Október elseje

Egy lázas, egy fogzik. A harmadik meséért nyíg. Mert ha beteg egy kiskorú, arra csak mese lehet a gyógyír. Kár hogy egy másfél éves nem ül meg a fenekén több mint 3 percig. Valaki bevásárol, valaki marad. Elmarad a park, egyébként is esik, mindegy is. De rend lesz a játékok között, eltűnik a morzsa az asztal alól, és sikerül számba venni a meleg ruhákat mielőtt nagyon hideg lesz. Idén egy dzseki és egy kabát kerül a listára. Bekerülnek (az új!) autóba a szőnyegek, eltűnik a két hetes por a műszer falról. Mert ez most új, erre vigyázni kell. A küszöböt nem töröltem le, arra nem maradt idő, lefőtt a kávé. Nincs villany az asztal felett, előkerülnek a mécsesek. Idén ősszel először. A vacsora sajtos pirítós, bögre tej, süti maradék. Mindenki boldog, csak a lázas fázik és a fogzós nyűgös. Korán ágyba bújnak, egy figyelem elterelő fürdést kap, a többiek mesét hallgatnak. Nincs hiszti, hamar elcsendesednek. Ázik a bab holnapra, zörög a mosogatógép. Csend, kád forró víz, újság.

Reklámok

9 hónappal később

Nagy a baj, ha akkor van időd amikor nem jut eszedbe hogy miről írj. Amikor meg lenne miről írni, nincs idő. És sosincs idő. Most is lenne mit csinálni. Alex Lisa nanny-vel csavarog, én meg dolgozhatnék. De helyette írok. Nem csak miattatok, de magam miatt is. Mert már 9 hónapja nem volt itt semmi. Pedig lassan megint aktuális lesz a cím, nyakunkon a karácsony, onnan meg már hipp-hopp január megint. Két hete már láttam karácsonyi pitét a sarki boltban. És van ismerősöm aki már majdnem befejezte a karácsonyi ajándékvásárlást. Nem viccelek.

Nálam a hosszú blog szünetek eddig terhességet jelentettek, de mindenkit megnyugtatok, nem lettünk hatan ezzel a hárommal is alig bírok.

Ja igen, Lisa nanny. Az úgy volt… hogy az Alex januári lázgörcsét (amiről írtam is) követte még néhány kisebb egy nagyon hosszú is. Ez utóbbi másfél órán át tartott, és ha az elsőre úgy gondoltuk hogy rémisztő volt, akkor nem tudtunk még semmit. Kivizsgálások sora után talán minden rendben, de még most is vannak kérdőjelek. Egyenlőre A teljsen jól van, január óta semmi probléma, ügyesen fejlődik, kezd beszélni, ami az én gyerekeimnél korai kategória és imád táncolni.

No de hogy témánál maradjunk: a lázgörcs és az epilepszia gyanú sajnos  azt jelentette, hogy kedves Denise gyerekcsőszünk felmondott. Nekem dolgoznom kell, próbáltuk a bölcsödét, de Alex annyira ordított hogy inkább nannyt fogadtunk. Így jár hozzánk hétfőnként Lisa. Nem csak a kicsire vigyáz, de viszi a nagyokat is iskolába ha kell, sőt, még a háztartásba is besegít. Igaz Alex vele is ordít amikor itt hagyom, de már barátkozik vele napközben, bizakodó vagyok…

A nagyok iskolában, Márk a 4., Erik az 1. osztályt tapossa. Kisebb-nagyobb harc még most van a házi írás az olvasás körül, de már alakulunk. Járnak úszni hetente, persze csak ép küétakaró függvényében. Mi fiús háztartás vagyunk, majdnem mindíg van valakinek seb, urambocsá’ sebészeti ragasztóval, vagy varratokkal ellátva. Most éppen Erik a soros, tegnap előtt neki esett a radiátornak, ami elnyírta a fülét. Lassan valami soronkívül kártyát kaphatnánk a helyi ügyeletre.

