2018 december 24.

A gyermekek süteményt reggeliznek TV előtt, Sanyi dolgozóban, én meg egy csésze tea társaságában ülök. Pizsamában, ágyban. Mert Karácsony van, ilyenkor vissza kell venni egy kicsit, azt mondják. Idén először nem volt last minute hajrá ajándékokért, igaz csak tegnap éjjel sikerült végre mindent becsomagolni. Alex belealudt az esti mesébe, de Márk és Erik űber izgatottak voltak a mai nap miatt, így Sanyival nem volt más választásunk mint leülni tévézni amíg ők fent randalíroztak (csendes pihenő címszó alatt). De aztán két rész Jack Bauer után végül sikerült mindent papírba rejteni.

Baromi szerencsések vagyunk, ide repült a bejgli meg a mézes kalács is. Így mi tényleg csak szórakozásból sütöttünk tegnap. A tömeg mince-pie-ra szavazott, az lett. De lehet hogy ma még ráveszem magamat egy kis paleo ihlette bejglire vagy zserbóra, meglátjuk.

A fiúk karácsonyi hegedű koncertet adnak holnap via Skype, arra majd gyakorlunk délután. És sétálni is el kéne menni, elvégre jó idő van kint (nem esik). Jó pár hónapja járunk heti rendszerességgel gyalogolni. Semmi komoly, csak helyi 1-2 órás, többnyire erdei túra útvonalakat követünk, néha geocache-vel fűszerezve.

A hétre (illetve a kettőre) tervezünk még korcsolyázást, mozit és pizsama napot, maratoni tévézéssel egybekötve. Mert Karácsony van, ilyenkor vissza kell venni egy kicsit, azt mondják.

Itt a helyi szokás, hogy a karácsonyfát a hónap első felében díszítik és a Mikulás december 25-én reggelre hozza az ajándékokat (természetesen a kéményen át). Ott, ahol már ez utóbbi nem titkos akció keretin belül történik, a csomagok szép lassan szaporodnak a fa alatt (családtól, barátoktól), amiket aztán karácsony napján reggel bontanak ki.

Idén úgy alakult, hogy egy ismerős házaspár a fiúk szeme láttára hozta meg a csomagot, így nem volt más választásunk, mint a fa alá (amit nálunk a Jézuska a Sanyi szabadnapjával összehangolva hozott, múlt héten kedden, mert már csak “nálunk nem volt karácsonyfa az utcában”) tenni és reménykedni, hogy a gyerekek kibírják hogy ne bontsák ki. Majd ezután kaptak egy csomagot a hegedű tanító nénitől is, meg Alex egyet az óvodából,  és azok is a fa alatt várnak. Kicsit megijedtem, hogy akkor most vége a gyermeki hiszékenységüknek, de úgy tűnik, simán megfér a baráti ajándékozás a Jézuska csodájával. Még Alex is kibírta, hogy ne nyisson ki semmit, pedig egy pár napig az ő kis óvodás csomagjával a kezében járkált, és folyamatosan kérdezte ki lehet-e bontani, és hogy mennyit is kell aludni addig. A nagyok meg mosolyognak rajta, mert annyira egyértelmű hogy egy kis labda van a papírban.

Mert Karácsony van, ilyenkor vissza kell venni egy kicsit, azt mondják. Tök jó lenne azt mondani, hogy “látjátok, így kell lazára venni az ünnepeket, pihenjetek gyerekek, csak a család a fontos”. De nem jó kimaradni a hetekig tartó agyalásból, hogy melyik nagyszülőhöz megyünk először, és hogy mit süssek a nyolcvanadik vendégseregnek. Nem jó lemaradni az ottthoni éjféli miséről, a nagycsaládos összejövetelekről. Helyette marad a szkájp, meg a vájber, meg a visszaszámlálás februárig. Tudom, tudom, mi szakítottuk…

Így marad nekünk most is a csendes (soha se mond hogy csendes ha van három gyereked) ünnep, a lusta pihenés. Az a jó talán, hogy a gyerekek nem tudják másképp. Nekik így is jó, nem panaszkodnak, és én mepróbálok velük tartani. Örülni annak ami van, úgy ahogy van, mert másképp úgyse lehet.

