Mindenféléről…

…ami nem kaja. :) Mert attól függetlenül, hogy anya bekattant és állandóan az evésen jár az esze, még nem állt meg az élet errefelé.

Múlt szombaton teljesen kivirultam, azt hittem végre itt a tavasz. Volt legalább 18-20 fok amikor sétáltunk a városban. Olyan jó volt kabát nélkül odakint! Aztán bekeményített az idő, csak hogy el ne elbízzuk magunkat. Vasárnap szinte egész nap szakadt az eső, tegnap és ma pedig újra visszajött a hideg. Reggelre fagyott és nappal a széllel bélelt 10 fok se volt igazán kellemes, de legalább nem esett, így el tudtunk menni sétálni. Tegnap előszedtük a babakocsit, belemértük Eriket és megállapítottuk, hogy lassan lehet majd használni, bár még nőnie kell, hogy sokat ültessük benne. De azért Sanyi felfújta a járgány kerekeit és levittük a kocsiba, ott legalább kéznél lesz és nem foglalja a helyet tovább a kisszobában. Persze ahogy előkerült, Márk rögtön lecsapott rá, ki se lehetett robbantani belőle. Nyígott, hogy toljuk abban a három és fél éves hátsóját, így egy babakocsis és egy hátigyerekkel indultunk a helyi DIY boltba. Persze amikor odaértünk, Márk kipattant belőle és tologatni kezdte a sorok között. Még jó hogy hétfő este 6kor nem volt tömeg. Mi egy darabig türelmesen figyeltük az akcióját, de amikor már hazafelé a járdán ment vele kacsázva, viccből nekünk tolta, meg majdnem le az útra, akkor szakadt el a cérna. Mivel nem engedte hogy mi toljuk, visszaültettük az akkor már ordító gyereket. Jó volt hazaérni…

06032012100

Ma is kint voltunk délután, ezúttal a parkba vettük az irányt egy barátunkkal és a kisfiával. A nagyfiúk rohangáltak, a kicsi szinte végig aludt. Ha már úgyis beüzemeltük a babakocsit tegnap, ma jól bebugyoláltam Eriket és abba toltuk. Nem csinálunk még rendszert a dologból, de mivel elég hideg volt, és szerettem volna a hintára felültetni egy kicsit, nem akartam a közös kabát alá beizzadós, majd kivevős (tuti megfázás) dolgot megkockáztatni. Szegényen ennyi ruha még nem volt életében, nem is tudott mit kezdeni a dologgal, csak nyivákolt amikor öltöztettem és persze szabadulni akart. Az apja szerint persze túlzás volt a két kiskabát/pulcsi, pláne, hogy a játszótéren egy két éves forma kiskölyök (természetesen helyi) egy szál hosszú ujjú pólóban ácsorgott. Végül Erik élvezte a hintát, aztán meg aludt egy hatalmasat egy extra pléddel bebugyolálva.

06032012105

06032012110

Aztán járunk oviba is, immáron egy másik helyre. Ahová a helyet vártuk, sajnos tele van, nem vették fel Márkot, viszont a kolleganőm ajánlott egyet a város szélén, ő is oda hordja február végétől a kislányát. Az első pár nap egyszerűen hihetetlenül sikerült. Márk szépen ottmaradt amíg én a kocsiban ücsörögve vártam. De kár volt hamar örülni, mert az első hét után megint kezdődött a régi történet. Nem akar egyedül maradni, nem akar Erikkel maradni (őt is bevetettük), nem akar sehogy sem maradni. Elméletben nagyon jól megy minden, az oviba vezető úton a kocsiban mindig “megbeszéljük a dolgokat”, hogy Ő marad egy kicsit én meg majd jövök érte. De amikor odaérünk, mintha mi sem történt volna, nem enged el. A sírva (ordítva) otthagyás nekem továbbra sem opció, így megyek vele heti háromszor. Egy dolgot szigorítottuk csak: nem vagyok hajlandó az egész délelőttöt ott tölteni vele. Fél óra után el kell jönni. Ha ő maradni akar játszani, akkor egyedül kell maradnia, én megyek. Már elkezdett kérlelni hogy maradjunk még (az elején egyből felpattant, hogy induljunk haza). Sőt, újra köszön az óvó néniknek angolul, meg alap dolgokat hajlandó mondani. Igaz ezeket csak magyarul, de ha azt nézzük, hogy először senkivel nem volt hajlandó kommunikálni, ez már fél siker. Itthon meg már megengedi nekem, hogy pár szót beszéljek hozzá angolul. És a Charlie és Lolából is elkezdett szavakat ismételgetni. Alakulunk…

