Otthonról haza

16 fok, szitáló eső. Welcome back. Három napja még a 36 fokos kánikulában izzadtunk otthon, most meg hosszú nadrágban és pulóverben ülök. Pakolni kéne, de amíg körülöttem vannak az otthonról hozott dolgok, addig élénkebben élnek bennem a kállói emlékek. Olyan hamar eltelt ez a pár hét, és olyan jó vissza gondolni rá. Nem akarok még vissza zökkenni. Még egy kicsit nyarat szeretnék. Kapaszkodni a kirándulós, lángosos, jeges kávés, medencés, tortás, meggy sörös, gyerekzsivalyos napokba. A málna, a hortenzia és a citromfű màr a földben issza az esőt, és lassan helyükre kerülnek a befőttek, újra elrakjuk a nagy hátizsákokat. Ma lecsó lesz vacsorára, holnap meg tökfőzelék, vasárnap fácán levest főzök. Aztán tudom, hogy lassan ujra előkerül a lassú főző, felkerül a menüre a currys csirke meg a fish-and-chips. De még nem most. Most még lélekben otthon vagyunk…

   
    
    
    
   

Reklámok

2015 nyara, Magyarország 

A cím magáért beszél, itthon vagyunk. Mi a három fiúval nyaralunk, Sanyi vissza van dolgozni. Illetve volt, ahogy most ezeket a sorokat írom, már a London felé tartó vonaton ül, és ha minden terv szerint alakul, holnap délután már együtt sörözünk a kánikulában. Meg persze iszunk az egészségünkre. Vasárnap ünnepeltük a 12. házassági évfordulónkat. Aztán jöhet a keresztelő, strand, bbq parti, bicikli túra és az állandó program, az éjszakába nyúló beszélgetések. 

Pedig parti eddig is volt, csak kicsit csendesebb változatban. Volt szalonnasütés, sok strand is kisebb és nagyobb kerti medencében, meg barlangban és gyógyfürdőben is. Legkisebbünk is imádja a vizet, a nagyokat meg természetesen alig lehetett a nap végén ki-imádkozni a medencéből. A baj csak az, hogy a tévé elől is alig akarnak elmozdulni. Teljesen el vannak varázsolva, hogy csapon jön a mese, ha rajtuk múlna csak enni és strandolni jönnének ki előle. Muszáj voltam kissé korlátozni a képernyő előtt töltött idejüket, igy csak Márk olvasása után lehet mesézni max egy órát, meg este még egy kicsit (vagy sokat amikor anya elbeszélgeti az időt, vagy ha a szomszéd gyereknél játszanak). 

Mert Márk ugye nagyon nem szívleli az olvasást (voltak egy-két hetes fellángolások, de semmi tartós szerelem). Értem én, hogy az angol szöveget nehezebben érti meg, de azzal hogy az utolso hetekben szinte semmit nem volt hajlandó olvasni, nagyon nem segített a szituáción. Még jóval a nyári szünet kezdete előtt letiltottuk az otthoni videó játékozást ha nem olvas, de nem segített. Év vége, fáradt, meg a kétnyelvűség, miegymás… Próbáltam nyugtatni magam. Most viszont bekeményítettünk. Nyár ide vagy oda, minden nap olvasni kell. Persze könyebb itthon leülni csak vele, amikor négy nagyszülő van kéznél hogy elhárítsa a figyelem elterelő körülményeket (Erik és Alex). Így aztán olvasunk. Aki hat könyvet kivégez a szünetben, az dicsérettel indítja az évet szeptemberben. Nem tudom sikerül-e, de azért igyekszünk (a kihívás neki is tetszik, de nem akarom el kiabálni). Egy hete olvasunk és mindjárt a második könyv végére járunk. 

Amit viszont nagyon szeret Márk itthon, az a társas játék. Szuper, hogy mindig van hadra fogható nagyapa vagy nagymama. Még mindig nagy kedvenc a Ki nevet a végén?, de ügyesen belejött a Dáma játékba is, egyre furfangosabban támad. És persze a csocsó. Itthon már végig vert mindenkit, azt tervezem hogy veszünk egyet kint-otthonra is. 

