Harminc nyolc fok árnyékban

harmincnyolcárnyékban

This is England. Mi már kissé el voltunk szokva ettől, az angolok meg soha nem találkoztak még ilyen nagy meleggel. Legalábbis mióta jegyzik a hőmérsékletet. A nagy fiúk nagyon élvezték, vagy itthon a csapvíz hőmérsékletű medencében, vagy a parton. A kicsi viszont szenvedett. Egy szál pelenkában (a hőség tiszteletére papírra váltottunk), rám kötve tudtam csak altatni. Ettől persze én is szenvedtem, de túléltük. Mostanra már kissé lehűlt, max 26-28 fok van, de még mindig tudok nyári ruhát hordani, bokáig érő, lenge pamutot. Éjjel paplan huzattal takarózunk, nyitva az ablakok, és nagyon jó korán reggel a hűvösben reggelizni. Idén először ipari mennyiségben gyártom a jeges kávét.

Múlt szombaton már kilenc előtt a parton voltunk, és pont mielőtt pecsenyére sültünk volna indultunk haza, hogy aztán időben vissza érjünk az iskolai vásárra. A vásáron aztán volt tombola, meg ügyességi játékok, arcfestés és jó társaság. Mi két édesség-túladagolásban szenvedő gyerekkel és három üveg borral értünk haza (sose rosszabb nyereményt, pont passzolt az esti csirke szárnyhoz). Másnap pedig laza, itthon ülős nap egy végtelenül nyűgös három hónapossal, aki se délután, se este nem akart aludni. Persze ilyen is kell, mert nehogy már egy álmatlan éjjelünk se legyen egy csecsemő mellett…

És mostanra, egy héttel később vissza tért a hűvös(ebb), tartózkodó angol nyár. Már csak 25 fok maximum, de legalább kényelmesen lehet sétálni menni délután, és Erik sem panaszkodik hogy megsül még a szíve is.

Ennyit az időjárásról nagy vonalakban. Nem volt könnyű, 6 napja íródott ez a pár sor, de mit tehetnék… ha nincs időm akkor nincs időm… ha meg lenne, akkor ihlet nem jön, anélkül meg nem megy.

Most viszont jó hűvös van, a gyerekek meséznek (igen, mind a három), már túl vagyok az olajos szájöblítésen, meg a sóson is, és most hagyom hogy a citromos szódabikarbónás víz tisztítsa a tegnap esti parti maradványait. Na nem kell vad bulira gondolni, de a pizza (semmi paleo változat, csak a gyorsfagyasztott fajta a szupermárketből) után nekem már ilyen is kell. Viszont az esti kefiremmel és ezzel a reggeli koktéllal szinte csodát tudok tenni, de erről inkább majd egy külön postban. Majd egyszer, ha eljutok idáig megint. És az olajos öblögetésről is, amivel fogakat gyógyítok, de most ebbe se akarok belemenni, mert mire belemerülnék az értekezésbe, már elkezdenének nyígni a kölkök. Úgy meg elvész a varázs.

Inkább írok arról, hogy egész jó így a csendes reggel, még ha nem is keltem fel hatkor mint amikor szerettem volna, mert aki este ugye partizik… (11 után jöttünk haza). Mondjuk volt egy negyed óra csendes elmélkedésem (értsd internet ágyban fekve) mielőtt Alex felkelt, aztán persze hamarosan előkerültek a nagyok is. Kakaó, mese, forog a mosás, és teljesen fel vagyok pörögve, hogy én ma haptákba állítom a lakást. A délutáni tengerpartos terveimet félek hogy elvitte a napocska, helyette felhők jöttek, olyanok hogy talán ki sem lehet ma teregetni. Majd meglátjuk.

Márk megkapta tegnap az éves értékelőjét, mindenből hozta a szintet, egyedül az angollal van egy kicsit lemaradva, de ezzel egyenlőre semmi baj nincsen. Szerettem volna én így beszélni angolul 7 évesen. Tegnap megkaptam az emailt, hogy van helye a hegedűs csoportban, kíváncsi vagyok hogy tetszik majd neki. Tegnap nem volt túl lelkes még, igaz lehet hogy nem xboxozás közben kellett volna megkérdezni. :)

Egyébként jól vagyunk, tervezzük a haza utat, félünk hogy mi vár majd ránk Dovernél (mérföldes sor?), meg hogy vissza felé kell-e tartanunk a randalírozóktól, de fő a pozitív hozzáállás, minden jó lesz, minden jó lesz. Én otthon maradok kicsit…

(és MOST hallom hogy anyaaaaaaaaaa)…

megyek is, puszi mindenkinek x

Reklámok

Április, május, június…

 

Nagyon szerettem volna úgy kezdeni ezt a bejegyzést, hogy végre itt a nyár (nem, nem azért nem írtam eddig, mert a nyárra vártam, hehe), de valahogy nem jön ez most össze nekünk idén. Se a blog, se a nyár. Június második felét tapossuk és ma még fáztam pulóverben, igaz örültem is, hogy nem szakadt az eső. Mindennek örülni kell, na. :) Persze voltak már melegebb napok, meg előkerült a medence is a fiúknak, de még fényévekre vagyunk a kánikulától.