Fél három múlt, Lisa háromkor megy, és már egy ideje itthon vannak. Eddig az emeleten bujdokoltam. De most már le kell mennem. Jó lenne még írni, igyekszem majd, mint mindig. De azért biztos ami biztos: Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! :)

 

Megint Január

IMG_4010Csak nekem tűnik úgy, hogy rohannak az évek, vagy más is így van ezzel? A karácsony jött és ment, a szilveszter szintúgy és én még észbe se kaptam, már megint megkezdődött a taposómalom. Jó volt az év végi két hét szünet, idén (illetve tavaly, értitek) sikerült itthon maradnom végig, se munka, se egyetem, csak móka és kacagás. A fiúk ideén is lázban voltak (Alex szó szerint, de erről mindjárt), a Jézuska mellett a havat is nagyon várták, de sajnos ez utóbbin még a csoda sem segített. Nem hogy hó nem volt, de szinte kabát is alig kellett a rendkívül enyhe decemberben, és azóta sem. Talán majd februárban. A remény hal meg utoljára.

Nekem január 12-e, kedd dél volt az éppen esedékes dolgozat leadási határideje. Persze a lazsálásnak mindig van böjtje, a decemberi  semmittevés öt heti tananyagot zúdított a nyakamba elsején és szükségszerűen az utolsó pillanatos írást. Ám ha az ember lánya három gyerek mellett tanulásra adja a fejét, az vagy nagyon jól szervezett, vagy egyszerűen elment a józan esze. Attól tartok én ez utóbbi kategóriát gyarapítom. Pedig terveztem én… hogy majd három nappal a határidő előtt, szombat éjjel nekiülök és pikk-pakk összedobom, majd nagyképűen indítom a hetet, hogy lám-lám, gyerekek mellett is megy ez. De mindannyian tudjuk, hogy ember tervez…

megyei kórház Szombat hajnalban egy hörgő, lila ajkú, felakadt szemű kilenc hónaposhoz hívtunk mentőt. Szerencsére csak az ijedtség volt nagy. Mindig tanul az ember, ezúttal a lecke a lázgörcs volt. Nem akarok nagyelőadást tartani a témában, legyen elég annyi, hogy vannak gyerekek akiknek hirtelen szökik fel a lázuk (nem feltétlenül magasra, a hangsúly a ‘hirtelen’-en van, az Alexé bőven 39 alatt volt), amire lázgörccsel reagálnak. Maga a görcs, vagy inkább roham, nem tart sokáig, nem okoz károsodást, ‘csak’  nagyon ijesztő (pláne ha először fordul elő), és 4-5 éves korukra kinövik a gyerekek. Így alakult tehát, hogy vasárnap délutánig a megyei kórház vendégszeretetét élveztük.

Mivel a ‘kórházban gyerekkel’ fogalom nem össze-egyeztethető a ‘dolgozatírás’ fogalmával, vasárnap éjjel voltam kénytelen írni (és mellette kábé óránként szoptatni), mert mégse kéne kirúgatni magam az egyetemről az első évben, pláne, hogy a felső légúti vírusos megbetegedésben szenvedő gyerek nem tehet róla hogy az anyja mindent az utolsó pillanatra hagy. Meg is született a nagy elhatározás (nincs új a nap alatt, mindig ezt mondom), hogy legközelebb majd időben, meg hamarabb stb stb (aztán jön majd a következő dolgozat és kezdődik minden elölről).

Na de hogy jó hírt is mondjak, most már minden szép és jó, Alexnek már csak egy kicsit folyik az orra, elmúlt a lázveszély és vele együtt a roham veszély is (egyenlőre). Ezt megünneplendő, a napsütéses órákat kihasználva, egy nagy tengerparti sétával összekötött barát-látogatást tettünk a múlt hétvégén, és megint megfogadtuk hogy gyakrabban kellene találkozni (másfél éve voltunk náluk), és kihasználni hogy csupán egy órányira vagyunk a parttól. Az én gyerekeim hozták a formájukat, és az öt fokban kabát/sál/sapka nélkül rohangáltak és gyűjtötték a szebbnél szebb kavicsokat és kagylókat (amiket aztán az én zsebembe tömködtek természetesen).

