Most megmondom a tutit

(Vigyázat, csöpögős poszt következik… amit összeszorított fogakkal írtam, mivel az első, csípőből íródott tuti poszt egy lefagyás következtében elszállt az éterben.. de akkor is én vagyok az erősebb!)

Szóval a tuti az, amikor szombat reggel fél kilenckor már a boltban, két teli kosárral a kezedben csacsogsz egy rég nem látott ismerőssel, miközben a gyerekeid visítva rohangálnak a sorok között. De happy vagy, mert amikor csokit kértek mosolyogva rábólintottál, majd amikor sós mogyorót, arra is, egy kérésed volt csupán: tegyék vissza a csokit. És visszatették. Aztán elértek a hűtőpulthoz és a kölyköknek csokis/karamelles/akármilyenes joghurt kell, és te erre is rábólintasz… kitaláltátok, visszatették a mogyorót. Innen sprint a pénztárhoz, mielőtt valami mást is kiszúrnak, mert még holnap is a Lidl-ben csere-berélnétek. Aztán kisbarátnak szülinapi bmx-markolat vásárlás, miközben a háromévesed fizetés közben szökik az üzletből, te meg persze rohansz utána és örülsz, hogy nem áll mögötted sor a pénztárra várva… Aztán szigorúan a gyerekek kérésének eleget téve végigjárjátok a város összes charity boltját. Mert milyen jó is a mindenféle játékot (babaház, vinnyogós forgó, autó, tökmindegy, csak új legyen) felfedezni a boltok sarkában, míg anya a rongyok, bizsuk, limlomok között válogat. Végül megint mindenki happy, anya egy 4 fontos kánikula-ruhával és két tégely 50 pennys kencével, a fiúk két, fejenként 5 penny-s  műanyag vacakkal (valami eksön emberrel és egy akármilyen harcra képes járművel (passz, Sanyi szakérti a témát)) indul haza. És még nincs dél. :)

Alig két órával később a fiúk már egy kölcsöngyerekkel legóznak/vonatoznak meglepően csendben, míg ebédet varázsolsz az asztalra. Négy órakor növekedésnek indul a létszám, egy családfő és két kölcsöngyerekszülő érkezik. Itt jutsz el a dvd-pontra (eddig bírták a kölykök az értelmes játékot) és a büntető pontra, amikor is a legkisebb dobálásért/rugdosásért kiállítást kap és kisebb harc indul, hogy sikerüljön a büntiszéken tartani (na jó, ez nem volt tuti, ezt ne csináljátok utánunk). De végre csend, a nappaliban Vizipók csodapók, az ebédlőben a nagykorúak világot váltanak. Később indiaival itatjuk fel a a sört, jó a hangulat. Fél 8-kor az anyukák kimenőt kapnak, mennek idétlen ámerikai filmet nézni, míg az apukák levezénylik az (állítólag) zökkenőmentes ittalvós partit. Pont vége a filmnek amikor csörög a telefon, ugyan induljunk már vissza, gyerek numero 3 mégse akar ottaludni, meg a sör is elfogyott. Fél órával később, két gyerek a gyerekszobában a felvert sátorban(!) alszik. Udvari sátorozás volt tervben, de esett, a gyerekek meg tudjuk milyenek, és ha egyszer megígértük… így apukák kompromisszumot kötöttek, megint mindenki happy. Na jó, kölcsöngyerek nem, illetve igen, mert végül is otthon alszik a saját ágyában, nem holmi hülye sátorban a szoba közepén. Apa és anya 11-kor dől ágyba boldogan, mert eddig még egyik kölök se ébredt az altatás óta (biztos a sátor a titok).

A tény, hogy vasárnap reggel fél 8-ig alhatsz, már önmagában napi-tuti kategória, amit valljuk be, nagyon nehéz űberelni. Ám amikor megint elolvasod a tegnap, félpénzen beszerzett kencék cetlijét és még most sem sem találsz az összetevők között elkeserítőt (értsd nulla, zéró, nuku tartósító, mesterséges illat, vagy kőolajszármazék, csak csupa jóság), gyanakodva ráguglizol a termék nevére. Na ott esik le az állad, hogy a kezedben tartott tégelyek darabonként 48 fontot érnek (füttyszó). És ez már tényleg űber-tuti kategória. Később, a gyerekes szőnyeg-time alatt rájössz, hogy tulajdonképpen te is szeretsz játszani a mekvínes kirakókkal (még ha nem is annyira, mint a 48 fontos kencével). A velük töltött minőségi időt követően, a kiskorúak meglepően jól eljátszanak együtt, míg te a vasárnapi ebéddel birkózol a konyhában. Miután mindenki jóllakott, újabb felfedezést teszel: Van Morrison rajongó lettél és vidáman súrolod tovább a tegnapi indai után a nagytepsit, míg a telefonodról szól a Brown eyed girl