19022012063 06022012048

Reklámok

Babakocsi

 

silver cross Amikor Márkkal terhes lettem, már határozott elképzelésem volt babakocsi ügyben. Illetve nembabakocsi ügyben. Már akkor tudtam, hogy én bizony hordozni fogom a csemetémet és hogy a kendőn kívül nem nagyon lesz szükség másra. Aztán győzött a családi rábeszélés és mikorra megérkezett a picur, már várta egy szép kék Silver Cross járgány. Sok tuti funkciója volt a fekvőkocsis beállítástól kezdve a rácsatolható hordozón át az ülő kocsis kivitelig. Márk mindösszesen vagy kétszer napozott benne és egyszer kíséreltünk meg vele sétát, aminek aztán bömbölés és kendő lett a vége (én meg toltam haza az üres kocsit). Több mint fél éves porosodás után végre túladtunk rajta. Röviden ennyi a sztori az első évből.

micralite fastfold Aztán a fiatalember gyors tempóban növekedett és még nem volt egyéves, de már 12  kilót nyomott. Ekkor kezdtem fáradni. Egy 12 kilós ficánkolóval a hátamon intézni a bevásárlást, meg úgy egyáltalán mindent, kezdett egyre fárasztóbb lenni. Így jutottunk arra a döntésre, hogy bizony kell egy gurulós (mármint kocsi, nem gyerek). Sok-sok órás netes keresgélés után vettünk egy extra könnyű, könnyen összecsukható példányt (természetesen ezt is előrelátóan mózeskosárral, hátha a jövőben szükség lesz rá). Ez volt a Micralite. Nagyon szerettük, nem foglalt sok helyet a kocsiban sem. Egyedüli hátránya volt, nem nagybevásárláshoz tervezték. Ja igen, és hogy miért a múlt idő? Otthoni rokonoknak megtetszett és a ti-kinézitek-eBayen-mi megvesszük-és-hazajuttatjuk témát megelőzendő, eladtuk nekik, mondván mi majd veszünk helyette másikat. Persze mi sem maradtunk kocsi nélkül.

urban detourNem sokkal az idei nyaralás előtt, barátoknál volt alkalmam kipróbálni egy Urban Detour-t. Na ez már bevásárlós kocsi volt. Teljesen beleszerettem, milyen jó lenne nekünk egy ilyen. Annak rendje és módja szerint be is szereztünk egyet pár nappal később a bolhapiacon. Szép volt, jó volt, csak valahogy túúúl nagy, és az összecsukása sem volt olyan egyszerű. De sebaj, kezdtem megbarátkozni vele, elvégre nem lehet minden tökéletes. Viszont visszaérkezésünk után pár nappal az első bolygó kerék elkezdett rakoncátlankodni. Sanyi ugyan igazított a csavarokon, de én már nem bíztam benne, így egy gyors eBayes tranzakcióval túladtam rajta.

phil & teds sport Így jutottunk el odáig, hogy adott egy 14 kilós, sokat még gyalogolni nem bíró két éves, akit hosszú távon háton cipelni már nem  buli és megint itt a dilemma: milyen kocsit vegyünk? Térjünk vissza a Micralite-hoz? Elvégre szerettük, meg minden, csak nem sok cuccot bír el. Ha meg már veszünk, olyan kellene, ami könnyű is, összecsukható is, terhelhető is, és lehetőleg felfújható kerekei vannak (mert ez nagyon tetszett az említett háromkerekűnél). Őszintén szólva nem bíztam benne, hogy egyáltalán létezik olyan ami az elvárásaimnak megfelel (és nem is kerül egy vagyonba), de kitartó netes keresgélés után megtaláltam a tutit. Így tegnap óta egy vadonatúj Phil & Teds Sport tulajdonosai vagyunk. Végre megvan az igazi, és remélem az utolsó babakocsink.