Persze ő is nagyon tanulna már, de ez egyenlőre csak annyit jelent, hogy ő is az iPad-et akarja bűvölni mint Márk (most éppen e-book-ot olvasunk). Nagyokat legozik, imád lomolni és már-már sportot űz az édesség kutatásból. Naná, hogy mindig talál, Mamáéknál mindig van. :) Múlt héten a Pupák szobájából jött elő egy valószínűleg még húsvétról megmenekült Kinder tojással, tegnap két túró rudit csent el a hűtőből, ma meg két müzli szeletet sikerült zsákmányolnia (az egyiket természetesen mindig Márknak). Pedig Isten bizony kapnak enni! Igen, édességet is. Apropó kaja. A királynőnek sincs ilyen dolga mint nekem, max kisegíteni járok a konyhába, semmi agyalás hogy mit főzzek és mikor, meg bevásárlás és hasonlók. Hozzá tudnék ehhez szokni. Valahogy nem várom a szeptemberi hajtást otthon.  

Alex is itt van, :) négy hónapos lett, forog, “beszél”, nyál-buborékokat fúj és állandóan vigyorog. Nagyon szereti ha elalváskor ringatják a hátsóját (újabb Mama-varázslat), ha megkapja a strand labdát a vízben, vagy ha sikerül elkapnia a saját lábujjait. A hőség már annyira nem a kedvence, egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt rajta ruha mióta megérkeztünk. Három hete, éjjel nappal, csak egy pelenkában virít. Közben nem elég a meleg, ömlik a nyála és sokszor az egész öklét próbálja a szájába tolni. Az ínyén semmi sem látszik még, pedig jöhetne már az a fog. Viszont valami csoda folytán alszik éjjel, továbbra is maximum egyszer kel, sokszor csak hajnalban. Igazán nem panaszkodhatok. Eszik is alszik is, keveset nyüglődik, tökéletes gyerek. :)

Jól vagyunk, nyaralunk, és most még nagyon távolinak tűnik hogy bő két hét múlva vissza kell autózunk a taposómalomba… 

  

Fiúk, kánikulában
 

Strand, úszószemüveg kötelező 

Édesség- túladagolás   

 

Csocsóbajnokság

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s