2017 január

Boldog Új Évet Kívánunk!

Itt is eltelt a karácsony, újra iskolába járnak a gyerekek. Hosszúnak tűnt most az elmúlt két és fél hét szünet, még ha most úgy is érzem, mintha… nem is lett volna karácsony. Sanyi végig dolgozott az ünnepben, és itthon nem volt sétagalopp az élet a fiúkkal. A két nagy űber-izgatott volt a Jézuska miatt már hetekkel karácsony előtt, így mire eljutottunk a 24.-éhez, addigra szó szerint alig fértek a bőrükbe. A kicsi közben fogat növesztett, ami szintén nem könnyítette meg a helyzetemet.

Szent este úgy döntöttem, elviszem őket az este hatos misére. Hiba volt. Igaz csak pár perccet késtünk, de a templom tömve volt addigra, a kórusra (ahol a kis gyerekesek ülnek) esélyünk sem volt felmenni, így egy zsebkendőnyi helyen ülve/állva próbáltam normális viselkedésre bírni a gyerekeket. Nem sikerült. Alex addig volt csak csendben amíg keksz volt a szájában, ami hamar elfogyott és aztán persze a gyerek rohangálni akart, ami valljuk be, tömegben nem szerencsés dolog. Aztán kiszúrta, hogy az orra előtti nagy műanyag ládában enni való van (a helyi ételbank gyűjtőhelye). No onnantól fogva a kekszekért és csokoládékért hisztizett, végül muszáj voltam kimenni vele. Közben a két nagy se bírt magával, hol egymással, hol Alexszel incselkedtek. Tudod, mikor a fogaid között sziszegve próbálod a kölykeidet viselkedésre bírni, miközben mosolyogva fogadod a körülötted állók részvét nyilvánító pillantásait… Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire hálás, hogy vége lett a misének.

Mire hazaértünk, Apa is végzett, és a Jézuska is látogatást tett és én is idegösszeomlást kaptam. Bár idén a minimalizmus jegyében terveztük az ünnepet, nem igazán sikerült, de azért kisebb volt a kupac a tavalyinál. Márk és Erik szinte önkívületben tépték az ajándékokról a csomagolást, Alex meg szegény nem is tudta mi történik. A karácsonyfa már egy héttel korábban “megérkezett”, azóta ő csak a gömbökben gyönyörködött, illetve próbálta őket megszerezni. Nem sok dísz volt a fán, de azok is hamarosan derék magasság fölé kerültek.

A szent este illetve éjszaka (soha nem tudnak aludni menni ilyenkor) idén is Legó építéssel telt, és mire éjfélt ütött az óra, már egy teljes vasúthálózat foglalta el a gyerekszoba padlóját. (Ha jövőre eszembe jutna hogy Legót vegyünk nekik, nyugodtan kötözzetek meg.)

A két ünnep között Sanyival felváltva dolgoztunk, de azért jutott idő nagy sétákra és baráti beszélgetésekre, mozira. Idén is volt pizsama nap, meg tartottunk csocsó bajnokságot is. A szilvesztert itthon töltöttük, 8 ember társaságában, és csak elsején este, a nagy közös pulyka-vacsorát követően maradtunk magunkban. Jó volt, szép volt, de fárasztó és örülök hogy végre csend van, és egy darabig nem kell ünnepelni.

Jövőre természetesen minden másképp lesz, minden szebb lesz és jobb, időben elkészül. Pont úgy, ahogyan idén is terveztem… :)

De azért történt jó is ám! Decemberben elkezdtünk tollas labdázni a fiúkkal. Minden héten megyünk, és annyira belejöttünk belejöttem a sportba, hogy újra jógázni és úszni kezdtem. Reméljük a nagy elhatározás nem csak februárig tart majd, hehe.

Tegnap vízkereszt volt, így este elvitték az angyalkák a fát (nagyon pergett már, elegem lett a napi porszívózásból). Új év, rend a nappaliban, három csendben játszó gyerek… megyek ebédet főzni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s