Az elmúlt három hónapban volt részünk Londoni kirándulásban (szavazni voltunk, meg ellátogattunk a természet-tudoményos múzeumba is), itt volt Mama, voltunk mi is otthon, egy esküvős-nyaralós balatoni hetet töltöttünk el a családdal, aztán épp hogy visszaértünk, felütötte fejét a bárányhinlő, Márk kezdte, most Eriknél tombol 100%-on.

Áprilisban Márk elkezdett úszni tanulni  és nagyon élvezi, Erik meg kerek három esztendős lett (azt nem tudom, hogy ő mennyire élvezi, mindenestere még mindig tombol a hiszti). Mi Sanyival dolgozunk reggeltől estig, és nagyon nagy dolog ha néha sikerül együtt töltenünk egy hétvégét. Már tervezzük a következő haza utat, júliusban ismét esküvő, ezúttal Budapesten. Nagy tervünk, hogy mindkét fiú Mamáéknál marad három hétre, kíváncsi leszek mi lesz belőle. Márkot már nem féltem, értelmes nagy fiú, alig várja a nyaralást, de félek hogy Eriknek még hosszú lesz. Ha ott marad egyáltalán. Majd kiderül. Augusztus végén hoznánk őket vissza, kb egy héttel az iskolakezdés előtt.

Szeptembertől aztán borul majd a jól bejáratott rutinunk. Nem elég hogy Erik Denise mellett még oviba is fog járni, de az én munkám is fejre áll majd. Ősszel egyetemet kezdek, a munkahelyem beiskolázott és ha minden igaz négy év múlva egy másod-diplomával leszek gazdagabb. Nővéri szakot kezdek távoktatásos rendszerben, évi 3×6 hetes gyakorlattal, itthoni tanulással ami mellett be kell járnom néha-néha dolgozni is. És persze a másodállásomat is szeretném megtartani. Buli lesz, de azt mondják úgy szép az élet ha zajlik.

És egy kis update a fiúkról. Már írtam az úszásról, meg a s zülinapról. Márk nemsokára 6 lesz, nagyon ügyesen beszél már angolul is, nem győzöm csodálni. Egyre többett érdeklődik a zene iránt, ősszel lépünk, elvisszük a helyi zenekarba, hadd ismerkedjen a hangszerekkel.

Erik egyre többet beszél, egyenlőre még csak magyarul. A báttyával ellentétben még nem vagyunk túl a szobatisztasági problémán, igazán csak most kezdtük forszírozni a dolgot, a két hetes himlő szünetet kihasználva. Nem mondom, hogy nincsennek balesetek, de összességében jól haladunnk. Talán már nem lesz pelenkája mire érettségizni megy. :)

A június…

nagyon gyorsan elszaladt idén, nem? Az első héten még itt volt Kaulics Mama, rögtön utána Pupák járt nálunk látogatóban, aztán megünnepeltük Erik születésnapját, és hogy mi történt a hónap második felében, azt már nem is tudom. Én már csak arra eszméltem, hogy júliusra fordult a naptár.

Júniusban ide ért a nyár, 25 fok felett a hőmérséklet, lekerültek végre a pulóverek, előkerült a homokozós táska és a strandos pléd. Már háromszor voltunk idén a parton, mondanom sem kell a fiúk soha nem akarnak hazaindulni, hiába töltünk sok-sok órát a tenger mellett.

Közben persze továbbra is húztuk az igát, dolgoztunk, tanultunk, játszottunk. A fiúk egyre ügyesebben eljátszanak együtt, igaz ha összekapnak az mindig akkor van ha megpróbálok valamit csinálni, elvégre “olyan jól elvannak”. Aztán azonnal jön az “Anyaaaa!” meg a “Nyanyaaaa”, mert békét azért még nekem kell köztük teremteni.