BOLDOG KARÁCSONYT :)

 

 

Reklámok

2018 július 14.

Az esszémet kellene írnom…

Szombat délelőtt. Kávé, futás, zuhany, tanulás. Jó idő van, de már nincs kánikula, kint ülök a napernyő alatt, a fiúk mellettem szerelnek, javítanak. Márk és Erik a rollert kezdik csiszolni, és természetesen akkor Alex is rögtön. A csiszoló papír egy percig sincs a kezében, inkább krétával színezi a markolatot, végül a medencébe akar menni. A nagyok közben már Apával javítják a padot. Apa magyaráz: hogy kell tartani a csiszolóvásznat, a fűrész fogai, a csavar menete, a fúrógép, a harapófogó.

A víz hideg, meg egyébként is unalmas benne egyedül. A labdát kéri, Erik oda adja neki, de két perc múlva így is inkább kijönne. Áll a betonon, lila az ajka és remeg a nyári szellőben (meg lóg a takony is az orrából). Én elvileg nem vagyok itt, tanulok, de persze a laptop (és a napszemüvegem) mögül figyelem őket, várom mikor tör ki a harmadik világháború… Erik (senki nem kéri meg) bemegy és kihoz egy törölközőt, próbálja Alex köré tenni, de nem sikerül. Márk oda lép, segít neki, körbe tekeri a kicsit. Erik közben hozza neki a száraz ruhát. Lehámozzák róla a vizes fürdőnadrágot, Erik öltöztetni kezdi. Felkerül a gatya és a rövid nadrág, de a pólóval nem boldogul, Márk segít. Alex bemegy lepihenni, a nagyok visszalépnek Apa mellé.

Én meg ülök itt, és persze nem tudok koncentrálni. Könnyes szemmel nyugtázom az esemémyeket, a mellkasomat szétveti a büszkeség.

Én vagyok a legboldogabb Anya a világon.

Hello Május

A márciusi meglepetés havazás és egy áprilisi, szuper (mindíg szuper) haza-ruccanás után. 

Már kb két hete készülök beszámolni a hirtelen jött nyárról, a tengerparti kirándulásokról, a tök jól sikerült gulyás partiról, a kertünkben érő eperről meg az új szandálomról… És mire ideérek: 16 fok van kint és esik. Újra előkerültek a zárt cipők, a hosszú nadrágok (mondjuk az csak nekem, a fiúknak fagypont felett nyár van). 

Most már csak azért drukkolunk, hogy legalább egy hét múlva ne essen, amikor sátorozni megyünk. Már minden megvan a csütörtöki induláshoz. Tényleg csak a jó idő hiányzik. Nem is értem miért izgulunk… Ez itt Anglia. Annyi minden történhet még addig. Akár hó is eshet… hehe.

Szombat van. A kölkök már második napja itthon, és én még nem téptem ki a hajam. Mondjuk az lehet, hogy pár ősz hajszállal több van, de az igazán bele fér azt hiszem. Mert megígértem nekik a szokásos pénteki palacsintát reggelire, meg ráadásul szünet is van. És mégsem készült el. Volt helyette gyors nagyvárosi bevásárlás, meg kölcsön gyerek. De nem csak ezt felejtettük ám el… A Márk hegedű órája is csak két órás késéssel jutott eszembe. No nem volt azért kataszztrófa, mert a tanár náni is elfelejtette, megúsztuk. 

