Négy kerék – avagy családi autóink története

(Szerintem nagyon hatásvadász, amikor a szerző szépen, az előzmények/múltbéli események ismertetésével kezdi az irományát. Na ezért kezdem én is a legelején.)

MarutiAz első autónk egy kis kék Maruti volt. Kb egy héttel a jogosítványunk kézhezvétele után került hozzánk és tökéletes gyakorló-járgánynak bizonyult. Én azzal jártam Debrecenből Böszörménybe dolgozni és azzal robogtunk haza is szinte minden hétvégén. Még egy éve se volt a miénk amikor erre az angliai lépésre rászántuk magunkat. Mire az első hazalátogatásunkat tettük (úgy négy hónappal a kijövetel után), a kicsi kéket már az új tulajdonosa járatta.

IMG_0442  IMG_0033

Idekint nem sokkal később szántuk rá magunkat, hogy ismét autótulajdonosok legyünk. A Mondeonk 2005 októberében került hozzánk, nagyon szerettük, sok ezer kilométert tettünk meg vele, soha nem hagyott minket cserben. Jó kis családi autó volt és a korához képest nagyon jó állapotnak örvendett. (Tetszenek már sejteni valamit a múlt idővel?) Ám egy szép tavaszi napon, nevezetesen ez év húsvétjának hétfőjén, a sors másképp rendelkezett. Éppen a helyi bolhapiacra igyekeztünk, amikor egy kereszteződésben sikerült közelebbi  kapcsolatba kerülnünk egy kis piros autóval (igen, közelebbibe mint szerettük volna). Egyiken se mentünk gyorsan, személyi sérülés se történt, de az ütközés elég volt ahhoz, hogy a biztosítónk úgy döntsön, nem érdemes megjavítani a mi szép szürke autónkat. Így itt álltunk (oké, én ültem, mert állni már nem nagyon bírtam akkor sem) szülés előtt pár héttel, autó nélkül. Normál esetben ráér az ember másik járgány után nézni, de mi ebben a cseppet sem hétköznapi helyzetben, mihamarabb másikat akartunk. Azért bevallom, mióta tudomást szereztünk Kispupák érkezéséről, már szóba került egy nagyobb családi autó beszerzése. De mivel a Mondeo egyenlőre tökéletesen megfelelt az igényinknek, nem tettünk komolyabb lépéseket ez ügyben. De ha már történt ami történt, és váltanunk kell, mégiscsak egy hétüléses felé húzott a szívünk. Nem is vesztegettük az időt: mintegy 10 nappal azután a bizonyos hétfő után már egy szép kék Zafirával robogtunk hazafelé.

IMG_0061Három hét távlatából még badarság lenne véleményt mondani az új járgányról, pláne hogy az első nagy megpróbáltatása (naná, hogy egy hazaút a nyáron) még odébb van, de azt hiszem jól döntöttünk. Kényelmes, nem túl nagy, viszont tekintélyes csomagtere van, amihez nem kell a 6-7. ülést kicibálni a hátuljából. Másik nagy előnye, hogy jóval magasabban vannak az ülések mint a Mondeonál, így sokkal gerinckímélőbb a gyerekeket ki-be kötni az ülésbe (meg nekem kikászálódni belőle mostanság, bár ez nem szempont, elvégre nem vagyok én állandóan terhes).

Azért hiányzik még egy kicsit a Ford (persze én a Marutit is megsirattam anno), de remélem jól kijövünk majd a Zafirával is és nem kell egyhamar autóvásárlásról blogolnom.

Reklámok