Február

Gyors hírek, amíg alszik az egyik, tévézik a másik, a harmadik meg dolgozóban.

Nincs cici! :) Illetve van persze, de most már megtartom magamnak, Eriket végleg elválasztottam. Nem volt könnyű döntés, de miután a fiatalember nem hogy kevesebbet, de egyre többet lógott rajtam és mivel éjjel sem kímélt, bedobtam a törölközőt. Az első pár nap volt húzós, mert nagyon kereste/kérte még, aztán (a cél szentesíti az eszközt alapon) a csoki/kakaó/túrórudi simán elterelte róla a figyelmét. Most már ez utóbbiakról kell leszoktatni hehe. Ami engem illet, megsirattam a szoptatást. Az öt és fél év hosszú idő volt. A 9. szoptatásmentes napomra már jól bekeményedtem, amire megoldást kellett találni, nem akartam mellgyulladásig fokozni a dolgot. A következő sorrendet állítottam: fejés, ha nem segít akkor mell-lekötés, aztán gyógytea végül homeopátiás szer. Végül elég lett egy kis fejés, aminek az eredményét Erik beszürcsölte a másnap reggeli kakójához keverve. Azóta nincs tej, nincs átázott melltartó, csak egy pityergő, szentimentális anyuka…

Bár nagyon vártuk idén havat, nem jött és szerintem így február végén kijelenthetem, nem is lesz már. Pedig a fiúk nagyon várták, Márk még mindig kérdezgeti hogy mikor lesz már hó. Attól tartok azért nincs, mert vettem neki hótaposót. Az elmúlt években sosem sikerült, mert mire oda kerültünk hogy havazott, nem kaptam sehol. Tipikus. Majd talán jövőre havaskodunk, megígérem nem veszek nagy csimmát. Hó helyett van viszont víz, jóóóó sok víz. Áradós és belvíz is. Hál’ Istennek minket nem érint, de a környékünkön (értsd a város túloldalán és a környező falvakban) sok család él homokzsákokkal eltorlaszolva, és több alsóbb rendű út járhatatlan.

Újra dübörög a paleo! Úgy tűnik a 80-90%-os tej és gluténmentes étrend mégsem az igazi, egyre többet volt mindenféle hasfájós-puffadós panaszom, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és belevetettem magam a barlangi ember diétájába. Semmi gabona, hüvelyes, cukor és tejtermék. Az első kettőről való lemondás elég simán ment, nem most kezdtem, kicsi kreativitás és nincs gond. A cukor viszont irtóra hiányzik, különösen esténként, maior nagyon csoki ehetnékem van. Olyankor igyekszem megenni egy banánt vagy almát, vagy csak felvonulok a hálószobába egy könyvvel, hogy ne is csábítson a nassolás. A tej a másik bibi. Az annyira nem hiányzik, hogy lehúzzak mondjuk egy bögrényit, de a mostanra szokássá vált reggeli habos kávé nagyon hiányzik és még csak a jó öreg angol tea se jöhet ilyenkor szóba. Így most nem csak a tej hiányával de a koffein-elvonással is szenvedek. A negyedik napnál járok ma, és rájöttem ha eleget alszok éjjel (minimum 8 óra) akkor egész jól túlélem a napot koffein nélkül (igen Anya, tudom, végre én is rájöttem, igaz kellett hozzá 32 év). Viszont ami jó hír, hogy a tegnapi belvárosi shoppingolás alkalmával találtam nagyon fincsi kakaós(!) fahájas, gyömbéres fűszerteát illetve hasonlót zöldtea verzióban. Így most zöldteát iszok reggelente, mert valami mégiscsak kell kávé helyett, és a sok “meleg” fűszerrel benne tuti élmény. :)

A tegnapi kószálásunk alkalmával betévedtünk a helyi plázába is, ahol az egyik üzlethelységbe ingyen könyveket költöztettek. Legtöbbjük kiszuperált könyvtári könyv, meg van videokazetta is. Klasszikusok, bestsellerek, minden. A fiúk teljesen oda voltunk, egy szatyorral mi is hazahoztunk, könyvet is, kazettát is. Az volt az egyetlen kikötésünk hogy visszavisszük majd őket és újat választunk.

Most rohanok, már két gyerek nézi a tévét és Sanyi is mindjárt hazaér. Melegíteni kell az ebédet és valami nekem valót is össze kéne dobni mert nem hiszem hogy a barlangi ember evett túróstésztát. :)

Anyu, úszás, paleo

Anyu (anyósom) szerdán hazarepül, és nekünk vége a jó világnak. Ilyenkor érzem mennyire nehezebb az élet nagymamai segítség nélkül. Volt sok randi Sanyival (na nem kell komoly dolgokra gondolni, a bevásárlás kettesben már romantika-számba megy). Nekem volt csajos program: hol borozgatós mozizással, hol úszós-szaunázós délutánnal. Ez utóbbi olyan volt nekem mint újra drogozni valakinek aki már évek óta tiszta. :) Nem is tudom miért nem járok el rendszeresen úszni. A szaunáról meg már ne is beszéljünk, azért is fáj a szívem. De most elhatároztam magamat, hetente egyszer megpróbálok elmenni úszni egyet.