Ma reggel viszont muszáj volt a goffrit megsütni (büntetés, mert nem sütöttem palacsintát tegnap). És mivel ki takarították a szobájukat, meg az ebédlő asztalon is elpakoltak (mindezt mire én reggel lejöttem az emeletről), nem lehetett nemet mondani a délelőtti xbox órára, na. Így esett, hogy Márk és Erik a kanapén ülve, üveges szemmel nyomja a gombokat, a kicsi melletük a szőnyegen (és a kispárnáján) fekve pihen (és természetesen szedi az igét), és nekem van kb másfél óra háborítatlan nyugalmam. De ahelyett, hogy neki állnék főzni mosni és takarítani, előkaptam a jóga matracot és jól kiizzadtam magam. Éljen az Ashtanga. Meg a blog persze. Namaste.

 

 

Megint Január

IMG_4010Csak nekem tűnik úgy, hogy rohannak az évek, vagy más is így van ezzel? A karácsony jött és ment, a szilveszter szintúgy és én még észbe se kaptam, már megint megkezdődött a taposómalom. Jó volt az év végi két hét szünet, idén (illetve tavaly, értitek) sikerült itthon maradnom végig, se munka, se egyetem, csak móka és kacagás. A fiúk ideén is lázban voltak (Alex szó szerint, de erről mindjárt), a Jézuska mellett a havat is nagyon várták, de sajnos ez utóbbin még a csoda sem segített. Nem hogy hó nem volt, de szinte kabát is alig kellett a rendkívül enyhe decemberben, és azóta sem. Talán majd februárban. A remény hal meg utoljára.

Nekem január 12-e, kedd dél volt az éppen esedékes dolgozat leadási határideje. Persze a lazsálásnak mindig van böjtje, a decemberi  semmittevés öt heti tananyagot zúdított a nyakamba elsején és szükségszerűen az utolsó pillanatos írást. Ám ha az ember lánya három gyerek mellett tanulásra adja a fejét, az vagy nagyon jól szervezett, vagy egyszerűen elment a józan esze. Attól tartok én ez utóbbi kategóriát gyarapítom. Pedig terveztem én… hogy majd három nappal a határidő előtt, szombat éjjel nekiülök és pikk-pakk összedobom, majd nagyképűen indítom a hetet, hogy lám-lám, gyerekek mellett is megy ez. De mindannyian tudjuk, hogy ember tervez…

megyei kórház Szombat hajnalban egy hörgő, lila ajkú, felakadt szemű kilenc hónaposhoz hívtunk mentőt. Szerencsére csak az ijedtség volt nagy. Mindig tanul az ember, ezúttal a lecke a lázgörcs volt. Nem akarok nagyelőadást tartani a témában, legyen elég annyi, hogy vannak gyerekek akiknek hirtelen szökik fel a lázuk (nem feltétlenül magasra, a hangsúly a ‘hirtelen’-en van, az Alexé bőven 39 alatt volt), amire lázgörccsel reagálnak. Maga a görcs, vagy inkább roham, nem tart sokáig, nem okoz károsodást, ‘csak’  nagyon ijesztő (pláne ha először fordul elő), és 4-5 éves korukra kinövik a gyerekek. Így alakult tehát, hogy vasárnap délutánig a megyei kórház vendégszeretetét élveztük.

Mivel a ‘kórházban gyerekkel’ fogalom nem össze-egyeztethető a ‘dolgozatírás’ fogalmával, vasárnap éjjel voltam kénytelen írni (és mellette kábé óránként szoptatni), mert mégse kéne kirúgatni magam az egyetemről az első évben, pláne, hogy a felső légúti vírusos megbetegedésben szenvedő gyerek nem tehet róla hogy az anyja mindent az utolsó pillanatra hagy. Meg is született a nagy elhatározás (nincs új a nap alatt, mindig ezt mondom), hogy legközelebb majd időben, meg hamarabb stb stb (aztán jön majd a következő dolgozat és kezdődik minden elölről).

