Még két nap…

… van hátra az idei szabinkból. Szerdán utazunk haza (vissza). A sógrom házas ember lett, az öcsém meg egy évvel idősebb. Lényegében ez a két esemény határozta meg az itthon tartózkodásunkat. Paleo ide vagy oda, annyi tortát ettem (és még mindig van) az elmúlt 10 napban mint az elmúlt hat évben összesen. El is döntöttem, hogy megtanulok tortát sütni. Az angolok nem nagy torta-evők (illetve igen, de az ottanit össze se lehet hasonlítani a hazai cukrász-remekekkel) mi meg nem halunk bele egy kis édességbe néha-napján, nem? Úgyhogy a már keresgélem a gesztenye-torta recepteket. :)

A kölkök taknyosak, Erik köhög is, de szerencsére jól viseli a dolgot. Inkább a fogzása viseli meg de az nagyon. Rágna, harapna és ömlik a nyála. Fog persze még sehol, remélem már nem kínozza sokáig. A borostyánlánc nem tett csodát, viszont most már utánanézek milyen homeopátiás szert lehetne neki adni. van olyan nap hogy órákig elvigyorog, meg nevetgél, máskor meg egész nap nyűglődik. Az étvágya is visszaesett (mondjuk nem is volt soha olyan nagy evő mint Márk), de amíg van elég pisis/kakis pelus (meg hurkásak a combjai) nem aggódom. Márk hozza a formáját, hol az egyik házban, hol a másikban autózik. Amíg nem volt ilyen hideg (most alig van 10 fok, reggel szerintem fagyott is) voltak nagy séták a faluban, meg játszóterezés is. Ha kocsival megyünk valahová, előre tesszük az ülését és azt nagyon élvezi. Már előre látom, hogy nem akar majd visszamenni, de sajnos nem nagyon van más választásunk.

Reklámok

Mr and Mrs

just married Csütörtökön örömteli esemény tanúi lehettünk: Nóra és Krisz, itt lakó barátaink kötötték össze az életüket. Ez volt az első angol esküvő amin részt vettünk, és nem is volt akármilyen. Annak ellenére, hogy itt volt a szertartás Andoverben, a vendégsereg csak kis része számított helyinek. A többség ugyanis egyenesen Magyarországról és Lengyelországból utazott ide, minthogy a menyasszony magyar a vőlegény pedig lengyel nemzetiségű. Bár a sokan nem értettek anyanyelvükön kívül más nyelvet, mégis csuda jól megértette magát mindenki mindenkivel: részben szükség szülte tolmácsok segítségével, részben metakommunikációval.  A menü ötvözte mindhárom nemzet konyháját, akárcsak a zene, amire hajnalig rophattuk.

Nem volt egyszerű megszervezni mindent, de egyértelmű, hogy jó munkát végzett az immár Mr és Mrs Lisiak. Isten éltesse Őket!