Most, hogy már dolgozok, kicsit lazult a paleós rend errefelé. Van süti, meg pirítós, meg csokoládé(!) és még sorolhatnám. Mostanában sokszor az egyetlen egészséges napi kajám az a három tükörtojás reggelire. Azzal simán kibírom kora délutánig. Ha akármi mást eszek (értsd lisztes és/vagy cukros valamit) akkor már késő délelőtt remegek és minden bajom van, úgy meg nem lehet beteg közelben lenni. Viszont ez a tojásos verzió nagyon bejött. Ebédre igyekszem valamit itthonról vinni, valami hús félét salátával vagy sült zöldségekkel, de van hogy a lustaságom győz és olyankor becsúszik valamilyen lisztes kaja (többnyire tészta). A sült zöldségek nagy kedvencek mostanság. Édes krumpli, zeller, répa, pasztinák hasábokra vágva, olaj-só-bors és mehet a sütőbe.

Megint jön a heti kaja-doboz, de most már nem csak zöldség meg gyümölcs, de rendelek tejterméket és húst is. Nagyon sokat agyaltunk a kaja dolgon, hogy hogy is legyen, főzzek-e, meg hogy hogy oldjuk meg a bevásárlást. Végül ez a rendelős dolog nyert én meg igyekszem a szabadnapomon, meg a lassúfőző segítségével megoldani a hadtápot. A cég akitől rendelünk, helyi és szezonális dolgokat hoz, ráadásul minden bio, még ha nem is ez a legolcsóbb opció. De nagyon tetszik, hogy nem eszünk brazil uborkát novemberben, van viszont sok répa meg pasztinák, meg sütőtök és hogy a sertéshúsnak igazi íze van, olyan ami a húsz évvel ezelőtti disznóvágásokra emlékeztet. Ami a gyümölcsöt illeti, most így késő ősszel többnyire almát eszünk és csak havonta egyszer jön egy zacskónyi déli gyümölcs.  Persze azért el-el csábulok, szoktam rendelni avokádót meg édeskrumplit és ma is vettem egy csokor friss bazsalikomot, lesz belőle finom pestós tészta a héten.

Fish and chips

zenithHa péntek akkor hal. Nem sikerül minden héten, de többnyire. 7 éve jöttünk ki, akkor kóstoltuk először a hagyományosan angol ételt, a sült halat krumplival. Van itt a városban, az előző albérletünk szomszédságában egy nagyon jó fish and chips shop, azóta onnan eszünk mi is. Azt mondják ez a városban a legjobb. Ettünk már máshol is, és tényleg igaz, szerintem a megyében is előkelő helyet foglal el. Van is forgalma rendesen, sokszor kint a áll a sor, és szinte lehetetlen parkolni a környékén. Na de mi is a fish and chips valójában? A hal fehér húsú tengeri hal filé, többnyire tőkehal, amit sörös palacsintatésztába mártanak, majd forró olajban sütnek. A chips mellette (ez itt hasábburgonyát takar, a magyarok által ismert chipset itt crisps-nek hívják) puha és sokkal nagyobbra van vágva mint az otthoni. Az adagokat sózzák és egy kis maláta ecettel megöntözik és (újság)papírba csomagolják.  Nem sok hagyományosan angol ételt eszünk, de ez nagyon bejött, gyakran ez a pénteki vacsora, vagy a tengerparti ebéd.

Na de a lényeg, amiért mindezt leírtam: én is megpróbáltam elkészíteni a halat a már elméletben jól ismert módon. Az első kísérletem még évekkel ezelőtt volt, akkor olyan híg lett a tészta, hogy mire az olajba került hal, szinte le is folyt róla az egész és valami égett ehetetlen valamit halásztam ki az olajból. Utána raktam még bele lisztet, de így meg olyan sűrű és vastag bundája lett, hogy alig találtuk meg alatta a halat. Ezek után megfogadtam, hogy soha többet házi fish and chips, marad a Zenith. IMG_3151Viszont ma megint vettem a bátorságot és sült hal-gyártásba fogtam. Fagyasztott halat vettem, és mivel ha azt kiengedem, szinte teljesen szétesik és lehetetlen egyben kihalászni a tésztából, gondoltam félig fagyosan sütöm ki. Igen ám, de az olaj túl forró volt, így mire a bundája jól megsült (már amelyik nem ragadt a serpenyő aljára), a hal közepe még hideg (és természetesen nyers) maradt. Itt kezdtem düh-rohamot kapni és könnyek között fogadtam meg újfent, hogy nyers tőkehalat még csak a lakásba sem engedek be, nemhogy a sütésével kísérletezzek. Végül a kisebb hőfokon (szerintem túl forró volt az olaj) sült darabok már majdnem rendesen átsültek, így az egész adagot mikróba vágtam pár percre. A bundája ugyan nem volt már ropogós, de az összhatás meglepően finom lett. Mindkét gyerek evett belőle és nem panaszkodtak, ami nagy szó. Úgyhogy azt hiszem teszek majd még egy próbát kevésbé fagyos hallal (meg talán bővebb olajjal?) és majd beszámolok.