Erik mindeközben éli a gondtalan majdnem-iskolások életet. Persze ő is nagyon tanulna már, de ez egyenlőre csak annyit jelent, hogy ő is az iPad-et akarja bűvölni mint Márk (most éppen e-book-ot olvasunk). Nagyokat legozik, imád lomolni és már-már sportot űz az édesség kutatásból. Naná, hogy mindig talál, Mamáéknál mindig van. :) Múlt héten a Pupák szobájából jött elő egy valószínűleg még húsvétról megmenekült Kinder tojással, tegnap két túró rudit csent el a hűtőből, ma meg két müzli szeletet sikerült zsákmányolnia (az egyiket természetesen mindig Márknak). Pedig Isten bizony kapnak enni! Igen, édességet is. Apropó kaja. A királynőnek sincs ilyen dolga mint nekem, max kisegíteni járok a konyhába, semmi agyalás hogy mit főzzek és mikor, meg bevásárlás és hasonlók. Hozzá tudnék ehhez szokni. Valahogy nem várom a szeptemberi hajtást otthon.  

Alex is itt van, :) négy hónapos lett, forog, “beszél”, nyál-buborékokat fúj és állandóan vigyorog. Nagyon szereti ha elalváskor ringatják a hátsóját (újabb Mama-varázslat), ha megkapja a strand labdát a vízben, vagy ha sikerül elkapnia a saját lábujjait. A hőség már annyira nem a kedvence, egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt rajta ruha mióta megérkeztünk. Három hete, éjjel nappal, csak egy pelenkában virít. Közben nem elég a meleg, ömlik a nyála és sokszor az egész öklét próbálja a szájába tolni. Az ínyén semmi sem látszik még, pedig jöhetne már az a fog. Viszont valami csoda folytán alszik éjjel, továbbra is maximum egyszer kel, sokszor csak hajnalban. Igazán nem panaszkodhatok. Eszik is alszik is, keveset nyüglődik, tökéletes gyerek. :)

Jól vagyunk, nyaralunk, és most még nagyon távolinak tűnik hogy bő két hét múlva vissza kell autózunk a taposómalomba… 

  

Fiúk, kánikulában
 

Strand, úszószemüveg kötelező 

Édesség- túladagolás   

 

Csocsóbajnokság

Április, május, június…

 

Nagyon szerettem volna úgy kezdeni ezt a bejegyzést, hogy végre itt a nyár (nem, nem azért nem írtam eddig, mert a nyárra vártam, hehe), de valahogy nem jön ez most össze nekünk idén. Se a blog, se a nyár. Június második felét tapossuk és ma még fáztam pulóverben, igaz örültem is, hogy nem szakadt az eső. Mindennek örülni kell, na. :) Persze voltak már melegebb napok, meg előkerült a medence is a fiúknak, de még fényévekre vagyunk a kánikulától.

Az elmúlt három hónapban volt részünk Londoni kirándulásban (szavazni voltunk, meg ellátogattunk a természet-tudoményos múzeumba is), itt volt Mama, voltunk mi is otthon, egy esküvős-nyaralós balatoni hetet töltöttünk el a családdal, aztán épp hogy visszaértünk, felütötte fejét a bárányhinlő, Márk kezdte, most Eriknél tombol 100%-on.

Áprilisban Márk elkezdett úszni tanulni  és nagyon élvezi, Erik meg kerek három esztendős lett (azt nem tudom, hogy ő mennyire élvezi, mindenestere még mindig tombol a hiszti). Mi Sanyival dolgozunk reggeltől estig, és nagyon nagy dolog ha néha sikerül együtt töltenünk egy hétvégét. Már tervezzük a következő haza utat, júliusban ismét esküvő, ezúttal Budapesten. Nagy tervünk, hogy mindkét fiú Mamáéknál marad három hétre, kíváncsi leszek mi lesz belőle. Márkot már nem féltem, értelmes nagy fiú, alig várja a nyaralást, de félek hogy Eriknek még hosszú lesz. Ha ott marad egyáltalán. Majd kiderül. Augusztus végén hoznánk őket vissza, kb egy héttel az iskolakezdés előtt.

Szeptembertől aztán borul majd a jól bejáratott rutinunk. Nem elég hogy Erik Denise mellett még oviba is fog járni, de az én munkám is fejre áll majd. Ősszel egyetemet kezdek, a munkahelyem beiskolázott és ha minden igaz négy év múlva egy másod-diplomával leszek gazdagabb. Nővéri szakot kezdek távoktatásos rendszerben, évi 3×6 hetes gyakorlattal, itthoni tanulással ami mellett be kell járnom néha-néha dolgozni is. És persze a másodállásomat is szeretném megtartani. Buli lesz, de azt mondják úgy szép az élet ha zajlik.