Na de hogy jó hírt is mondjak, most már minden szép és jó, Alexnek már csak egy kicsit folyik az orra, elmúlt a lázveszély és vele együtt a roham veszély is (egyenlőre). Ezt megünneplendő, a napsütéses órákat kihasználva, egy nagy tengerparti sétával összekötött barát-látogatást tettünk a múlt hétvégén, és megint megfogadtuk hogy gyakrabban kellene találkozni (másfél éve voltunk náluk), és kihasználni hogy csupán egy órányira vagyunk a parttól. Az én gyerekeim hozták a formájukat, és az öt fokban kabát/sál/sapka nélkül rohangáltak és gyűjtötték a szebbnél szebb kavicsokat és kagylókat (amiket aztán az én zsebembe tömködtek természetesen).

 itt még volt rajtuk kabát itt már nem  parti party háttérben a tenger

A nagy fiúk jól vannak (a tengerparti kabát-nélküliség ellenére is), ezerrel dübörög az iskola, hegedő, úszás, kinek mi. Márk rengeteget nyúlt, 35-ös lába van, és néha tinilányokat megszégyenítő módon hisztizik. Erik továbbra is a család bohóca, iskolába hol kisebb, hol nagyobb kedvvel jár, és a makacssága sem változott. Együtt egyre jobban eljátszanak: utaznak, bunkert építenek, órákon át legóznak, bújócskáznak, kergetik egymást vagy csak rajzolnak a lehető legnagyobb egyetértésben. Aztán persze összekapnak, megy a ‘te kezdted!’ meg az ‘enyém volt először’, vagyis semmi változás testvér-fronton. Alexnek kibújt az alsó két foga, jó étvággyal eszik mindent, többnyire cici nélkül alszik el és egy nagyon sajátos mozgás formát fejlesztett ki, amolyan fókázós-négykézlábas, amivel most már bárhová eljut: pakol a ruhás szekrényben, a konyhában, nyalogatja a cipőket és előszeretettel száll be a nagyok csocsó-partijába is.

Márk saját döntése alapján decemberben beköltözött a kisszobába (így az ‘ez az én szobám, ide nem jöhetsz be Erik’ című nóta is megkezdődött), Erik pedig megint velünk alszik. Így megint mindenki végig alussza az éjszakát, nincs hajnali kettőkor vándorcirkusz. Van viszont dolgozó sarok a fenti gyerekszobában, ahol nyugodtan tudok tanulni/dolgozni anélkül, hogy bárkit is zavarnék.

Terveim szerint a 2016-os év a minimalizmus éve lesz, és nem csak azért mert minimális tanulással akarok egyetemi évet zárni. Már eddig is rengeteg lomtól szabadultunk meg sikeresen és egyre jobban sikerült elkerülni a felesleges vásárlást is. Még mindig  sok haszontalan dolgunk van, amiket remélem lassan-lassan át tudok majd válogatni és (kidobni). A jól szervezettség beiktatása megint (mint mindig) palettán van, csakúgy mint a napi jóga és az időben történő esti lefekvés nekem. Egyenlőre nem állunk túl jól ez utóbbiakkal, de nem adom fel, elvégre még csak január van, előttünk az egész év. :)

Ősz 2015

Miután megkezdődött az iskola, és itt voltak a látogatóink (villámlátogattak a Harangozó lányok, aka Varga mama volt nálunk a két testvérével), beindult nálunk a nagyüzem. Nyílt napok és beszoktatások, magyar találkozó és iskola alapítás, egyetemi intézkedések és autószerelés, takony, köhögés, kölcsöngyerek-fuvarok és még sorolhatnám. Én mióta az eszemet tudom nem unatkoztam, de most még annyira sem. :) Az egyetemi tanulás már két gyerek, munka és háztartás mellett is nagy falat kategória volt, amin (valljuk be őszintén) egy hat hónapos szoptatott gyerek nem könnyített.