Nyári-konyha

A nyárra (nem az időre) való tekintettel, szinte minden nap fagyizunk és a minap elkészítettem az idei nyár első igazi paleós fagyiját. Rumos-marcipános csoki fagyi erdei gyümölcsökkel. És ha már paleo, valamelyik nap olyan guszta zöld rántottát dobtam össze, hogy csak na! Volt egy kis maradék kecskesajtos- fokhagymás spenót szósz (tésztára való), azt kevertem a felvert tojáshoz. Paradicsommal, extra reszelt sajttal isteni volt.

Ma délután ellátogattunk egy helyi farm boltba, onnan hoztunk házi kolbászt. Most van a sütőben, kíváncsi vagyok milyen lesz. Eredeti terv szerint sárgarépát akartam hozzá grillezni, de Sanyi lebeszélt (meg lusta is vagyok), hogy a sült kolbász friss kenyérrel az igazi meg egy pofa sörrel. Már alig várom hogy elkészüljön. :) És mivel ma végre nem esik az idő (kopp-kopp), talán még egy séta is belefér utána a friss levegőn.

Rumos habos ébresztő

IMG_2872Nem tudom írtam-e már a kávé mániámról. Mióta Erikkel terhes lettem, teljesen rákattantam a kávéra, pedig azelőtt még a szagától is rosszul voltam. Azóta viszont nincs reggel kávé nélkül. Először simán tejjel, jó sok tejjel ittam (meg két-három pötty szacharinnak). Aztán átváltottam a rumos verzióra: egy löttyintésnyi rumaroma a tejeskávémba. A legújabb verzió pedig a rumos-fahájas habos. nemrég valahol (talán Pinterest?) ráakadtam, hogy lehet mindenféle habosító kütyü nélkül tejhabot csinálni és azóta nincs kávé hab nélkül. :) Egy kétdecis csavaros üveget félig öntök hideg tejjel, visszazárom a tetejét és kb. egy percig rázom, vagy amíg jó habos nem lesz. Aztán tető le és berakom a mikróba 30 másodpercre. Ennyi idő pont elég, hogy megmelegedjen a tej és megkeményedjen a hab a tetején. Aztán mehet a bögrébe a másfél/két adag fekete, az édesítő, a rum, egy kiskanállal visszatartom a habot és hozzáöntöm a meleg tejet végül a habot is a tetejére kanalazom és megszórom egy kis fahéjjal… mennyei! :)

A nagy Paleo Kihívás: huszonhetedik nap

A mai nap igazi áttörés volt a paleo diétám történetében. Annak ellenére, hogy reggelire csak egy banánt ettem meg egy nagy bögre kakaót ittam, ebédre a szokásosnál jóval kisebb adag brokkolit ettem helyi kolbászkákkal, meg délután egy kis szelet dinnyét, egyáltalán nem volt vészes az éhségérzetem, egész nap. Simán tettem-vettem, volt energiám, igaz egy kávé jól jött volna, de így sem voltam álomkóros. Vezettem, vásároltam, babát látogattam, vagyis elég aktív volt a nap és simán maradt energiám egy kis pulykamellet sütni vacsorára. pedig mostanában a vacsora jelentette a mélypontot kajaügyileg. Addigra elegem volt a napból, legszívesebben vajas kenyeret raktam volna az asztalra, mert ahhoz igazán nem kell agyalni. Most este fél 11 van, túlvagyok még két extra szelet pulykamellen (esti nass) és valószínűleg lecsúszik még egy kis dió/mogyoró is. Még három nap a végéig…

A nagy Paleo Kihívás: huszonnegyedik nap

IMG_2304Reggelire szalonnás-hagymás tojás volt nekem, Márknak meg csak vajas pirítós, nem volt hajlandó tojást enni. Mostanában nincsenek valami jóban, lehet, hogy megunta a fiam a tojást?

 

 

Ebédre a lassúfőzőben sütöttem egy darab marhahúst olaszosan (paradicsommal és hagymával), mellé főtt zöldségek. Nekem eddig mindig az volt a bajom a marhahússal, hogy nem volt elég puha. Na de most sikerült olyan omlósra sütni, hogy villával simán szét lehetett szedni.

IMG_2306

Késő délután/kora este vendégeink voltak és volt banánkrém meg csokoládé. Így vacsorára már nem voltunk éhesek, csak én nassoltam magokat késő este.