Február

Gyors hírek, amíg alszik az egyik, tévézik a másik, a harmadik meg dolgozóban.

Nincs cici! :) Illetve van persze, de most már megtartom magamnak, Eriket végleg elválasztottam. Nem volt könnyű döntés, de miután a fiatalember nem hogy kevesebbet, de egyre többet lógott rajtam és mivel éjjel sem kímélt, bedobtam a törölközőt. Az első pár nap volt húzós, mert nagyon kereste/kérte még, aztán (a cél szentesíti az eszközt alapon) a csoki/kakaó/túrórudi simán elterelte róla a figyelmét. Most már ez utóbbiakról kell leszoktatni hehe. Ami engem illet, megsirattam a szoptatást. Az öt és fél év hosszú idő volt. A 9. szoptatásmentes napomra már jól bekeményedtem, amire megoldást kellett találni, nem akartam mellgyulladásig fokozni a dolgot. A következő sorrendet állítottam: fejés, ha nem segít akkor mell-lekötés, aztán gyógytea végül homeopátiás szer. Végül elég lett egy kis fejés, aminek az eredményét Erik beszürcsölte a másnap reggeli kakójához keverve. Azóta nincs tej, nincs átázott melltartó, csak egy pityergő, szentimentális anyuka…

Bár nagyon vártuk idén havat, nem jött és szerintem így február végén kijelenthetem, nem is lesz már. Pedig a fiúk nagyon várták, Márk még mindig kérdezgeti hogy mikor lesz már hó. Attól tartok azért nincs, mert vettem neki hótaposót. Az elmúlt években sosem sikerült, mert mire oda kerültünk hogy havazott, nem kaptam sehol. Tipikus. Majd talán jövőre havaskodunk, megígérem nem veszek nagy csimmát. Hó helyett van viszont víz, jóóóó sok víz. Áradós és belvíz is. Hál’ Istennek minket nem érint, de a környékünkön (értsd a város túloldalán és a környező falvakban) sok család él homokzsákokkal eltorlaszolva, és több alsóbb rendű út járhatatlan.

Újra dübörög a paleo! Úgy tűnik a 80-90%-os tej és gluténmentes étrend mégsem az igazi, egyre többet volt mindenféle hasfájós-puffadós panaszom, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és belevetettem magam a barlangi ember diétájába. Semmi gabona, hüvelyes, cukor és tejtermék. Az első kettőről való lemondás elég simán ment, nem most kezdtem, kicsi kreativitás és nincs gond. A cukor viszont irtóra hiányzik, különösen esténként, maior nagyon csoki ehetnékem van. Olyankor igyekszem megenni egy banánt vagy almát, vagy csak felvonulok a hálószobába egy könyvvel, hogy ne is csábítson a nassolás. A tej a másik bibi. Az annyira nem hiányzik, hogy lehúzzak mondjuk egy bögrényit, de a mostanra szokássá vált reggeli habos kávé nagyon hiányzik és még csak a jó öreg angol tea se jöhet ilyenkor szóba. Így most nem csak a tej hiányával de a koffein-elvonással is szenvedek. A negyedik napnál járok ma, és rájöttem ha eleget alszok éjjel (minimum 8 óra) akkor egész jól túlélem a napot koffein nélkül (igen Anya, tudom, végre én is rájöttem, igaz kellett hozzá 32 év). Viszont ami jó hír, hogy a tegnapi belvárosi shoppingolás alkalmával találtam nagyon fincsi kakaós(!) fahájas, gyömbéres fűszerteát illetve hasonlót zöldtea verzióban. Így most zöldteát iszok reggelente, mert valami mégiscsak kell kávé helyett, és a sok “meleg” fűszerrel benne tuti élmény. :)

A tegnapi kószálásunk alkalmával betévedtünk a helyi plázába is, ahol az egyik üzlethelységbe ingyen könyveket költöztettek. Legtöbbjük kiszuperált könyvtári könyv, meg van videokazetta is. Klasszikusok, bestsellerek, minden. A fiúk teljesen oda voltunk, egy szatyorral mi is hazahoztunk, könyvet is, kazettát is. Az volt az egyetlen kikötésünk hogy visszavisszük majd őket és újat választunk.