IMAG0036 IMAG0046IMAG0067 IMAG0117IMAG0151 IMAG0185IMAG0135 IMAG0275 IMAG0138 IMAG0190   IMAG0291 IMAG0252IMAG0281 IMAG0451IMAG0307 IMAG0319   IMAG0437 IMAG0493

Egy kis nyárutó

Az időjárást elnézve inkább nagybetűs nyár. Rövidnadrágos, nap-szemüveges meleg. Ünnepelünk ma, így a délelőtti parkozás után Winchesterbe vettük az irányt tortáért. Persze a környék egyetlen cukrászdájában torta az nincs, csak sok nappal előre megrendelve.

De ha már ott voltunk sétáltunk, fagyiztunk, dinnyét vettünk. Meg persze tortát, a szupermarketből. Aztán mindent eltoltunk a parkolóig – lyukas babakocsikerékkel. De jó volt, élveztük a napot, a meleget, a kószálást.

Csak kár hogy Apa dolgozott, igaz a torta-vásár végülis nélküle volt az igazi.

08092012663  08092012662

Hétvége

Ami fish and chips-szel kezdődik, csak jó lehet, így is volt. Eredetileg nyugis két napot terveztünk, helyette elcsavarogtuk a szombatot és csak a vasárnap maradt csöndes. egy napot csavarogtunk és csak egyet pihentünk. Szombat délben egy kb. 30 kilométerre lévő Newlyns farmra látogattunk el, ahol nyílt napot tartottak. Csodálatos időnk volt 15 fok volt és szakadt az eső. Amikor odaértünk, kb 5 perc alatt, amíg kiszedtük a bandát a kocsiból és bemenekültünk tető alá, jól megáztunk. Amíg esett, megnéztük a beltéri kaja kiállítást, meg a zöld-tojás alakú bbq sütőket, meg megkóstoltunk a húsos szendvicseket. Aztán amikor elállt az eső, üdvözöltük a helyi tyúkokat meg a malac anyukát, majd elmentünk egyet traktorozni. Ez utóbbi lényegében egy körtúra volt a legelőn, ahol mindenféle okosságokat mondott a farmer bácsi a helyi állattenyésztési szokásokról (az én két gyerekem ezt persze nagyon unta, pláne, hogy a beszéd közben megállt alattunk a jármű) és megcsodálhattunk egy szekér legelésző tehenet, meg kis bocit (városiak lettünk, na). Késő délután, mikor hazaértünk, még lenyomtuk az előző napi hal maradékát aztán (már lassan szokásos hétvégi programként) Éváéknál töltöttük a szombat estét.

A mai napot viszont sikerült pihenősre szervezni. Persze meg volt közben a szokásos templom-főzés-mosogatás összeállítás is, plusz, mivel Sanyi is itthon volt, gondoltam csinálok valamit a már le járt szavatosságú, de még jó fél kiló túróból. Gyümölcsös-tejszínes túrótorta lett a határozat, de mivel nem volt itthon tejszínem, a fiúkat szalajtottam. Ragyogó napsütés lévén, mindenféle eső elleni védekezés nélkül indultak útnak (babakocsival és a Márk kis motorjával), így hazafelé kis híján megint majdnem bőrig áztak egy hirtelen kerekedett nyári záporban (sikerült bemenekülniük a Zafira csomagtartójába!). De ideért a tejszín, ők se vették zokon a vizet (sőt, a gyerekeknek nagyon tetszett), és a torta is finom lett.

A szombati képek a bocik alatt, a Picasában. :)

Nyári-konyha

A nyárra (nem az időre) való tekintettel, szinte minden nap fagyizunk és a minap elkészítettem az idei nyár első igazi paleós fagyiját. Rumos-marcipános csoki fagyi erdei gyümölcsökkel. És ha már paleo, valamelyik nap olyan guszta zöld rántottát dobtam össze, hogy csak na! Volt egy kis maradék kecskesajtos- fokhagymás spenót szósz (tésztára való), azt kevertem a felvert tojáshoz. Paradicsommal, extra reszelt sajttal isteni volt.

Ma délután ellátogattunk egy helyi farm boltba, onnan hoztunk házi kolbászt. Most van a sütőben, kíváncsi vagyok milyen lesz. Eredeti terv szerint sárgarépát akartam hozzá grillezni, de Sanyi lebeszélt (meg lusta is vagyok), hogy a sült kolbász friss kenyérrel az igazi meg egy pofa sörrel. Már alig várom hogy elkészüljön. :) És mivel ma végre nem esik az idő (kopp-kopp), talán még egy séta is belefér utána a friss levegőn.