 itt még volt rajtuk kabát itt már nem  parti party háttérben a tenger

A nagy fiúk jól vannak (a tengerparti kabát-nélküliség ellenére is), ezerrel dübörög az iskola, hegedő, úszás, kinek mi. Márk rengeteget nyúlt, 35-ös lába van, és néha tinilányokat megszégyenítő módon hisztizik. Erik továbbra is a család bohóca, iskolába hol kisebb, hol nagyobb kedvvel jár, és a makacssága sem változott. Együtt egyre jobban eljátszanak: utaznak, bunkert építenek, órákon át legóznak, bújócskáznak, kergetik egymást vagy csak rajzolnak a lehető legnagyobb egyetértésben. Aztán persze összekapnak, megy a ‘te kezdted!’ meg az ‘enyém volt először’, vagyis semmi változás testvér-fronton. Alexnek kibújt az alsó két foga, jó étvággyal eszik mindent, többnyire cici nélkül alszik el és egy nagyon sajátos mozgás formát fejlesztett ki, amolyan fókázós-négykézlábas, amivel most már bárhová eljut: pakol a ruhás szekrényben, a konyhában, nyalogatja a cipőket és előszeretettel száll be a nagyok csocsó-partijába is.

Márk saját döntése alapján decemberben beköltözött a kisszobába (így az ‘ez az én szobám, ide nem jöhetsz be Erik’ című nóta is megkezdődött), Erik pedig megint velünk alszik. Így megint mindenki végig alussza az éjszakát, nincs hajnali kettőkor vándorcirkusz. Van viszont dolgozó sarok a fenti gyerekszobában, ahol nyugodtan tudok tanulni/dolgozni anélkül, hogy bárkit is zavarnék.

Terveim szerint a 2016-os év a minimalizmus éve lesz, és nem csak azért mert minimális tanulással akarok egyetemi évet zárni. Már eddig is rengeteg lomtól szabadultunk meg sikeresen és egyre jobban sikerült elkerülni a felesleges vásárlást is. Még mindig  sok haszontalan dolgunk van, amiket remélem lassan-lassan át tudok majd válogatni és (kidobni). A jól szervezettség beiktatása megint (mint mindig) palettán van, csakúgy mint a napi jóga és az időben történő esti lefekvés nekem. Egyenlőre nem állunk túl jól ez utóbbiakkal, de nem adom fel, elvégre még csak január van, előttünk az egész év. :)

Tetőtől talpig

Nem emlékszem már pontosan hogy hogyan és mikor kezdődött nálam a nagy “zöld”-ség. Talán a kötődő neveléssel és a mosható pelenkázással. Sok mindent olvas az ember a neten, nincs olyan vélemény amire ne találhatnánk megerősítést. Így számos cikk és tanulmány van arra is, hogy a kozmetikumok bizonyos összetevői inkább károsak mint hasznosak. Nem tudok így fejből mindent felsorolni, de a parabének, kőolaj származékok, alumínium és a mesterséges illatanyagok stb. stb. nálam fekete listán vannak. Sok év alatt eljutottam odáig, hogy szinte teljes egészében kicserélődtek a tisztálkodó szereink, illetve sok mindent egyszerűen csak nem használunk.

Sampont egyáltalán nem használok. Utoljára augusztusban mostam hajat szappannal, azóta csak egyszer, simán vízzel, zuhanyzással egybekötve. Mivel nem használok se zselét se lakkot, így nem is nagyon van mit kimosni a hajamból. Egy éve festettem be utoljára hajamat, azóta az már régen lekopott/lenőtt, én meg egészen jól megbarátkoztam a gondolattal hogy bizony őszülök. A hennás festés szimpatikusan tűnik, viszont a lenőtt hajtövek már nem annyira, így még nem adtam be a derekam. Kondicionálónak/hajpakolásnak (ha nagyon fénytelen, sprőd lenne) egy kevés kókusz olajat dolgozok el a hajamon, azt jól leöblítem és kész. Mióta hosszabb a hajam, azóta össze fogva hordom (mind a munkám, mind a 7 hónaposom miatt). Minden éjjel kibontott hajjal alszok. A hajamnak haj illata van, nem zsíros, nem csapzott, kb. olyan mint amikor egy-két nappal vagy hajmosás után.

A fiúk haját is szappannal mosom, de csak ha hajat vágtunk, vagy ha tengerparton voltunk (ilyenkor még a nap is homokos), egyébként a sima víz is megteszi. A kicsik koszmós fejét teafa olajjal kevert olíva/kókuszolajjal kenem be, aztán szappanos mosás.

