2017 március – A tavasz illata

A nappaliban ülve már egészen melegnek tűnnek a napok. Persze csak akkor, ha éppen nem szakad az eső és nem süvít az orkán erejű szél. Doris vihar ellopta a bicikliket védelmező sátrakat (egy kedves szomszéd lopta vissza és tárolta amíg haza nem értünk). Azóta egy használaton kívüli, szeméttelepi taxira váró, felfújhatós medence vigyáz a két kerekűekre. Ugye milyen jó, hogy ősszel nem maradt időnk lomtalanítani a sufnit? Fő a pozitív hozzáállás! 

Meg volt a nagy sí túra, igaz sok hó nem volt, de a fiúk lábára kerül léc, és hógolyózas is volt, meg fürdés meg szauna. Semmiből sem sok, de ne panaszkodjunk, jobb volt igy, mint itthon (aka Andover) ülni és a lakásban kergetőzni míg odakint tombol a vihar, nem? Fő a pozitív hozzáállás! Arról nem is beszélve, hogy szinte még el sem tettük a bőröndöt, már megvan a következő szabadság, e-mail fiókban lapul a kompjegy, húsvétkor újra nyaralunk. Ezúttal csak otthon, csak csöndesen, talán egy kis Tátra teával emlékezünk majd a februári sileckére, szigorúan a Scrabble tábla köré gyülekezve.

De addig még 34-et alszunk, sokat járunk iskolába, meg dolgozni, meg gyakorlatra, meg úszni, meg hegedülünk is és dolgozatok is írunk biológiából. És igyekszünk nem enni húst szerdán es pénteken. Ez utóbbit nem azért fontos felírni mert olyan fene nagy hús evők vagyunk, hanem mert a napi sok minden mellett elfelejtjük. Igy eszik Anya szerda reggel csirke comb maradékot büszkén (mert paleo, és nem is ettem hozza kenyeret), majd jut eszébe 7 órával később hogy nagyböjt van… Persze csúnyát mondani szinten nem ér, igy duplán vezeklek. Mea culpa…

És még egy gyors UPDATE a fogyókúráról… a nagy téli vakációzásban természetesen nem fogytam, sőt… a három leadott kiló helyett négy jött vissza, de csak és kizárólag azért, hogy legyen miből böjtölni… mert fő a pozitív hozzáállás… :) x

Reklámok

Hello Február, Hello Péntek

 

Megint péntek, megint itthon vagyok végre. Az utóbbi öt hétben hétfőtől csütörtökig dolgoztam, mellette tanultam, dokumentáltam és kényelmesen elhanyagoltam a házi munkát. Majd pénteken…. mindent majd pénteken. Ilyenkor egy kicsit rendbe kerül az előszoba, össze szedődik a koszos zokni.

De ma délelőtt, egy hirtelen érkezett takony tiszteletére a kanapéra vackoltuk be magunkat Alexxel és Süsüt nézünk. Reggel egy kedves szülőtárs vitte a nagyokat iskolába, míg mi itthon várjuk a villanyszerelőt, a konyha szekrény javító szakit és a festő elvtársat. A háromból egy már jött és ment, Süsüt meg leváltotta Pom-Pom. Én meg fújom az orrom és vágyakozva hallgatom Gombóc Artúr csokoládé beszámolóját.

A fogyókúrám nem halad úgy mint terveztem persze. A diéta egész jó (egy két csokis estét leszámítva), kényelmesebb a nadrág, az úszás is többé kevésbé sikersztori, csak a mérleg nem mozdul úgy mint én szeretném. Közel három kilóval vagyok könnyebb csak, de ugye sok kicsi sokra megy, nemdebár?

Mondjuk jobb ha belehúzok egy kicsit, már csak tizen hármat alszunk a wellness-hoteles telelésig. Mindenki nagyon izgatott, lesz hó, meg uszoda, szauna meg minden, alig férünk a bőrünkbe. :)

2017 január

Boldog Új Évet Kívánunk!

Itt is eltelt a karácsony, újra iskolába járnak a gyerekek. Hosszúnak tűnt most az elmúlt két és fél hét szünet, még ha most úgy is érzem, mintha… nem is lett volna karácsony. Sanyi végig dolgozott az ünnepben, és itthon nem volt sétagalopp az élet a fiúkkal. A két nagy űber-izgatott volt a Jézuska miatt már hetekkel karácsony előtt, így mire eljutottunk a 24.-éhez, addigra szó szerint alig fértek a bőrükbe. A kicsi közben fogat növesztett, ami szintén nem könnyítette meg a helyzetemet.