És egy kis update a fiúkról. Már írtam az úszásról, meg a s zülinapról. Márk nemsokára 6 lesz, nagyon ügyesen beszél már angolul is, nem győzöm csodálni. Egyre többett érdeklődik a zene iránt, ősszel lépünk, elvisszük a helyi zenekarba, hadd ismerkedjen a hangszerekkel.

Erik egyre többet beszél, egyenlőre még csak magyarul. A báttyával ellentétben még nem vagyunk túl a szobatisztasági problémán, igazán csak most kezdtük forszírozni a dolgot, a két hetes himlő szünetet kihasználva. Nem mondom, hogy nincsennek balesetek, de összességében jól haladunnk. Talán már nem lesz pelenkája mire érettségizni megy. :)

Március-Április

Hol kezdjem? Dióhéjban:

Elköltöztünk – még februárban. :) Azóta pakolunk, szortírozunk, rendezkedünk. Március végén hazaautóztunk, majd április elején vissza. Azóta (és addig is) persze folyamatosan dolgozunk, iskolába és Denise-hez járunk. Én egy pár hétig heti öt napot dolgoztam, ennek megfelelően pedig arra se volt időm, hogy levegőt vegyek. Ráadásul mióta fent van a számítógép, mi meg egész nap a földszinten (már ha  itthon vagyunk persze) sokszor nem is vagyunk online és azóta a skype hívásaink is jelentősen ritkultak. A jó idő is megérkezett, végre itt is letettük a télikabátot, még ha nincs is olyan kánikula mint otthon, mi, nagyon élvezzük. Szuper a kert, szinte minden délután kint vagyunk (kivéve ma, mert esik). 

Azt hiszem a lényeg ennyi, még pár kép, hogy ne unatkozzatok :)

olvasósarok  reggelhúsvéti manó    pótkerék nélkül  iskolából hazafelé   jön a víz :)sas-szem   koranyári idilltojásvadászat után    a kedvenc tanítónéni    együttalvászatreggeli meseolvasás   ceruza vs vonat

Hol is hagytuk abba?

Ja igen, valahol a nagy paleós 30 nap vége felé, pont egy hónappal ezelőtt. Arra már nem emlékszem, hogy miért nem jegyeztem az utolsó napokat, de tuti volt benne része a hazafelé készülődésnek meg az utolsó napos baráti sütögetésnek is. Pedig a fotókat csináltam én rendületlenül, csak nem jutottam velük idáig. Terveztem pedig, hogy majd otthon (Magyarországon) szépen mindent bepótolok, sőt még élménybeszámolok is, de annak rendje és módja szerint nem éreztem késztetést az írásra. Most meg már lassan egy hete hogy visszavagyunk és már kezdünk visszarázódni a dolgos hétköznapokba.

Márk szépen jár oviba, nincs már sírás amikor ott hagyom, ami nagy szó a három hetes kihagyás után. Eriket is elkezdjük beszoktatni, mert szeretnénk ha addig megszokná a bölcsit amíg Márk is ott van (szeptemberben iskolába megy). Apropó iskola. Múlt héten jött az e-mail a határozatról, hogy felvették Márkot az első helyen megjelölt iskolába, nagyon boldogok vagyunk és reménykedünk a sulikezdés nem lesz olyan döcögős mint az ovis volt. Erik 10 hónapos kópé lett, mindent kinyit, lehúz és megrág. De persze a legérdekesebb dolgok mindig azok, amikkel Márk játszik. Mondjuk ez fordítva is így van, Márknak is mindig az kell ami Eriknél van, így lényegében szinte folyamatos a nyígás.

Kezd elegem lenni az idei tavaszból, mert nem elég, hogy otthon szinte téli idő volt húsvétkor, de itt is elég hideg van és szinte állandóan szakad az eső.  Pedig ilyenkor már javában élvezzük a napsütést és a meleget, sőt sokszor már az első tengerparti kirándulásokon is túl voltunk így április végén. Helyette most ülünk bent és fűtűnk.