Nyáridő

Nyár van, de kár, hogy ezt csak akkor veszem észre ha a naptárra nézek. Július. El sem hiszem. Mostanában nem szeret minket a jó idő. 18 fok és eső, ami hol szakad, hol szitál, de szinte abba se marad. Mondjuk miket nem zavar a hideg, se az eső, mert megyünk mi így is sétálni, meg motorozni (tényleg, mondtam már, hogy Márk végre rendeltetésszerűen használja a balance-bike-ot?), meg persze fagyizunk is, mert hát nyár van. És közben egy kicsit azért irigyeljük a nagy magyar kánikulát. De tényleg csak egy kicsit. Remélem enyhül majd otthon a hőség mire megyünk (még 5 hét), de nem akarunk nagyon hideget sem, mert már lélekben készülünk a pancsolásra meg az udvari szaladgálásra. És ha agy haladunk, már nem csak Márk, de Erik is szaladni fog addigra. Ma megtette élete első önálló lépéseit. Én pont lemaradtam a nagy eseményről, de Márk közvetített. Összesen hármat lépett kisebbikünk. Egyszer kettőt, aztán később még egyet. De még biztosabb a dolog négykézláb, így mára be is fejezte a két lábon járást. Remélem a következő kísérletet sikerül megörökíteni, be is izzítom holnap reggel a gépet.

villám motor

esik fagyiznak

Egyébként szép csendesen telnek a napjaink. Hétfő kedd szerda ovi, csütörtök nekem munka. Sanyi hősiesen állja a sarat amíg én dolgozom, büszke vagyok rá. Etet, pelenkát cserél, öltöztet, fuvarozza és sétáltatja/parkoztatja a bandát ha kell. És persze sokat-sokat dolgozik mint mindig, de (ahogy mondani szoktuk) valakinek pénzt is kell keresni. A péntek lusta nap, jó, hogy nem kell korán kelni, oviba készülni. A múltkor vonatoztunk a fiúkkal, Márk teljesen odavolt. Erik már annyira nem élvezte a dolgot, szerette volna felfedezni a vonatot meg a várost (Salisbury) is, de gonoszanya nem engedte, hogy négykézláb tapicskoljon az esőben.

reggelizünk  reggeli kóc

A hétvégék csak akkor az igaziak ha Apa is itthon van. Általában csavargunk ilyenkor (kikötő, Ikea, uszoda), de mostanában szinte a minden szabad percünk a takarítás/lomtalanítás jegyében telt. Lassan-lassan kialakul a gyerekszoba, ami egyenlőre játékos, mert egyik csemeténknek sem áll szándékába beköltözni. Na jó, Eriktől nem kérdeztük, viszont Márktól igen, de ő nem akar kiköltözni a családi ágyból. Reggelente együtt kelünk (még mindig nem sikerült megoldanom a csendes, kölkök nélküli kávézós ébredést, de nem adom fel), este 9 körül pedig a nagy családi meseolvasást követően csendesedik el a banda. 

Jungle

Aztán szoktunk még nagyokat barátozni (játék délelőtt Nóráéknál, kerti parti Éváéknál), meg tomboldába (játszóházba) is menni. Én újfent rávettem magam a paleós (néha csak paleo-szerű, de igyekszem) életmódra, sőt a heti-menü intézményét is újra divatba hoztam és hetente egyszer újra vendég nálunk a Tescós szállítóautó. Ami a háztartást illeti, errefelé még mindig a tűzoltás a divat, nem is tudom mikor láttam utoljára a szennyestartó alját. Most, hogy beköltöztek a játékok a kis szobába, mintha enyhült volna a kupi a nappali közepén, de már nem is hisztizek miatta. Ha végképp nem bírom cérnával és turbótakarítást csinálok (vagy ha csak egy kis csendre és nyugalomra vágyom), olyankor engedek a kísértésnek (meg Márk nyígásának persze) és nézhetnek mesét. Mostanában az 51-es bolygó és a Macskafogó a kedvencek, de szokta kérni a Madagaszkárt és a Jégkorszakot is. És amint elindul a mese, Erik is rögtön a kanapén terem és kb 10 percig ő is élénken érdeklődik, hogy aztán élénken megütögesse/nyalogassa a képernyőt. (És újra kezdődjön a nyígás, hogy Anyaaa, vedd el Eriket…)

játszik  mesét néznek

És ha már tévé: néztük mi is az EB döntőt, volt fagyi, chips, meg minden ami kell. Igaz Márknak hiába magyaráztuk el a foci lényegét már sokadszorra, őt csak az esések hozták lázba. Másfél félidőt ült végig, aztán megunta a spanyol gólözönt és behúzott a kisszobába autózni.

Most, hogy lassan végzünk a lomolással, talán kicsit több energiám lesz esténként beszámolni, remélem hamarosan újra “találkozunk” itt. Addig is szép nyarat mindenkinek!