Tusfürdőnk nincs, van helyette szappan. Lush, Kecsketejes, Herbatáras, kézműves, vagy szimplán olivás. Egy jó szappannak nem tudok ellenállni. :)

Arcápolás. Régen nagyon szerettem a Lush féle krémet, de a parabén tartalma miatt lemondtam róla. Van helyette olyan amit én készítek. Eddig sheavaj, kókusz olaj és kakaóvaj volt az alap, meg mandula olaj, méh viasz és illó olajak, és valamilyen virágfőzet (kamilla vagy köröm virág). E vitamint használtam tartósítónak. (Tulajdonképpen van egy nagy tégely krém amit használok arcra, testre és a gyerek fenekére is. Ritkán van időm három különbözőt keverni.) A legújabb felfedezésem viszont a zsír, amit kókusz olajjal, illóolajakkal  és e vitaminnal keverek. Kozmetikusnál évek óta nem voltam, ha nagyon vágyom egy kis kényeztetésre, akkor egy kis forró vizes arcmosó törölközővel átradírozom az arcom, utána szappan (ld fent) és jó vastagon a fenti, éppen aktuális krém. Nincsenek pattanásaim, nem száraz a bőröm, nem zsíros, pont jó.

Szemránckrém. 34 vagyok, lassan erre is gondolni kell. :) Tisztán kókusz olaj, ideális esetben rózsaolaj cseppekkel keverve.

Fogkrém. Én fogporral mosom a fogam, reggelente kókusz olajjal öblögetek 20 percig, majd almaecetes öblítés. (Az olajos öblögetéssel begyógyítottam két lyukas fogat, de erről majd egy külön posztban.) A kölyköket elég nehéz leszoktatni a pókemberes/micimackós mittudomén milyen fogkrémről, de nagyon elszánt vagyok, ha elfogy a jelenlegi készlet, csak fogport kapnak. A házi készítésű fogkrém nem vált be. Nekem mondjuk még el is ment volna, de a benne lévő glicerinről nem sok jót olvastam, így marad a sima fogpor. 

Testápoló. Vagy tiszta shea vaj, vagy a fenti shea/kakaó vajas kombinációk. Vagy ami éppen a gyerek fenekére készül.

Dezodor. Shea, kakaóvaj, kukorica keményítő, szódabikarbóna, e vitamin és illó olajak (nekem a narancs és a grapefruit nagyon bejött). Innen a recept, évek óta ezt használom. Nekem egy bolti deo se vált be ennyire. A 24 órát simán bírja, de ha nincs kánikula, 48-at is.

Kézkrém. A fenti testápoló, vagy ha nagyon kényeztetni akarom magam (mondjuk amikor teljesen lestrapálja a kezem a sok kézmosás és az alkoholos fertőtlenítő (egészségügy)), akkor van egy kis tubus Body Shop-os kézkrémem, kender van benne az mindig rendbe hoz.

Lábápoló. Nincs külön krémem rá, a szokásos testápolóval (ld fent) kenem be vastagon a lábam egy kiadós fürdés után. A harmadik terhesség óta nagyon ronda a sarkamon a bőr, azt vagy a pedikűrös, vagy az elemes sarokcsiszoló szedi ráncba.

Nem sminkelek, viszont évente kb. kétszer felkerül egy kis szempillaspirál, ami nem zöld, semmi hiper szuper, csak amihez olcsón hozzá jutok a drogériában. Nyáron van köröm lakk is, szintén a legolcsóbb, semmi flanc.

Naptej/krém. Nem használunk, egyáltalán. A gyerekekre se. Igyekszünk kerülni a napot 11 és 3 között és nem égünk le. Ha muszáj a naptej (a gyerekfelvigyázónál szinte kötelező, csúnyán néznek ha nincs), akkor egy kis tégelybe kanalazok a testápolóból, és kész.

Habfürdő. Ha lehet akkor minden mentes. Mi (felnőttek) ritkán fürdünk, a fiúk viszont oda vannak a nagy habos vízért. Ilyenkor nincs szappan, csak áztatom őket egy kicsit. :)

Babaápolás. Tiszta vízben fürdetünk, vagy ölben zuhanyoztatunk. Nincs baba testápoló, se olaj. ha piros a feneke, van a házi popsikrém (ld fent), vagy koszmó elleni olaj (szintén feljebb).

A férfi részleghez tartozik még egy flakon sima, semmi különleges tusfürdő (dolgozom rajta ;), egy alumínium mentes golyós dezodor és egy tégely Lush borotvakrém.

