Csak röviden

install-ide-hard-drive4 Megint eltűntünk kis időre, amiben nagy szerepet játszott, hogy nemrég öt napos kényszer gépnélküliségben volt részünk. Nehezen, de megoldódott a probléma, és most megint a régi jó öreg xp-vel nyomjuk. Hallgatásunk másik oka természetesen a childminder keresés volt. Ez utóbbiról hamarosan jövök a részletekkel.

Reklámok

Új gépidőszámítás

Már éppen kezdett összeállni a fejemben a következő bejegyzés váza, amikor két hete szombaton reggel Sanyi már nem tudta bekapcsolni a sokat megélt laptopunkat. Persze nem gondoltunk semmi rosszra, biztos csak ki kell takarítani, vagy esetleg újra pakolni a rendszert. Még aznap megvolt a portalanítás, meg sokadszori nekifutásra a rendszerfrissítés, de egyik se hozott eredményt, sőt az utolsó próbálkozáskor már a hibaüzenetet sem volt hajlandó megjeleníteni. Nem igazán volt így más választásunk, mint szakemberre bízni a gyógyítást. Két nap feszült várakozás után kaptuk a lesújtó hírt: hőn szeretett gépünk elhalálozott, az alaplap adta meg magát. Kicserélni nem érdemes, meg egyébként is számíthatunk rá, hogy mást is hamarosan cserélni kell majd benne, mert a 4 és fél év az szép kor, örüljünk, hogy eddig bírta. Kicsit mellbe vágó volt ez, de ami történt megtörtént, nézzünk előre, és szerezzünk be egy új masinát. Igen ám, de  errefelé nem talál az ember csak úgy számítógépes boltot (ahol választék is van rendesen), besétál, kiválaszt, fizet, kocsiba pakol és hazafurikázik. Van helyette hiperszuper web áruház. Na ja. Viszont ha működőképes gép híján nem tudsz netezni, ez bizony nem a legjobb hír (egy 13 hónapossal meg egy göthös férjjel meg nem a legjobb buli összehangolni egy netcafé-s látogatást a szomszéd városba). Mit csinál ilyenkor a tanácstalan ember lánya? Telefonos segítséget kér!* És 2000km-re innen, Sanyi öcsém már bújta is a netet, hogy nekünk mihamarabb legyünk gépünk. Így hála neki, már 5 nappal később, vagyis másfél hétnyi netböjt után, most egy villámgyors (4magos, sok gigás… vagy valami ilyesmi) gépen írom ezt a postot.

Amikor anno megvettük a laptopot, mondhatni, az akkori technika egyik szuper gépe lett a miénk. Nem is volt nekünk vele gondunk és ha most nem purcan ki, eszünk ágában se lett volna újat venni. De most, ahogy ezen az újon ügyködök, bizony a régi jó Acer traktornak tűnik mellette. Persze, nem kéne egy asztali gépet egy hordozhatóval hasonlítgatni, de akkor is óriási a kontraszt, és nyilván a korkülönbség is megteszi a magáét. Azért nem dobjuk ki a sokat szolgált öreget. Ha találunk bele egy neki megfelelő alaplap társat, akkor még jó szolgálatot tehet.

*ez a bejegyzés nem jött volna létre a 24 órás számítástechnikai telefonos segélyszolgálat segítsége nélkül…

Megérkeztünk

Sikeresen átköltöztünk a kaulics.spaces.live-ról.  Már nagyon időszerű volt ez a lépés, sokat bosszankodtam az ottani kiszolgáló miatt. Köszönet az ihletért a Lánynak és a technikai segítségért ennek a site-nak. Sok órámba telt a pakolás, de szerintem megérte. Persze sok minden még így is kialakításra vár. Át kell ide hozni a fényképeket, meg kéne írni egy kis bemutatkozást is. Na de idővel alakulunk majd…

Semmi sem tart örökké…

 

…még a főzősblogom sem. :( Elkezdtem én írogatni nagy szorgalommal a recepteket, de sajnos a harmadik után elszállt a kezdeti lelkesedés… Mint tudjuk, pár hete itt sem vittem túlzásba a postolást, de ott még annyira sem. Be kell hogy valljam, nem megy ez nekem, nem vagyok képes két blogot fenntartani. Így könnyes búcsút vettem a freeblogtól, de azért átmásolom ide a bejegyzéseket, mert szerintem tuti jól sikerültek (nem csak az írás, de a kaják is :)). Aki esetleg látogatást tett arrafelé, attól elnézést kérek, és megígérem, hogy itt továbbra fogok konyhai ügyekkel foglalkozni.