Szent este úgy döntöttem, elviszem őket az este hatos misére. Hiba volt. Igaz csak pár perccet késtünk, de a templom tömve volt addigra, a kórusra (ahol a kis gyerekesek ülnek) esélyünk sem volt felmenni, így egy zsebkendőnyi helyen ülve/állva próbáltam normális viselkedésre bírni a gyerekeket. Nem sikerült. Alex addig volt csak csendben amíg keksz volt a szájában, ami hamar elfogyott és aztán persze a gyerek rohangálni akart, ami valljuk be, tömegben nem szerencsés dolog. Aztán kiszúrta, hogy az orra előtti nagy műanyag ládában enni való van (a helyi ételbank gyűjtőhelye). No onnantól fogva a kekszekért és csokoládékért hisztizett, végül muszáj voltam kimenni vele. Közben a két nagy se bírt magával, hol egymással, hol Alexszel incselkedtek. Tudod, mikor a fogaid között sziszegve próbálod a kölykeidet viselkedésre bírni, miközben mosolyogva fogadod a körülötted állók részvét nyilvánító pillantásait… Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire hálás, hogy vége lett a misének.

Mire hazaértünk, Apa is végzett, és a Jézuska is látogatást tett és én is idegösszeomlást kaptam. Bár idén a minimalizmus jegyében terveztük az ünnepet, nem igazán sikerült, de azért kisebb volt a kupac a tavalyinál. Márk és Erik szinte önkívületben tépték az ajándékokról a csomagolást, Alex meg szegény nem is tudta mi történik. A karácsonyfa már egy héttel korábban “megérkezett”, azóta ő csak a gömbökben gyönyörködött, illetve próbálta őket megszerezni. Nem sok dísz volt a fán, de azok is hamarosan derék magasság fölé kerültek.

A szent este illetve éjszaka (soha nem tudnak aludni menni ilyenkor) idén is Legó építéssel telt, és mire éjfélt ütött az óra, már egy teljes vasúthálózat foglalta el a gyerekszoba padlóját. (Ha jövőre eszembe jutna hogy Legót vegyünk nekik, nyugodtan kötözzetek meg.)

A két ünnep között Sanyival felváltva dolgoztunk, de azért jutott idő nagy sétákra és baráti beszélgetésekre, mozira. Idén is volt pizsama nap, meg tartottunk csocsó bajnokságot is. A szilvesztert itthon töltöttük, 8 ember társaságában, és csak elsején este, a nagy közös pulyka-vacsorát követően maradtunk magunkban. Jó volt, szép volt, de fárasztó és örülök hogy végre csend van, és egy darabig nem kell ünnepelni.

Jövőre természetesen minden másképp lesz, minden szebb lesz és jobb, időben elkészül. Pont úgy, ahogyan idén is terveztem… :)

De azért történt jó is ám! Decemberben elkezdtünk tollas labdázni a fiúkkal. Minden héten megyünk, és annyira belejöttünk belejöttem a sportba, hogy újra jógázni és úszni kezdtem. Reméljük a nagy elhatározás nem csak februárig tart majd, hehe.

Tegnap vízkereszt volt, így este elvitték az angyalkák a fát (nagyon pergett már, elegem lett a napi porszívózásból). Új év, rend a nappaliban, három csendben játszó gyerek… megyek ebédet főzni.

November vége 

Nagyon a legvége, már huszonhatodika van. Alakul a karácsonyi terv, gyűlik a kupac is az ágyneműtartóban. Csöndes hétvége a mostani, S dolgozik,  nagyok legoznak, a kicsi rámol. Mar túl vagyunk a reggeli birkózós-üvöltözős szakaszon, kaptak meleg reggelit is, volt mese olvasás. Ülök a fotelben, pizsmában, takaróba burkolózva. Belefér egy kis nyugi nekem is. 

Kint igazi ősz van, a csütörtöki nagy szél teljesen lecsupaszította a fákat. Hideg, mord az idő, ma meg a nap se süt, jobb is ha ki sem dugjuk az orrunkat a házból. Hatalmas havat jósoltak a télre, de azt hiszem nem hiszek nekik. Egy két fagyos hajnali leszámítva, messze állunk a sarki időjárástól. Pedig olyan jó lenne… fehér karácsonyról álmodni sem merünk.

De jó mikor hallani lehet az óra mutató kattogását… hihetetlen hogy csend van… nem is tudom mi ütött a gyerekekbe. Még A is csendben van. Most éppen a földön ülve könyvet lapozgat, koncentrál. Lassan aludni kéne vinni, ebédet főzni, a reggeli edényeket el pakolni. Mindjárt. Csak még gyorsan belelapozok az újságba. x

Péntek délután 

A hét meglehetősen lazán indult. Csak hétfőn dolgozok, aztán itthon süttetem a hasam, ragyog majd a lakás, en leszek a szupervumen. Ehelyett eszembe jutott hogy kedden bizony egyetemi évnyitó míting, csütörtökre pedig (ha már úgyis ráérek) elvállaltam egy két iskolai felmérést. Na jó, szerdán tényleg itthon voltam. Meg ma is. Márk meg mindig beteg.