Most rohanok, már két gyerek nézi a tévét és Sanyi is mindjárt hazaér. Melegíteni kell az ebédet és valami nekem valót is össze kéne dobni mert nem hiszem hogy a barlangi ember evett túróstésztát. :)

Reklámok

Február, második bejegyzés–vasárnap délután

A húzós múlt hét után nyugis hétvégét akartunk. Úgy tűnik, eddig sikerült. Tegnap nem mentünk sehová, ami nem nagy elismerés persze, amikor Sanyi dolgozik, a parti meg házhoz jön. Ma délelőtt meg eltetvészkedtük az időt így nem jutottunk el misére (mea culpa), meg egyébként is esik kint, meg fúj a szél, a mi kölkeink meg előszeretettel rohangálnak a templomkertben mise alatt és ez nem igazán buli ha esik, meg Sanyi miatt hamarabb jövünk el ilyenkor, így tripla indokunk volt, maradtunk. Helyette volt családi nagyreggeli, meg sikerült eltüntetni a tegnapi parti után a romokat.

Parti. Nem kell nagy dologra gondolni, a tömeg a szokásos volt, Éváék hárman, meg mi négyen. Ma van (vagy tegnap volt, ebben nem jutottunk tegnap dűlőre) a kínai új év, így a szokásos hétvégi találkozónkat összekötöttük egy kínai vacsorával. Persze én a két gyerekkel a lábam be nem teszem étterembe (tapasztalatból mondom), így maradt a költségkímélő kínai take-away az Asdából (itt a Tescohoz hasonló áruházlánc, azt hiszem az ámerikai Walmart kistestvére), de teljesen jó volt, egy szavunk sem lehet.

Ma meg ugye itt a nyugis vasárnap, Gabis villámlátogatással, Lalis délutánnal, házi feladattal, meg a holnapra való készülődéssel. Az előttünk lévő hét is nyugodtnak ígérkezik, csak három napot dolgozok (meg majd utána hétvégén). Aztán pénteken jön Anya és utána beindul a dobozolós nagyüzem. Igaz csak holnap kapunk hivatalos infót, hogy mikor kapjuk a kulcsot, de elvileg 21-én csütörtökön már költözhetünk.

És végül az időjárásról. :) Még mindig tél van, de szerintem ez a leghosszabb mióta itt vagyunk. Vagy egy hete engedett egy kicsit a hideg, volt 8-10 fok, de pár nap után visszaállt az éjjeli fagy, meg a nappali max 4-5 fok. Tudom hogy nem kéne panaszkodnunk, mert bezzeg a magyar tél, meg pláne a szibériai, igen igen, de itt ez hidegnek számít, nekünk nekem már angol hőháztartásom és igenis fázom. Nyarat akarok, meleget, napsütést. Helyette tegnap még hózáport kaptunk, még szerencse, hogy nem maradt meg, a hó nem igazán illik a nyárképembe. :)

Hol is hagytuk abba?

Ja igen, valahol a nagy paleós 30 nap vége felé, pont egy hónappal ezelőtt. Arra már nem emlékszem, hogy miért nem jegyeztem az utolsó napokat, de tuti volt benne része a hazafelé készülődésnek meg az utolsó napos baráti sütögetésnek is. Pedig a fotókat csináltam én rendületlenül, csak nem jutottam velük idáig. Terveztem pedig, hogy majd otthon (Magyarországon) szépen mindent bepótolok, sőt még élménybeszámolok is, de annak rendje és módja szerint nem éreztem késztetést az írásra. Most meg már lassan egy hete hogy visszavagyunk és már kezdünk visszarázódni a dolgos hétköznapokba.

Márk szépen jár oviba, nincs már sírás amikor ott hagyom, ami nagy szó a három hetes kihagyás után. Eriket is elkezdjük beszoktatni, mert szeretnénk ha addig megszokná a bölcsit amíg Márk is ott van (szeptemberben iskolába megy). Apropó iskola. Múlt héten jött az e-mail a határozatról, hogy felvették Márkot az első helyen megjelölt iskolába, nagyon boldogok vagyunk és reménykedünk a sulikezdés nem lesz olyan döcögős mint az ovis volt. Erik 10 hónapos kópé lett, mindent kinyit, lehúz és megrág. De persze a legérdekesebb dolgok mindig azok, amikkel Márk játszik. Mondjuk ez fordítva is így van, Márknak is mindig az kell ami Eriknél van, így lényegében szinte folyamatos a nyígás.

Kezd elegem lenni az idei tavaszból, mert nem elég, hogy otthon szinte téli idő volt húsvétkor, de itt is elég hideg van és szinte állandóan szakad az eső.  Pedig ilyenkor már javában élvezzük a napsütést és a meleget, sőt sokszor már az első tengerparti kirándulásokon is túl voltunk így április végén. Helyette most ülünk bent és fűtűnk.