Ami a szoptatást illeti, hiába a több éves tapasztalat, a fejés és a cumisüveges etetés teljesen idegen kategória volt eddig, de már egészen belejöttünk. Alex nagyon gyorsan fel akar nőni, még hat hónapos sem volt amikor pillanatok alatt betátogott egy fél almát, és azóta napi egyszer eszik valami pürét. Mellette viszont csak anyatejet kap, amit ha itthon vagyok, értelemszerűen az eredeti csomagolásból iszik, ha dolgozok akkor cumis üvegből. A reggeli fejés bevált, tele a fagyó zacskózott anyatejjel.

IMG_3048 IMG_3057 IMG_2892 IMG_3035

Sose volt rutinunk, de most szükség lesz rá. Komolyodik a házi feladat Márknak, amit az Erik házijával össze kell hangolni (már ügyesen próbálkozik az írással és felismeri a tanult betűket; szereti az iskolát, de elfáradt, sok volt neki az iskola-kezdés). Nagyon rájuk férne már a szünet, túlságosan mozgalmas volt ez a fél szemeszter.

A rohanás mellett viszont jó egy kicsit vissza venni a tempóból esténként. Én nem bánom hogy korábban sötétedik és azt sem hogy hűvösebb lett. Újra az asztalra kerültek a mécsesek, tele a környék barna és sárga levelekkel. A szünetre erdei kirándulást tervezünk, meg pizsamás napot, társas játékot, és sütünk majd tököt, meg gesztenyét is…

IMG_3037 IMG_2801 IMG_3052 IMG_2952

Harminc nyolc fok árnyékban

harmincnyolcárnyékban

This is England. Mi már kissé el voltunk szokva ettől, az angolok meg soha nem találkoztak még ilyen nagy meleggel. Legalábbis mióta jegyzik a hőmérsékletet. A nagy fiúk nagyon élvezték, vagy itthon a csapvíz hőmérsékletű medencében, vagy a parton. A kicsi viszont szenvedett. Egy szál pelenkában (a hőség tiszteletére papírra váltottunk), rám kötve tudtam csak altatni. Ettől persze én is szenvedtem, de túléltük. Mostanra már kissé lehűlt, max 26-28 fok van, de még mindig tudok nyári ruhát hordani, bokáig érő, lenge pamutot. Éjjel paplan huzattal takarózunk, nyitva az ablakok, és nagyon jó korán reggel a hűvösben reggelizni. Idén először ipari mennyiségben gyártom a jeges kávét.

Múlt szombaton már kilenc előtt a parton voltunk, és pont mielőtt pecsenyére sültünk volna indultunk haza, hogy aztán időben vissza érjünk az iskolai vásárra. A vásáron aztán volt tombola, meg ügyességi játékok, arcfestés és jó társaság. Mi két édesség-túladagolásban szenvedő gyerekkel és három üveg borral értünk haza (sose rosszabb nyereményt, pont passzolt az esti csirke szárnyhoz). Másnap pedig laza, itthon ülős nap egy végtelenül nyűgös három hónapossal, aki se délután, se este nem akart aludni. Persze ilyen is kell, mert nehogy már egy álmatlan éjjelünk se legyen egy csecsemő mellett…

És mostanra, egy héttel később vissza tért a hűvös(ebb), tartózkodó angol nyár. Már csak 25 fok maximum, de legalább kényelmesen lehet sétálni menni délután, és Erik sem panaszkodik hogy megsül még a szíve is.

Ennyit az időjárásról nagy vonalakban. Nem volt könnyű, 6 napja íródott ez a pár sor, de mit tehetnék… ha nincs időm akkor nincs időm… ha meg lenne, akkor ihlet nem jön, anélkül meg nem megy.