Összegezve: a mindennapos tisztálkodáshoz használunk egy darab szappant, egy flakon tusfürdőt, habfürdőt, egy tégely krémet, két dezodort illetve egy tégely fogport és egy tubus fogkrémet. :)

IMG_3581 IMG_3584

A jobb oldali képen a fogpor, a házi dezodor (jégkrémes pálcikával), az általános krém (most éppen a marha zsíros), Lush szappan és a minden mentes habfürdő látható

Képzeld el…

… hogy a vasárnapi misén két kisfiú ül a legelső padban, egyedül. Későn érkeztek, de a ők mindenképpen elől akartak ülni. Nem nyígnak, nem hisztiznek. Csak ülnek csendben. Ha kell felállnak, ha kell letérdelnek, és áldozni (áldásra) is ügyesen mennek, egyedül. Anya hátulról figyeli őket, könnyes szemmel…

Ősz 2015

Miután megkezdődött az iskola, és itt voltak a látogatóink (villámlátogattak a Harangozó lányok, aka Varga mama volt nálunk a két testvérével), beindult nálunk a nagyüzem. Nyílt napok és beszoktatások, magyar találkozó és iskola alapítás, egyetemi intézkedések és autószerelés, takony, köhögés, kölcsöngyerek-fuvarok és még sorolhatnám. Én mióta az eszemet tudom nem unatkoztam, de most még annyira sem. :) Az egyetemi tanulás már két gyerek, munka és háztartás mellett is nagy falat kategória volt, amin (valljuk be őszintén) egy hat hónapos szoptatott gyerek nem könnyített.

Ami a szoptatást illeti, hiába a több éves tapasztalat, a fejés és a cumisüveges etetés teljesen idegen kategória volt eddig, de már egészen belejöttünk. Alex nagyon gyorsan fel akar nőni, még hat hónapos sem volt amikor pillanatok alatt betátogott egy fél almát, és azóta napi egyszer eszik valami pürét. Mellette viszont csak anyatejet kap, amit ha itthon vagyok, értelemszerűen az eredeti csomagolásból iszik, ha dolgozok akkor cumis üvegből. A reggeli fejés bevált, tele a fagyó zacskózott anyatejjel.

IMG_3048 IMG_3057 IMG_2892 IMG_3035

Sose volt rutinunk, de most szükség lesz rá. Komolyodik a házi feladat Márknak, amit az Erik házijával össze kell hangolni (már ügyesen próbálkozik az írással és felismeri a tanult betűket; szereti az iskolát, de elfáradt, sok volt neki az iskola-kezdés). Nagyon rájuk férne már a szünet, túlságosan mozgalmas volt ez a fél szemeszter.

A rohanás mellett viszont jó egy kicsit vissza venni a tempóból esténként. Én nem bánom hogy korábban sötétedik és azt sem hogy hűvösebb lett. Újra az asztalra kerültek a mécsesek, tele a környék barna és sárga levelekkel. A szünetre erdei kirándulást tervezünk, meg pizsamás napot, társas játékot, és sütünk majd tököt, meg gesztenyét is…

IMG_3037 IMG_2801 IMG_3052 IMG_2952

Otthonról haza

16 fok, szitáló eső. Welcome back. Három napja még a 36 fokos kánikulában izzadtunk otthon, most meg hosszú nadrágban és pulóverben ülök. Pakolni kéne, de amíg körülöttem vannak az otthonról hozott dolgok, addig élénkebben élnek bennem a kállói emlékek. Olyan hamar eltelt ez a pár hét, és olyan jó vissza gondolni rá. Nem akarok még vissza zökkenni. Még egy kicsit nyarat szeretnék. Kapaszkodni a kirándulós, lángosos, jeges kávés, medencés, tortás, meggy sörös, gyerekzsivalyos napokba. A málna, a hortenzia és a citromfű màr a földben issza az esőt, és lassan helyükre kerülnek a befőttek, újra elrakjuk a nagy hátizsákokat. Ma lecsó lesz vacsorára, holnap meg tökfőzelék, vasárnap fácán levest főzök. Aztán tudom, hogy lassan ujra előkerül a lassú főző, felkerül a menüre a currys csirke meg a fish-and-chips. De még nem most. Most még lélekben otthon vagyunk…