A héten lejárt a szülési szabadásom és tegnap megvolt az első munkanapom is. Sanyi szabadnapos volt, ő vigyázott a fiúkra és vitte őket délután torna-klubba. Délben hazajöttem szoptatni, de Erik addigra már túl volt egy alváson és a délutáni szunyával sem várt meg aztán. Nagyon büszke vagyok rá.

Most elhúzok aludni, de már nem ígérem, hogy hamarosan jövök, majd ahogy sikerül. Jóccakát.

A nagy Paleo Kihívás: ötödik nap

IMG_2080Ma reggelire eredetileg spenótos-paradicsomos omlettet akartam csinálni. De mivel Márk pirítóst kért a kakaójához, Sanyi meg korán elhúzott dolgozni, Erikre meg nem lehet még számítani omlett ügyben, így magamra maradtam és változtattam az eredeti terven. Összedobtam egy banános-spenótos-avokádós-tojásos-kókusztejes zöld turmixot. Gyorsabban is megvan mit az omlett, meg le tudom gurítani készülődés közben (ma ovi nap van). Azt hiszem nem meleg vízzel kellett volna csinálni, mert alig bírtam lenyomni egy bögrével. Rettenetes volt. Legközelebb maradok a jó kis tojás és/vagy hús alapú reggelinél.

Az egyik fő szabály ugyanis, hogy minden fő étkezéshez a fehérje (tojás, hal, hús) mellett együnk minimum kétféle zöldséget. Ez ebédnél meg vacsoránál még el is megy, de reggelire már nagyon nem bánnék valami mást (tudom, kicsit korai még négy nap után panaszkodni, hehe). Mondjuk egy (két) muffint, vagy ilyesmi. Na mindegy végül szeleteltem fel répát meg uborkát és főztem tojást is, erre jártunk rá Márkkal egész délelőtt.

IMG_2082

Ebédre a tegnapi sült csirke maradékát aprítottam össze salátának, aminek a receptje a programhoz volt mellékelve. Érdekesek voltak az összetevők, de nagyon finom lett végül: sárgadinnye, zöldhagyma, paradicsom, uborka és a csirkedarabok. A dresszinghez meg citromlé, narancslé, olaj és koriander. A bögrében mellette a marhacsontból készült leves van. Nem tudom van-e egyáltalán olyan étel amire azt mondtam eddig hogy nem szeretem, de ez a leves tuti oda tartozik. Rettenetes volt. Hiába sóztam, meg erős-paprikáztam (hátha elveszi az ízét), nem bírtam lenyomni, mert már inkább kifelé jött volna, így több mint a fele a lefolyóban végezte. Azt hiszem egy időre befejeztem a kísérletezgetést. A reggeli turmix és ez a leves nagyon elkeserítettek ma. :D

IMG_2084

Délután Márkkal még benyomtuk a maradék banános golyókat (azokat bezzeg nem kellett erőltetni, hehe).

A fiúk nem igazán voltak ma paleo módban, mert tésztát, meg pirítóst is ettek este. Én megettem a csirkés saláta maradékát. Vacsora után sütöttem kale-chipset. Érdekes növény ez a kale, az íze nagyon hasonlít a brokkolira, de csak leveles zöldség. Nem olyan régen küldik a zöldséges dobozban, és csináltam már belőle mindenfélét. Volt párolva citrommal és spagettivel, meg csak úgy nyersen bazsalikomos/oregánós olajjal, most meg olajozva sütőbe nyomtam, és amikor elkészült sóztam. Finom volt, tényleg olyan ropogós mint a burgonya chips.

IMG_2085

Én viszont még éhes vagyok, valamit még keresek ami “ehető” és nem kell hozzá egy órát a konyhában ácsorogni. (Vagy elhúzok aludni, mert majd’ lebukik a fejem…)

ui: nem húztam el aludni, helyette csináltam két tojásból “palacsintát”, meg engedtem ki egy kis fagyós gyümölcsöt.

05032012090

{egy pillanat}

131011 090

“{this moment} – A Friday ritual. A single photo – no words – capturing a moment from the week. A simple, special, extraordinary moment. A moment I want to pause, savor and remember.”  SouleMama

“{egy pillanat} – Egy pénteki szertartás. Egyetlenegy fotó – szavak nélkül – a hét egy megörökített pillanata. Egy egyszerű, egyedi, különleges pillanat. Egy pillanat amit meg akarok állítani, elraktározni, hogy mindig emlékezzek rá.”  SouleMama