Legkisebb tesó

Igaz a fenti megszólítás nem túl művészi, de azért a lényeget kifejezi: kisbabánk lesz. :)

Idén júniusban jelentkezett be hozzánk és nagyon eltökélt lehet, mert a kisebb-nagyobb ijedtségek ellenére még mindig szorgalmasan ficánkol.

A nagyok teljesen oda vannak a hírtől, Márk lány neveken gondolkodik, mert a baba csak lány lehet, elvégre már van 3 fiú itthon, Anya meg egyedül és ez így fair. Erik csak azt várja hogy kibújjon, eleinte midenáron ki akarta csalogatni. Ez a „gyere ki”-től az ujját a köldökömbe való fúrásán át  (hátha így ki tudja venni hogy megnézze) sok mindent jelentett. Sokszor viszont csak szimplán kérdezi, hogy mikor fog a baba kikelni. :) Mondanom sem kell, a válasszal (miszerint majd csak jóval karácsony után) nem midig elégedett.

És ami a mikort illeti: március végére jósolták a nagy napot, amit már nem csak Erik, de mi is nagyon várunk.

Éppen ma 18 hetes, a nagykönyv szerint kb 20 centis és 200-240 grammos. Többnyire nagyon aktív, amit egyenlőre még csak én érzek. A második ultrahangunk két és fél hét múlva esedékes és bár akkor lesz lehetőségünk hogy megtudjuk vajon kisfiú vagy kislány lapul-e idebent, szerintem tartjuk magunkat az eddigi rutinhoz és ezzel a hírrel várunk inkább tavaszig. :)

 

media-20141019

Útlevél – avagy Erik állampolgárságának kálváriája

Ha egy gyereknek magyarok a szülei, de nem Magyarországon születik, még attól ő is magyar állampolgár lesz. Amikor Márk megszületett, utánanéztünk milyen papírokat kell intézni és hogyan, hogy meglegyen a magyar születési anyakönyvi kivonata és az útlevele. Először a londoni magyar konzulátusra mentünk a neten talált ügyfélfogadási időben. Vittük magunkkal a brit születési anyakönyvi kivonat magyar fordítását és a netről letöltött, kinyomtatott és kitöltött dokumentumokat. Ott elindítottuk a magyarországi anyakönyvezést, az útlevél igénylést és az egyszeri, Magyarországra szóló beutazási engedélyt. Ha itt vártuk volna meg, hogy elkészüljön az útlevele (amit a követségen keresztül postáznak), az minimum három hónap lett volna, de mivel mi már hathetes korában utazni szándékoztunk, a beutazási engedély tűnt a legegyszerűbbnek. Amíg otthon voltunk elkészült az útlevél és az anyakönyvi kivonat is, mindkettőt postán kaptuk meg a kállói címünkre. Tiszta sor volt. Eriknél ugyanígy szerettünk volna eljárni. Kikerestem a neten a letöltendő dokumentumokat és megnéztem az ügyfélfogadási időt. Ott olvastam a számunkra új információt, hogy a fenti igényléseket most már csak előre egyeztetett időben lehet a konzulátuson bonyolítani. Gond egy szál se, hívtam őket időpontért. És itt ért a hidegzuhany: legközelebbi időpont: szeptemberben van. Vagyis kizárt, hogy július közepén hazautazzunk, sürgősségi ügyintézés nincs. Letettem a telefont és bőgtem. A kompra már volt foglalásunk július 14-re.