Most viszont jó hűvös van, a gyerekek meséznek (igen, mind a három), már túl vagyok az olajos szájöblítésen, meg a sóson is, és most hagyom hogy a citromos szódabikarbónás víz tisztítsa a tegnap esti parti maradványait. Na nem kell vad bulira gondolni, de a pizza (semmi paleo változat, csak a gyorsfagyasztott fajta a szupermárketből) után nekem már ilyen is kell. Viszont az esti kefiremmel és ezzel a reggeli koktéllal szinte csodát tudok tenni, de erről inkább majd egy külön postban. Majd egyszer, ha eljutok idáig megint. És az olajos öblögetésről is, amivel fogakat gyógyítok, de most ebbe se akarok belemenni, mert mire belemerülnék az értekezésbe, már elkezdenének nyígni a kölkök. Úgy meg elvész a varázs.

Inkább írok arról, hogy egész jó így a csendes reggel, még ha nem is keltem fel hatkor mint amikor szerettem volna, mert aki este ugye partizik… (11 után jöttünk haza). Mondjuk volt egy negyed óra csendes elmélkedésem (értsd internet ágyban fekve) mielőtt Alex felkelt, aztán persze hamarosan előkerültek a nagyok is. Kakaó, mese, forog a mosás, és teljesen fel vagyok pörögve, hogy én ma haptákba állítom a lakást. A délutáni tengerpartos terveimet félek hogy elvitte a napocska, helyette felhők jöttek, olyanok hogy talán ki sem lehet ma teregetni. Majd meglátjuk.

Márk megkapta tegnap az éves értékelőjét, mindenből hozta a szintet, egyedül az angollal van egy kicsit lemaradva, de ezzel egyenlőre semmi baj nincsen. Szerettem volna én így beszélni angolul 7 évesen. Tegnap megkaptam az emailt, hogy van helye a hegedűs csoportban, kíváncsi vagyok hogy tetszik majd neki. Tegnap nem volt túl lelkes még, igaz lehet hogy nem xboxozás közben kellett volna megkérdezni. :)

Egyébként jól vagyunk, tervezzük a haza utat, félünk hogy mi vár majd ránk Dovernél (mérföldes sor?), meg hogy vissza felé kell-e tartanunk a randalírozóktól, de fő a pozitív hozzáállás, minden jó lesz, minden jó lesz. Én otthon maradok kicsit…

(és MOST hallom hogy anyaaaaaaaaaa)…

megyek is, puszi mindenkinek x

Karácsony-váró

 

Hideg van, kabát kell meg sapka meg sál és a fiúk gyakran kesztyűt is követelnek. Fél ötkor már sötét van, és olyan jó gyertyákat, meg karácsonyi fényeket gyújtani az egész lakásban. Karácsonyi zene szól, most éppen Bublé ünnepi albuma, esténként tanuljuk a fiúcskákkal a Mennyből az angyalt.

karácsonyi angyal előszoba előszoba 

Errefelé már mindenhol állnak a karácsonyfák, idén nálunk is hamarabb hozta a Jézuska a fát. Betlehemes játékokra járunk, oviban, iskolában. Tavaly még tömeget alakított Márk, idén már király volt, nagyon büszkén virított az arany koronájával a színpadon, igazi nagyfiú. Mind a hárman ott voltunk, Erik szépen csendben ülte végig a fél órás előadást, minden olyan jól alakult.

Szeretem mikor farmer/flancos szoknya/egyenruha meg blúz helyett cicanadrágban meg vastag pamutzokniban, meleg kardigánban, pizsamában lehet lenni és tejeskávét kortyolni kora este, valahogy ilyenkor még egy jó kis családi meseolvasás is belefér lefekvés előtt.

 csillagfény hálószoba meleg pulcsi 

Tegnap befeztem a munkát 13 napra, ma még utolsó pillanatos bevásárlást tartottam. Jól esett kicsit egyedül kóvályogni, nézelődni, ma éjjel ajándék-csomagolás lesz a program.

Egy hideg, ködös este nagyon jó alkalom, hogy citromos-rozmaringos csirke legyen vacsorára, és ma a karácsonyi forgatagban vettem finom olivás szappant és fahéj-olajat is párologtatni. Olyan vagyok mint a gyerekek, alig férek a bőrömbe. :) Még hetet kell aludni…