12 hónappal kesőbb…

… 2018 március, a tavasz tél illata

Újra március, újra tavasz, ami idén hóviharral érkezett a nárciszok megfagytak. Na nem panaszkodom, félreértés ne essék, itt öt éve nem volt igazi szánkózós idő, és mivel errefelé a három centis hóhoz iskola szünet is jár, ki is élveztük a havat rendesen. Volt szánkó csúszka, hógolyózás, hóban fetrengés, hóban hiszti, fagyott takony, átázott bakancs és nadrág, mosnivaló hegyek, vodka és vörösbor és három napos ottalvós parti. Szép volt, jó volt, de elég is egy ilyen esemény öt évente. Két felnőttnek, öt totál izgatott gyereket full hó-cuccba rázni egy picsányi előszobában, majd pár órával később a full havas felszerelést lehámozni róluk, ahogy közben a hólé elönti a terepet… mindezt ötvenszer, három napon át. Mire elolvadt a hó, az egész ház menekült-táborra emlékeztetett, de hála a bornak, a vodkának, az xboxnak, Mr Disney-nek és persze George Lucasnak, megúsztuk ideg-összeroppanás nélkül.

A hó óta már 10 nap eltelt, végre igazi tavasz van: 10 fokkal és esővel meg pocsolyával, nyakig érő sárral, benti örjöngéssel. De sok pozitív energiával várjuk a napocskát, meg a húsvétot. Én személy szerint a nyarat várom inkább, de tudom, örüljek hogy nincs mínusz…

Kicsi update a kiskorúakról

Kezdhetem Erikkel? Elvileg a középső gyerekek hanyagolva vannak, erre most cáfoljunk rá. Szóval Erik. Az imádnivaló, bújós, makacs, nem fair, cukorfüggő, művészlélek szerintem illusztrátor lesz középső. Egyre kevésbé tolerálja, ha Márk atyáskodik fellette cseszteti, és keményen oda vág, ha valami nem tetszik neki (dolgozunk rajta). Viszont egyre segítőkészebb, meg lehet kérni erre-arra, és egyre ügyesebben terelgeti Alexet akinek szintén nem tetszik, hogy csesztetik. A házi feladat és a napi írás gyakorlás továbbra is gyújtópont, viszont az olvasás terén óriásit fejlődött. Nincs már hiszti, meg könyörgés fenyegetés. Tom Gates volt a fordulópont, azóta minden nap olvas, simán egy órát is akár. Nem gondoltam volna, hogy nekem valaha is azért kell veszekedni egy kölökkel, mert nem akarja letenni a könyvet reggeli közben. És mindemellett, most már ő is brillírozik a magyar iskolában. A csoportjában a legjobb,  olyan szövegértési feladatokat old meg, hogy csak pislogok.

 

Márk, a nagy fiú. A család hegedű virtuóza (még mindíg azt állítják róla, hogy tehetséges), akinek 38-as lába van, és aki még nincs 10 éves, de már kiskamasz viselkedést produkál. Az én elsőszülött magzatom, aki sose hisztizett (minta három éves volt, a dackorszakot nem is ismertük), most megmutatja… Mert nem megy a nadrághoz a zokni és nem lehet meggyőzni, és miért nem ül Erik a saját székére, és miért lehet Alexnek tévét nézni amikor nekik házit kell írni… csak hogy a leg-gyakoribb eseteket említsem. Persze az iskolában egy angyal, mindenki oda van tőle, hogy milyen jólnevelt mondjuk itt azért bólogatok, meg intelligens, meg minden olyan ami itthon nem. De azért vécére kiséri a kicsiket (Alexet, és a majdnem családtag Soniát) feneket nem töröl, nem kell megijedni, mesét olvas nekik (most már magyarul is!), ő a pontosidő-szolgálat a reggeli káoszban és akivel puszit dobálunk mielőtt dolgozni indulok.

 

És Alex. Más források szerint a legkisebbek vannak elhanyagolva, de most már mindegy. De ha jobban belegondolok, az Instagram képeim 80 százalékán csak ő szerepel, úgyhogy egálban vagyunk és róla sokkal többet írtam itt. Alex, a majdnem három éves. Megkérdezem tőle hány éves lesz nemsokára, mire ő mutatja mind az öt ujját és közli hogy 16 (dolgozunk rajta). Annyi sztorit és gyerekszájat tudnék írni róla, hogy jövő márciusig se fejezném be. Vagyis a gyerek pont olyan, mint minden hasonló korú gyerek: huncut, okos, mint mindenkinek a saját gyereke, de gyalázatosan makacs (baromi dühös tud lenni, ha valami nem úgy történik ahogy ő elképzeli) én mondtam, hogy pont olyan mint a többi három éves. Viszont ami nekünk újdonság: tisztán, érthetően, sokszor felnőtteket meghazudtoló szókinccsel beszél és tényleg nem túlzok. Vagyis BE. NEM. ÁLL. A. SZÁJA. Kérdez, magyaráz, viccel, kiabál ha csesztetik a nagyok, érvel, fenyeget el sem tudom képzelni kitől hallotta hogy “rá ütök a szádra”.

Eszméletlen a mozgásigénye és majomként csimpaszkodik a nagyokon is. Minden birkózásban verekedésben és futó versenyben benne van, duzzog mert nem mehet velük iskolába és mert nem engedjük, hogy játszon doboljon a Márk hegedűjével. Mondjuk, van amikor jó, hogy utánozza őket. Igazán nem panaszkodhatunk: pár hét leforgása alatt teljesen szobatiszta lett és szándékosan a szőnyegpadlóra pisil és állva a nagyvécébe mint a nagyok, de nem éri fel; nógatás nélkül vonul a bandával kezet mosni; önállóan mossa a fogát; és… ÉS… ÉS… múlt szerda óta (ma hétfő van) a nagyokkal is alszik itt jönne az örömtánc, a tüzijáték és a pezsgő.

Már jó pár hónapja, hogy szépen átalussza az éjszakákat kitartás friss szülők, már csak 2 év és 9 hónap, miután közös megegyezés alapján én így döntöttem, cici csak akkor van, ha felkelt a napocska. Cici egyébként már szinte tényleg csak reggel van, vagy amikor nagyon fáj valami. A jó tanácsokat ezúton is köszönöm, felelősségem teljes tudatában döntöttem úgy, hogy a  három éves gyerekemet még mindíg szoptatom. Aggodalomra semmi ok, már gyűlik a pénz a gyermek jövőbeli pszichiátriai gyógykezelésére. 

…És így történt, hogy közel 10 év viszontagságai után, Apa és Anya Férj és Feleség vissza kapták hitvesi ágyukat persze csak hajnali ötig, amikor a gyermekek elkezdenek vissza szállingózni a családi ágyba…

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s