A héten lejárt a szülési szabadásom és tegnap megvolt az első munkanapom is. Sanyi szabadnapos volt, ő vigyázott a fiúkra és vitte őket délután torna-klubba. Délben hazajöttem szoptatni, de Erik addigra már túl volt egy alváson és a délutáni szunyával sem várt meg aztán. Nagyon büszke vagyok rá.

Most elhúzok aludni, de már nem ígérem, hogy hamarosan jövök, majd ahogy sikerül. Jóccakát.

Áprilisi nyár

Végre-végre, a tavaszt mintha kihagytuk volna, egyenesen nyakunkba szakadt a nyár. De félreértés ne essék, nem panaszkodom, szuper dolog minden reggel ragyogó napsütésre ébredni. És valószínűleg szuper lehet odakint korzózni a huszonvalahány fokban, hogy egy-egy tengerparti sétát már ne is említsek. Mert ugye nekem mindez most elérhetetlen. Persze oka van, pihenősre vagyok fogva mostanság, egy-egy kórházi kiruccanástól eltekintve két hete ki se dugtam az orrom a lakásból. Viszont a család azért élvezi a korán jött nyarat, ma már rövidgatyát kap Márk is. Nagyokat fociznak Mamával a réten, amikor meg Apa is itthon van, akkor irány a park. Már kezd színe lenni a fiúnak. Igaz a hét közepére már esőt és hűvöset jósolnak, de lesz még itt nyár.

Én meg szobafogságom alatt nagyokat olvasok, rengeteget kötök (már majdnem kész az a bizonyos hatéves sál), zenét/hangos könyveket hallgatok. Kisebb konyhai és webes ücsörgéseket leszámítva tényleg fekszek, igazán nem lehet rám panasz. Egy-két keményedéstől eltekintve teljesen oké vagyok már, lassan kezdem összeírni a szülési preferenciáimat, meg a listát a családnak, milyen teákat és illóolajakat kellene majd beszerezni a készülődéshez. Pupák-buba rengeteget mozog, majd’ kirúgja az oldalamat néha. A 33. héten járunk, hihetetlen, hogy már kevesebb mint két hónap és itt lesz velünk ő is.

Bár egyenlőre a sál és a kispupák leendő manója elsőbbséget élveznek a listámon, azért érik bennem egy-egy bejegyzés a kórházi tartózkodásomról, meg főleg a Márk elmúlt hetek alatti változásairól. Úgyhogy türelem, kedves olvasó, lesz még itt forgalom. :)

Lusta kedd :)

vonatot néz Hiába van szünetünk, az időjárás nem igazán akar alkalmazkodni hozzánk. Nagyon reméltük, hogy egy kicsit kisüt majd a nap, meg hogy megenyhül az idő. Ehelyett ma szerencsésnek érzem magunkat, hogy legalább nem esik, és van 8 fok (az eddig szokásos max5 helyett) és nem fúj a szél veszettül. Már tegnap jó lett volna kimenni egy kicsit sétálni, de nem vitt rá a lélek. Ma viszont reggeli után nekiindultunk Márkkal. Jól felöltözve (kb mint decemberben), nem is fáztunk. Elsétáltunk Apához, beköszöntünk neki, majd folytattuk az utunkat a bolt felé. Egy jó órát sétáltunk legalább, és persze a gyerekem még akkor se akart hazajönni. Úgyhogy bámészkodtunk egy kicsit. A szomszédságunkban házak épülnek, ott bűvöltük az éppen szorgoskodó markolót. Persze mikor indulni kellett volna, csak én akartam mozdulni, a gyerek nem. A markolós bácsi viszont nagyon rendes volt, leállította a motort és kiszállt, így megúsztuk kisebb nyígással a hazajövetelt. Itthon persze még ki kellett menni az erkélyre vonatot nézni. Nekem addig legalább sikerült egy nagyot szellőztetni és kifújni magam egy kicsit. Most pedig egy gyors ebéd és irány a délutáni szundi.

