Nincs időm!

Nem csak a blogírás akadozik, de úgy általában minden körülöttem. Annyi mindent szeretnék itthon csinálni, van egy csomó jó kötős elképzelésem (pl gyapjúgatyák Eriknek), vár egy halom varrni való rongy is a kisszobában feltornyozva, meg találtam nagyon jó tavaszi dekoráció ötleteket, amik lassan kivitelezhetőek lennének Márkkal. Egy szekér levelet és telefonhívást is el kéne intézni… (Akiknek email-lel tartozom, sorry sorry sorry, igyekszem utolérni magamat). Meg persze készülni kéne a hazaútra is, mert ha minden sikerül, jövő héten ilyenkor már Magyarföldön leszünk, de még sehol sem tartok a pakolással, sőt még listám sincs, pedig ilyenkor azzal már meg szoktam lenni.

Napok (hetek) óta egyszerűen nem jutok egyről a kettőre. Nagyritkán sikerül összehozni egy apróságot, de úgy érzem ez csak csepp a tengerben. Mostanában az estékre nem is tervezek semmit. Nappal a háztartás (tűzoltás, hogy ne öntsön ki minket a kupi) és a gyerekek mellett lehetetlen bármivel is haladni. Persze most, hogy itt a jó idő, szinte minden nap kint lófrálunk órák hosszat. Este (ha nem alszom el a kölkökkel 8-9-kor) akkor 10-11-re már zombiként létezek csak és értelmes dolgot már képtelen vagyok összehozni. Ma délután éppen állatira szerencsés vagyok, mert miután elmászkáltuk az egész délelőttöt E-vel míg M oviban volt (erről is kéne írni), most hogy mindkettőnek tele a pocakja, E-nek tisztában van a hátsója, szépen eljátszanak. De már megint tornyosul a koszos edény, kibukik a vödörből a koszos pelenka, meg a szennyes-tartóból a sok ruha, a papírhalomtól meg már lassan nem látjuk a monitort.  Még jó hogy ragyog a nap és 19 fok van, mert ha még az eső is szakadna, meg hideg lenne, tuti kivetném magam az erkélyről.

Na, de fő a pozitív hozzáállás, nemde? Mert végül is tegnap kreatívkodtunk egyet M-mel, meg a táblafestékes projectek is elkészültek. Most pedig megyek, megtöltöm a mosógépet, aztán bevetem magam a konyhába, megmászom az edényhegyet (pedig S tegnap mosogatott, nem is értem) és próbálok valamiféle uzsonnát/vacsorát varázsolni. És közben próbálok örülni a tavaszi melegnek, meg a virágoknak…. sálálálá… :)

IMG_2333  IMG_2344

IMG_2319  IMG_2343

IMG_2315  IMG_2334

IMG_2317  IMG_2318

Reklámok

Tavaszi szünet

Ami igazi tavasz. Bár nagyon morcosan indult az idő, húsvétkor még simán kabátban mentünk misére és nem úgy tűnt, hogy itt valaha is lesz jó idő, de lett! gyönyörű 16-20 fokok vannak, nem kell fűteni, és max egy mellény kell ha kimegyünk, de sokszor egy pulóver is elég. Szinte mindig süt a nap, nem esik jól bent lenni. Nem is lehetett volna jobb az időzítés. Nem kell suliba menni, egy csomót kint lehetünk. Ráadásul Sanyi szabin volt három napra, ami igazán extra. Jó idő, amit együtt tölthetünk, igazi extra.

Szépen nyugisan telt a húsvét, igaz kellett egy pár nap hogy kipihenjem teljesen. Néha elgondolkodom, vajon tényleg megéri-e a nagy felhajtás ezért a pár napért (és én még ne is szóljak semmit, mert nem vártam locsolókat hétfőn). Ilyenkor mindig azt mondom, hogy jövőre minimalizálom a készülődést, de mire eljön megint egy ünnep addigra jól esik készülődni. Ki érti ezt…