Könyvtárban voltunk ma délelőtt, visszavittük az Erik könyvét, Márk hozott haza autósat meg harci járműveset, én meg feltaláltam a spanyol viaszt: használtam a könyvtárat! Nem tudom ki hogy van ezzel, de nekem néha magazin olvashatnékom van. Divat, pletyka, akármi. És tényleg csak néha. Akkor aztán veszek egy párat méreg drágán, hogy aztán a felét se olvassam el. A könyvtárból viszont lehet kölcsönözni, ingyen! Es azért hogy félig se olvassam el, nem drága az ingyen. Oké, vissza kell vinnni. De hetente úgyis bent vagyunk a városban, akkor meg miért ne? Igy jöttem ma haza egy Red magazinnal es egy szakácskönyvvel (amik a kezdetei lelkesedés után nálam úgyis csak porosodnak, tisztelet a nagyon kevés kivételnek). 

Szóval két gyerek alszik, egy iskolában, férj dolgozóban, én pedig önző módon pirítós és kávé (aka ebéd) mellett/után magazint olvasok. És csak azért eszek Micimackós tányérból, mert az összes többi koszos. Mondtam már hogy káoszt kene felszámolni inkább? Ma se leszek szupervumen. Majd jövő héten…

Október elseje

Egy lázas, egy fogzik. A harmadik meséért nyíg. Mert ha beteg egy kiskorú, arra csak mese lehet a gyógyír. Kár hogy egy másfél éves nem ül meg a fenekén több mint 3 percig. Valaki bevásárol, valaki marad. Elmarad a park, egyébként is esik, mindegy is. De rend lesz a játékok között, eltűnik a morzsa az asztal alól, és sikerül számba venni a meleg ruhákat mielőtt nagyon hideg lesz. Idén egy dzseki és egy kabát kerül a listára. Bekerülnek (az új!) autóba a szőnyegek, eltűnik a két hetes por a műszer falról. Mert ez most új, erre vigyázni kell. A küszöböt nem töröltem le, arra nem maradt idő, lefőtt a kávé. Nincs villany az asztal felett, előkerülnek a mécsesek. Idén ősszel először. A vacsora sajtos pirítós, bögre tej, süti maradék. Mindenki boldog, csak a lázas fázik és a fogzós nyűgös. Korán ágyba bújnak, egy figyelem elterelő fürdést kap, a többiek mesét hallgatnak. Nincs hiszti, hamar elcsendesednek. Ázik a bab holnapra, zörög a mosogatógép. Csend, kád forró víz, újság.

9 hónappal később

Nagy a baj, ha akkor van időd amikor nem jut eszedbe hogy miről írj. Amikor meg lenne miről írni, nincs idő. És sosincs idő. Most is lenne mit csinálni. Alex Lisa nanny-vel csavarog, én meg dolgozhatnék. De helyette írok. Nem csak miattatok, de magam miatt is. Mert már 9 hónapja nem volt itt semmi. Pedig lassan megint aktuális lesz a cím, nyakunkon a karácsony, onnan meg már hipp-hopp január megint. Két hete már láttam karácsonyi pitét a sarki boltban. És van ismerősöm aki már majdnem befejezte a karácsonyi ajándékvásárlást. Nem viccelek.

Nálam a hosszú blog szünetek eddig terhességet jelentettek, de mindenkit megnyugtatok, nem lettünk hatan ezzel a hárommal is alig bírok.

Ja igen, Lisa nanny. Az úgy volt… hogy az Alex januári lázgörcsét (amiről írtam is) követte még néhány kisebb egy nagyon hosszú is. Ez utóbbi másfél órán át tartott, és ha az elsőre úgy gondoltuk hogy rémisztő volt, akkor nem tudtunk még semmit. Kivizsgálások sora után talán minden rendben, de még most is vannak kérdőjelek. Egyenlőre A teljsen jól van, január óta semmi probléma, ügyesen fejlődik, kezd beszélni, ami az én gyerekeimnél korai kategória és imád táncolni.

No de hogy témánál maradjunk: a lázgörcs és az epilepszia gyanú sajnos  azt jelentette, hogy kedves Denise gyerekcsőszünk felmondott. Nekem dolgoznom kell, próbáltuk a bölcsödét, de Alex annyira ordított hogy inkább nannyt fogadtunk. Így jár hozzánk hétfőnként Lisa. Nem csak a kicsire vigyáz, de viszi a nagyokat is iskolába ha kell, sőt, még a háztartásba is besegít. Igaz Alex vele is ordít amikor itt hagyom, de már barátkozik vele napközben, bizakodó vagyok…

A nagyok iskolában, Márk a 4., Erik az 1. osztályt tapossa. Kisebb-nagyobb harc még most van a házi írás az olvasás körül, de már alakulunk. Járnak úszni hetente, persze csak ép küétakaró függvényében. Mi fiús háztartás vagyunk, majdnem mindíg van valakinek seb, urambocsá’ sebészeti ragasztóval, vagy varratokkal ellátva. Most éppen Erik a soros, tegnap előtt neki esett a radiátornak, ami elnyírta a fülét. Lassan valami soronkívül kártyát kaphatnánk a helyi ügyeletre.

Fél három múlt, Lisa háromkor megy, és már egy ideje itthon vannak. Eddig az emeleten bujdokoltam. De most már le kell mennem. Jó lenne még írni, igyekszem majd, mint mindig. De azért biztos ami biztos: Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! :)