Eszembe jutott amit egy magyar ismerősünktől hallottam nemrég, hogy állítólag egy új rendelet értelmében a 2011. április 1-je után született gyerekek, akiknek a szülei minimum 5 éve itt élnek és dolgoznak, automatikusan brit állampolgárok. Azon nyomban fel is hívtam a bevándorlási hivatalt, ahol ezt megerősítették. És ha Erik állampolgár, akkor kaphat útlevelet is, ahhoz csak menjek el a városi nagy postára, kérjek egy igénylőlapot és pár dokumentum (születési anyakönyvi kivonat, nekünk kereseti igazolás) és fénykép kíséretében küldjem el az útlevél-hivatalba. Sima ügy. Lementem a postára, kértem egy űrlapot. Mivel itthonról intézek mindent, nem okmányirodában, kell valaki aki engem (vagy Sanyit) legalább két éve ismer, igazolja, hogy én (mint Erik törvényes képviselője) én vagyok, a fénykép pedig Erikről készült. Ilyen igazoló csak brit útlevéllel rendelkező köztiszteletben álló személy lehet (pl. rendőr, tanár, ügyvéd, bankár). A főnökömet (iskolaigazgató) kértem meg. Elvittem neki a papírokat, másnap mentem értük. Mikor hazajöttem láttam, hogy kitöltött mindent, aláírta a fényképet, de nem írta alá az igénylőlapot ahol kellett volna. Visszamentem, pótolta. Délután mentünk a postára, hogy feladjuk a pakkot.  A postán van egy ún. “check and send” szolgáltatás, ahol leellenőrzik nekünk a papírokat mielőtt feladjuk. Itt kiderült, hogy mivel a főnököm aláírása kiment a megadott keretből, azért jobb ha nem is küldjük el, mert úgyis visszadobják. Ráadásul mi sürgősségi (egy hetes) igénylést kértünk (akkor voltunk három héttel utazás előtt, a sima ügyintézés 6 hét), de azt nem a posta intézi, ahhoz időpontot kell kérni. (Lehet, hogy alaposabban el kellett volna olvasnunk a mellékelt tájékoztatást?) Hogy hol lesz az időpont, azt a postás néni nem tudta megmondani. Hazajöttünk, hívtam a megadott számot: június 30, csütörtök Londonban megfelel? Kérdezem, nincs-e közelebb. De. Liverpool, ha az nekünk közelebb. Inkább nem, köszönjük szépen, örülünk Londonnak (London 120 km, Liverpool 360). Ráadásul Sanyi pont szabadnapos csütörtökön, hurrá! Még egyszer elmentem a suliba egy aláírásra és elkezdtük tervezni az utat.

11 órára voltunk hivatalosak Londonba. Andoverből autóval másfél óra az út, plusz egy óra metró és gyaloglás. Fél 8-kor indultunk, ha meg is kell állni a gyerekek miatt, időben odaérjünk (végül egyszer álltunk meg, akkor is nekem kellett pisilni :)). Az autópályán nem volt nagy forgalom, Londonban viszont csak araszolva tudtunk haladni. 10-re értünk a Wembley Ikea parkolójába, onnan 15 perc séta rohanás a metróhoz. A metróra várva Márknak persze pisilnie kellett, rohangáltunk mint a mérgezett egér, mire sikerült eljuttatni wc-re (wc zárva, kódzáras ajtó, kódot pályaudvari segélyhívón adnak, de legalább már ezt is tudjuk). A metrón ülve természetesen megéhezett Erik, sebaj, úgyse szoptattam még tömött metró kocsiban. Tömegközlekedés után újabb 15 perces rohanás a hivatalig. 11 előtt két perccel értünk oda. Az ügyintéző elkérte a paksamétát, érdeklődött a bevételünk felől (miből tartjuk fent magunkat), elkérte az útlevelünket és nagy hümmögések közepette leültetett, hogy majd szólít mindjárt. Közben Márk a váróban rohangált, Erik először ordított, majd szopizott a kendőben rám kötve. Visszahívtak, minden rendben, majd postán küldik a papírjainkat és az Erik útlevelét is. Innen már sokkal jobban éreztük magunkat és mielőtt visszametróztunk volna Wembley-be, tiszteletünket tettük a Buckingham palotánál.

És végül ma, 8 nappal az tervezett hazaindulásunk előtt csörgött a kaputelefon. Futárszolgálat, útlevelet hozott, aláírás kellene. :) Nem volt egyszerű, de sikerült, megérkezett a kis kettős állampolgárunk úti passzusa.

passportx