(itt jönne a beágyazott youtube video az említett Morrison slágerrel, de mivel itt vesztettem el a posztot első körben, most inkább nem próbálom meg megint, helyette katt a linkre és ott lehet dalolni)

Reklámok

Meggyógyultunk, hétvégézünk

04032011770Gyorsan szólok, hogy már jól vannak a kölkök, senki sem beteg, egy kis orrfolyás van már csak, de az semmiség ilyenkor november közepén. Múlt héten még nagyon hideg volt, reggelente kaparni kellett a jeget a kocsi szélvédőjéről, de pár napja megenyhült és hajnalban sincs hidegebb 6-8 foknál. Igaz az enyhe idő ködöt meg esőt hozott, úgyhogy ez sem az igazi. Márknak délutánonként nagyon parkozhatnékja van, de ilyen időben bent vagyunk inkább. És mivel korán sötétedik, nem sok esélyünk lenni kimenni egyébként sem. Ilyenkor igyekszünk kihasználni a hétvégéket. Ma délelőtt is sétáltunk egy nagyot, elmentünk tejért a boltba, visszafelé meg egy nagy körrel megcsodáltuk a mentőállomáson parkoló rendőrautót. Márk a villám-motorral jött, Erik meg kitartóan gyalogolt mellettem. Persze a végére már jól elfáradtak mind a ketten és mivel Márk elesett a bicajával, Erik meg csak szimplán nyűgös volt, két ordító gyerekkel sétáltam haza. Egy mellettem, egy az ölemben plusz egy bicikli a kezemben. Jó volt hazaérni. :)

Egy kis nyárutó

Az időjárást elnézve inkább nagybetűs nyár. Rövidnadrágos, nap-szemüveges meleg. Ünnepelünk ma, így a délelőtti parkozás után Winchesterbe vettük az irányt tortáért. Persze a környék egyetlen cukrászdájában torta az nincs, csak sok nappal előre megrendelve.

De ha már ott voltunk sétáltunk, fagyiztunk, dinnyét vettünk. Meg persze tortát, a szupermarketből. Aztán mindent eltoltunk a parkolóig – lyukas babakocsikerékkel. De jó volt, élveztük a napot, a meleget, a kószálást.

Csak kár hogy Apa dolgozott, igaz a torta-vásár végülis nélküle volt az igazi.

08092012663  08092012662

Hétvége

Ami fish and chips-szel kezdődik, csak jó lehet, így is volt. Eredetileg nyugis két napot terveztünk, helyette elcsavarogtuk a szombatot és csak a vasárnap maradt csöndes. egy napot csavarogtunk és csak egyet pihentünk. Szombat délben egy kb. 30 kilométerre lévő Newlyns farmra látogattunk el, ahol nyílt napot tartottak. Csodálatos időnk volt 15 fok volt és szakadt az eső. Amikor odaértünk, kb 5 perc alatt, amíg kiszedtük a bandát a kocsiból és bemenekültünk tető alá, jól megáztunk. Amíg esett, megnéztük a beltéri kaja kiállítást, meg a zöld-tojás alakú bbq sütőket, meg megkóstoltunk a húsos szendvicseket. Aztán amikor elállt az eső, üdvözöltük a helyi tyúkokat meg a malac anyukát, majd elmentünk egyet traktorozni. Ez utóbbi lényegében egy körtúra volt a legelőn, ahol mindenféle okosságokat mondott a farmer bácsi a helyi állattenyésztési szokásokról (az én két gyerekem ezt persze nagyon unta, pláne, hogy a beszéd közben megállt alattunk a jármű) és megcsodálhattunk egy szekér legelésző tehenet, meg kis bocit (városiak lettünk, na). Késő délután, mikor hazaértünk, még lenyomtuk az előző napi hal maradékát aztán (már lassan szokásos hétvégi programként) Éváéknál töltöttük a szombat estét.

A mai napot viszont sikerült pihenősre szervezni. Persze meg volt közben a szokásos templom-főzés-mosogatás összeállítás is, plusz, mivel Sanyi is itthon volt, gondoltam csinálok valamit a már le járt szavatosságú, de még jó fél kiló túróból. Gyümölcsös-tejszínes túrótorta lett a határozat, de mivel nem volt itthon tejszínem, a fiúkat szalajtottam. Ragyogó napsütés lévén, mindenféle eső elleni védekezés nélkül indultak útnak (babakocsival és a Márk kis motorjával), így hazafelé kis híján megint majdnem bőrig áztak egy hirtelen kerekedett nyári záporban (sikerült bemenekülniük a Zafira csomagtartójába!). De ideért a tejszín, ők se vették zokon a vizet (sőt, a gyerekeknek nagyon tetszett), és a torta is finom lett.