Az idei első hószünet

hó

Reggel 8-kor:

Már majdnem azzal kezdtem, hogy erre a látványra ébredtünk ma reggel, de ez nem teljesen igaz. Sokkal jobb hírre keltünk, mégpedig egy telefonhívásra, hogy nem nyit ma ki az iskolánk. Mivel én 7-kor kelek, a telefonom meg háromnegyed 7-kor csörgött, hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok, ráadásul sötét is volt odakint. Nem tudtam a hóról se. Illetve azt tudtam, hogy este esett, de nem gondoltam, hogy annyira komoly lenne, hogy mára akadályokat okozzon. Biztosan rosszindulatú vagyok, lusta és számító, de én bizony nagyon örülök, hogy itthon maradhatok. Ráadásul ma Sanyi is szabadnapos, vagyis mind a hárman itthon leszünk. :) Márk full takony, úgyhogy hógolyózni nem valószínű hogy fogunk, de lesz egy jó kis nyugis napunk a melegben.

És egy kis hójelentés: már második hete, hogy a korai hó és a szokatlan hideg mindent borít a brit szigeteken. Eddig minket pont elkerült a hó, de most már nekünk is van. Tegnapi hírek szerint 1700 iskolát tartottak zárva az elmúlt napokban. Emberek töltötték az éjszakákat vonat kocsikban (ma reggel már nem is indítanak vonatokat), autóikban a pályán, vagy a reptereken. Az egyik legnagyobb londoni reptér, a Gatwick már második napja nem indít és fogad járatokat, leghamarabb holnap reggel 6-kor nyit. Ha.

Délután 2-kor:

Ugyan a nap részét tényleg a melegben töltjük, azért kimerészkedtünk egy kicsit dél körül. Márk először nem nagyon volt oda a hóért, de mire hazaértünk már szívesen gázolt benne, bár megfogni nem volt hajlandó. Egy kicsit sétált amikor elindultunk, aztán betettük a kocsiba, elvégre taknyos vagy mi. Ahogy a képen is látszik, élvezte, hogy nyakig bebugyolálva nézelődhet, ráadásul úgy, hogy valaki tolja a hátsóját. Lesétáltunk a városba, nézelődtünk egy kicsit, megittunk egy kávét/forrócsokit, ettünk egy sütit és hazaballagtunk. Most Márk már alszik, apja mosogat (de jó dolgom van :)) és ha befejezi, mi is csendespihenünk egyet. Aztán ha a fiúk is úgy gondolják, délután nekilátok az adventi naptárnak (tudom, hogy már tegnap készen kellett volna lenni vele, de szerintem Márk megbocsájtja nekem ezt a kis késést).

séta    bebugyolálva

Fagyos novemberi szombat

Ugyan a reggelünk nagyon jó melegen kezdődött, bundás kenyérrel és jó meleg teával, de aztán kitettük a lábunkat a fagyos novemberbe. 11kor indultunk Márkkal úszni, amit ezúttal is nagyon élvezett és persze megint nem akart kijönni a vízből. Most nem kellett várni a medencébe bejutáshoz, mert kissé késésben voltunk és olyan rohamtempóban vetkőztettem, hogy szegény azt se tudta hol van. De nem késett el, mire a medencéhez értünk, pont kezdődött az óra.

Úszás után adventi koszorú-vadászatra indultunk. Sikerült egy szépet szereznünk itt Andoverben, de gyertyáért inkább lecsekkoltuk a winchesteri karácsonyi piacot (hogy aztán hazafelé mégis egy itteni boltban vegyük meg, hehe). Majd’ fél órát vártunk a buszra, hogy bejussunk a parkolóból a belvárosba, közben persze jéggé fagytunk. Rengetegen voltak piacon, azt hiszem legközelebb nem babakocsival hanem kendővel megyünk tömegbe, mert alig lehetett haladni. Láttunk csudi szép dolgokat, ittunk finom forró-fűszeres almalevet/bort (ki-ki a megengedettet :)). Márkot teljesen bebugyoláltunk (fotómasina megint nem volt nálunk persze, de lesz még hideg, lesz még alkalom fotózkodni), csak az arca volt ki a csomagból. Többször kérdeztük fázik-e? de mindig nemleges volt a válasz, remélem igazat mondott. :) Visszafelé újabb végtelennek tűnő várakozás a buszra, majd egy gyors (kb 20 perces) kocsikázás haza. Itthon már várt a megkelt pizza tészta és ahogy érzem, már lassan ki is lehet venni a sütőből. (igen, tökéletesre sült, ki is vettem). Még idebiggyesztek néhány úszós képet amivel adós maradtam a múltkor és irány a kaja, mert farkaséhesek vagyunk.

Szép hétvégét mindenkinek!

úszás  úszás  úszás  úszás  úszás  úszás