 

Megcsináltam!

 

Kis Sankás segédlettel ugyan, de újrapakoltam az egész kócerájt és letöltöttem/telepítettem a Windows Live Writert!

Ezzel már olyanokat fogok tudni elkövetni, mint amiket eddig csak a freeblognál/blogspotnál lehetett: képek szövegbe illesztése, szuper formázási lehetőségek, kapcsolat nélküli munka és hasonlók.

Jó nem? Már alig várom, hogy "igazi" postot produkáljak!

Fénykép update

Két album már fent van, a többi nem akarja magát feltölteni, vagy a rendszernek nem tetszenek az emlékeim, de kezd a dolog bosszantó lenni, így érik bennem egy másik blogmotorhoz való költözés… Baring teeth

Kiderült, hogy többet is fel lehet rakni egy albumba, de persze nem egyszerre, csak hetesével.  Confused Viszont most megállt a bazár "a kapcsolat alaphelyzetbe áll" folyamatosan, én meg mérgelődök. Angry

Új cím, meg csirkevacsora…

Nem gyakran változtatnak címet az emberek. Én most megtettem, mert ezt találóbbnak találom mint az előzőt. A “Magdi blogja” egyébként is olyan unalmas volt. Ilyen meg úgysincs mindenkinek. Legalábbis remélem. Meg szó lesz citromos-rozmaringos-kakukkfüves pipikről.
Már csak 11-et kell aludni és megyünk haza! Hurrá! Iszonyatos sebességgel mennek a napok már megint. Vajon megállnak valaha? Oké. Több hülyeséget nem kérdezek. Becsszó.
Kedd van, és ma bevásároltunk. Na nem nagyon, csak egy kicsit. Meg tankolni is kellett, de remélem ezzel kihúzzuk a hónap végéig. Bár ha belegondolok, hogy a reptérre is menni kell… Majd meglátjuk.
Valahogy az utóbbi napokban lemaradtam a főzéssel. Általában előre megfőzök egy-két napra, mostanában meg csak kapkodok délutánonként. De ma megérte. Nem szoktam magamat dícsérni, de a csirke nagyon jól sikerült. Komolyan! Csirkecombok, sózás, kakukkfű meg rozmaring, citromakarikák, fokhagyma. Bele a tepsibe, mellé krumplikockák, kis olajos locsolás, másfél óra 180fokon és kész a vacsora. Na jó. Ez még az ebéd lett volna, csak picurit megkésett. Úgy 5 órát. Viszont volt zöldbableves, meg még lesz is holnapra, meg még lesz csirke is. Vagyis úgy tűnik behoztam a lemaradást! Holnap rendes időbem eszünk főttet. Ehhez az egyhez regaszkodom. A napi főtt kajához. Meg a tejhez. Ha lehet minden reggel behörpölünk belőle legalább  2-2 decit: csak úgy, flakonból, vagy kukoricapehelyhez, vagy kakaónak, urambocsá’ turmix képében. A lényeg hogy legyen. Jobblétes napokon van joghurt is, bifiduszos, mert nekem az segít. De ezt a témát nem részletezném. Hamar lenne még viszontlátni a vacsorát.
Hááát, úgy tűnik, ma nem futja elmésebb bejegyzésre. Mondjuk nem is nagyon vannak hírértékű élmények. A Sanyival lefolytatott vita az angol health and safety szabályokról, meg a tűzoltó-készülék használatról nem volt nagy cucc, bár nem sikerült egymást meggyőzni :). A suliban sincs semmi érdekes. (Leszámítva, hogy ha fiú lennék, már biztos behúztam volna néhány embernek. Egy hölgy azonban tud disztingválni.)
Ja persze. Meg az új blogcím. Szerintem ezt a “Megszoktunk” dolgot csak kevesen értik majd. A kiválasztottak… Akit meg érdekel megkérdezi, én meg válaszolok.
MOST kell búcsút inteni a klaviatúrának. Lehet hogy ezzel kellett volna kezdeni…?!