A szombati képek a bocik alatt, a Picasában. :)

Nyár, nyár, nyár

Végre süt a nap, meleg van, igazi rövidgatyás idő. Múlt hétvégére eredetileg strandolást terveztünk (mint szinte mindig, amikor Sanyi szabad és ilyen meleg van), de a barátaink kalandparkot javasoltak a fiúknak, végül összekötöttük a kettőt. Szombat délután kalandparkoztunk, este a park szomszédságában kempingeztünk. Vasárnap délelőtt a kemping melletti hatalmas bolhapiacra mentünk el, délután pedig elmentünk a közeli strandra is. Mindenki nyert. :) Elég gyors szervezés volt, jóformán pénteken döntöttük el hogy megyünk, így nem nagyon volt időnk sokat szöszmötölni (persze én így is telepakoltam a csomagtartót). Jó volt, spontán volt, ha jó idő lesz, legközelebb is megyünk. :)

Moors Valley, Boscombe

(a fotókra kattintva web-album)

Rumos habos ébresztő

IMG_2872Nem tudom írtam-e már a kávé mániámról. Mióta Erikkel terhes lettem, teljesen rákattantam a kávéra, pedig azelőtt még a szagától is rosszul voltam. Azóta viszont nincs reggel kávé nélkül. Először simán tejjel, jó sok tejjel ittam (meg két-három pötty szacharinnak). Aztán átváltottam a rumos verzióra: egy löttyintésnyi rumaroma a tejeskávémba. A legújabb verzió pedig a rumos-fahájas habos. nemrég valahol (talán Pinterest?) ráakadtam, hogy lehet mindenféle habosító kütyü nélkül tejhabot csinálni és azóta nincs kávé hab nélkül. :) Egy kétdecis csavaros üveget félig öntök hideg tejjel, visszazárom a tetejét és kb. egy percig rázom, vagy amíg jó habos nem lesz. Aztán tető le és berakom a mikróba 30 másodpercre. Ennyi idő pont elég, hogy megmelegedjen a tej és megkeményedjen a hab a tetején. Aztán mehet a bögrébe a másfél/két adag fekete, az édesítő, a rum, egy kiskanállal visszatartom a habot és hozzáöntöm a meleg tejet végül a habot is a tetejére kanalazom és megszórom egy kis fahéjjal… mennyei! :)

Vasárnap, paleo

Újra egy nyugis, napos vasárnap délután. Az ebéd oroszlánrésze, a húsleves és a csirke már a mise előtt(!) elkészült. Sanyi nem merte bevállalni a steak-et és a gyerekeknek se akartam adni félig sült marhahúst, nekik citromos-fokhagymás csirkemell volt karfiolpürével. Én magamnak gyorsan megsütöttem a marhaszeletet Nigella Lawson receptje alapján. Azt nem állítom, hogy vajpuha lett, de ehető volt. Viszont az előzetes tervekkel ellentétben nem lett félig nyers, nem maradt véres. Így igazi paleós ebédünk volt. Ha lesz energiám, még összedobok valamilyen csokis/kakaós muffint is, természetesen cukor- és lisztmentesen.

(Reggelire a fiúk pirítóst ettek, én három főtt tojást és a tejeskávémat zabtejjel. Uzsonnára gyümölcs lesz, a vacsoráról meg még fogalmam sincsen.)

Erik egyre szebben eszik velünk. Ma is megkóstolt szinte mindent. Mivel eddig csak püréket kapott, nem nagyon tudott mit kezdeni a levessel, folyton kicsurgott a szájából (mondjuk ezen a bedugult orra se segített). A csirkehúsos-fokhagymás-karfiol viszont ízlett neki, bár még ez sem üti az anyatejet, amiből nagy adagot termelt be ebéd után. A védőnő javasolta, hogy adjak neki puha zöldséget/gyümölcsöt amit meg tud fogni és így önállóan enni, de egy megkóstolt majd szétnyomkodott és mindenhová kent banán kivételével nem nagyon jött be a dolog. A kanalazás viszont egész sikeres, tündérien tátog minden adagért.

Szinte hihetetlen, hogy még fél három sincsen és mi már túl vagyunk az ebéden. Nagyon jó vagyok. :) Szeretem ezeket a nyugis délutánokat. Pláne, ha Sanyi lefoglalja a fiúkat és meg blogolhatok nyugodtan kedvemre. De mivel szép van kint, megpróbálom rávenni magamat, hogy sétáljunk egyet, pedig nagyon nincs kedvem hozzá… Vagy megpróbálom rávenni a fiúkat, hogy sétáljanak egyet, én meg élvezhetem a csendet és a magányt (és megsüthetném a muffinokat is).