Csütörtökön Londonba kirándultunk. Részleteket nem írok, majd önálló post lesz belőle (rémlem nemsokára). Tegnap meg intéztük a mindenféle dolgainkat, amit kettesben a gyerekkel én csak nehezen tudnék megoldani. Így végre elkerült a laptop, meg a nyomtató is szervizbe, volt egy két lomunk amit charity-be vittünk, meg sikerült kibérelni egy szőnyegpucoválós masinát. Talán ez is megérne egy külön postot, de mivel csak jól felbosszantanám vele magamat (megint), inkább most írok róla pár szót. Az sajnos egyértelmű, hogy egy angol lakásban, még manapság is sokkal nagyobb eséllyel kerül szőnyegpadló a szobákba, mint pl. parketta. Arról nem írok, hogy sok helyen még a fürdőszobában is az van, mert akkor hamar felmegy a pumpa, tényleg. Szóval itt a faltól-falig szőnyeg, természetesen divatos krémszínű, amit akárhogy is porszívózunk hetente többször, mégis koszos lesz, pedig nem is földszinten lakunk. Így aztán közel másfél éves ittlét után döntöttünk úgy, hogy kibérelünk egy profi masinát, ami samponnal rendbe rakja nekünk. Aha, ahogy azt mi elképzeltük… Masina cuccos vizet ráspriccelte a szőnyegre, amit aztán fel kellett szívatni. Ennyi. Se dörzs, se kefe. A folt csak akkor jött ki, ha nekiálltam folttisztító szappannal meg kefével. Oké, egy kicsit felfrissítette a szőnyeget, de nekem így is elég süppedős volt, nem hiányzott az eredeti szuper-puha érzet. Pláne nem huszonöt fontért. És most mérges vagyok, és azon agyalunk, hogy engedélyt kérünk a cégtől akitől béreljük a lakást, hogy szeretnénk kicserélni a szőnyeget laminált padlóra. Nem kerül egy vagyonba, ráadásul sokkal higiénikusabb is. Huhhh. Na nem morgok itt tovább. Majd úgyis beszámolok a fejleményekről. 

Kép 108Inkább leírom, hogy Márk kapott egy kis dömpert. Még a billenős puttonya nem igazán érdekli, csak a kerekek, de azért ma egész nap azzal jött ment. Fogta a kis fogantyúját, itt-ott tologatta, ki-be járkált vele az erkélyen és még reggelizni is magával kellett hogy hozza. Nagy a szerelem. :) Nagyon jó kis járgány egyébként, strapabírónak tűnik. Igaz hogy műanyag és én köztudottan természetes-párti vagyok, de ezzel meg vagyok elégedve, pláne hogy újrahasznosított anyagból készült.

Frissítés

Már éppen rászántam magam, hogy frissítek egy kicsit, mert nehogy már azt higgye mindenki, hogy Márk már lassan egy hónapja beteg. Erre pár napja (majd’ 3hét után) újra kezdte a hányós-hasmenős bulit. Ami nem is olyan buli azért. Szerencsére ezúttal van étvágya, eszik-iszik rendesen. Úgy látszik egy betegségről szóló postot nem jó ómen elől hagyni.

Viszont végre ideért a tavasz, már többet süt a nap mint esik az eső és nappal gyakrabban 15 fok felett a hőmérséklet mint alatta és ez nagyon jó! Sokat vagyunk kint, Márk nagyon élvezi a sétákat amikor kedvére rohangálhat meg vizsgálhatja az autókat a parkolókban. :) Persze mi is élvezzük a jó időt, én meg különösen örülök, hogy nem kell millió réteg ruhát a gyerekre aggatni mielőtt kidugnánk az orrunkat a lakásból.

Megültük a Sándor napot is a múlt héten ami nekem is ünnep volt idén, mert étteremben ebédeltünk és ott köszöntöttük a családfőt. Most először ettünk spanyol helyen és teljesen elégedettek voltunk, jó döntés volt. Mindenkinek ajánlom a spanyol konyhát aki szereti a magyarhoz hasonló húsos-fűszeres ízeket.

Kép 066 Kép 080

Újra kimerészkedtünk a “kertbe” is. Na jó, csak előszedtük az évelőket és elveteményeztünk pár zöldséget az erkélyen. Mivel Sanyi dolgozott két hete így a gyerekkel ketten kezdtük a munkát. Nem volt egyszerű a zsebkendőnyi helyen virágfölddel dolgozni, meg arra is ügyelni, hogy Márk ne kóstolja meg, meg ne dobálja le a kisebb cserepeket a másodikról, de megoldottuk. Szerintem élvezte a dolgot (ha másért nem, akkor azért, mert kintről tökéletes a kilátás a közlekedő vonatokra).

Kép 108 Kép 100

Tegnap előtt megpróbáltam kissé a fiam kreativitását fejleszteni. Pár hete már hozott haza festékkel készült tenyérlenyomatot Denise-től, gondoltam itthon is kipróbálhatnánk a festést. Azt hiszem akkor csak a nagyok munkája köthette le (illetve nem tudom meddig ült nyugton ott egyáltalán), de itthon egyáltalán nem akart az ujjaival festékcsíkokat húzni, csak a víz érdekelte (persze nem csak a színe, de az íze is), meg a közepén kilukadt vízfestékkoronggal játszott nagy élvezettel (meg aztán le is akarta dobálni a földre, de azt azért mégse hagyhattam). Talán még korai volt egy kicsit ez a program, de legalább megnyugtattam a lelkiismeretemet, hogy nem vagyok hanyag anyja a gyerekemnek mert nem festegetünk együtt (még).