24 órája…

…vagyunk itthon és még mindig káosz uralkodik a lakásban. A romlandókat még tegnap este elpakoltam, de a hazahozott ruhák, játékok, kaják egy része még mindig a szatyrokban van. Nem sokat haladtam előre a pakolásban. Igaz nem keltem korán, meg a Márk déli alvása alatt se csináltam hasznosat  (illetve kinek mi a hasznos, én ma délben blogot írtam, talán hasznosnak minősül). Aztán intéztünk egy extra gyors bevásárlást a szemerkélő esőben, utána gyorsnak éppen nem mondható főzés következett. Már itthon volt Sanyi amikorra kész lett az ebéd. Kaja utána lement egy adag mosás, meg rendbe szedtük a babakocsit is. A huzatára már nagyon ráfért egy alapos takarítás, így az is a mosógépben végezte. Mire lejárt a mosás, és összeraktuk a kocsit, pont idő volt, hogy fürdessük Márkot és aztán kaphassa az esti cicijét és elaludjon. Fél 10-kor jöttem ki tőle. Egy gyors zuhany után most már én is friss vagyok és üde. A konyhára rá se merek nézni, szerintem egy kiskanál se férne már el a pulton, úgy tele van koszos edénnyel. És persze még mindig kerülgetjük a kipakolnivaló cuccokat, meg ide-oda pakoljuk a szárítóról leszedett (és még indulás előtt kimosott) tiszta-ruha halmokat. Öt perc múlva tíz. Két lehetőségem van: 1. hagyok mindent így ahogy van és élvezem az “alszik a gyerek” szituáció perceit; 2. nekiállok rendet rakni a konyhában vagy összehajtogatom a tiszta rongyokat vagy elrakom a maradék hozott holmit vagy bekészítek egy adag mosást reggelre…  Nekem az első variáció valahogy szimpatikusabb, úgyhogy egye fene ha szalad a lakás, holnap is lesz nap, majd akkor végére járok a házimunkának. Talán a következő 24 óra produktívabb lesz. Talán…