Ősz 2015

Miután megkezdődött az iskola, és itt voltak a látogatóink (villámlátogattak a Harangozó lányok, aka Varga mama volt nálunk a két testvérével), beindult nálunk a nagyüzem. Nyílt napok és beszoktatások, magyar találkozó és iskola alapítás, egyetemi intézkedések és autószerelés, takony, köhögés, kölcsöngyerek-fuvarok és még sorolhatnám. Én mióta az eszemet tudom nem unatkoztam, de most még annyira sem. :) Az egyetemi tanulás már két gyerek, munka és háztartás mellett is nagy falat kategória volt, amin (valljuk be őszintén) egy hat hónapos szoptatott gyerek nem könnyített.

Ami a szoptatást illeti, hiába a több éves tapasztalat, a fejés és a cumisüveges etetés teljesen idegen kategória volt eddig, de már egészen belejöttünk. Alex nagyon gyorsan fel akar nőni, még hat hónapos sem volt amikor pillanatok alatt betátogott egy fél almát, és azóta napi egyszer eszik valami pürét. Mellette viszont csak anyatejet kap, amit ha itthon vagyok, értelemszerűen az eredeti csomagolásból iszik, ha dolgozok akkor cumis üvegből. A reggeli fejés bevált, tele a fagyó zacskózott anyatejjel.

IMG_3048 IMG_3057 IMG_2892 IMG_3035

Sose volt rutinunk, de most szükség lesz rá. Komolyodik a házi feladat Márknak, amit az Erik házijával össze kell hangolni (már ügyesen próbálkozik az írással és felismeri a tanult betűket; szereti az iskolát, de elfáradt, sok volt neki az iskola-kezdés). Nagyon rájuk férne már a szünet, túlságosan mozgalmas volt ez a fél szemeszter.

A rohanás mellett viszont jó egy kicsit vissza venni a tempóból esténként. Én nem bánom hogy korábban sötétedik és azt sem hogy hűvösebb lett. Újra az asztalra kerültek a mécsesek, tele a környék barna és sárga levelekkel. A szünetre erdei kirándulást tervezünk, meg pizsamás napot, társas játékot, és sütünk majd tököt, meg gesztenyét is…

IMG_3037 IMG_2801 IMG_3052 IMG_2952

Reklámok

Csütörtök délután

Reggel még el volt borulva, délben már esett is, de aztán újra kivirult 4 körül. Azok a hétköznapok a legjobbak, amikor Sanyi, én is itthon vagyunk délután. És ma itthonis voltunk, kellemes volt az idő is, miért ne mennénk egyet kerekezni? Tekertünk vagy másfél órát és végül az állomáson kötöttünk ki. Pihentünk, ittunk és még egy vonatot is láttunk. Nem sokkal hét előtt értünk haza, épp időben a fürdésre. ;)

Délutáni kerekezés után vonatnéző pihenő.

Meggyógyultunk, hétvégézünk

04032011770Gyorsan szólok, hogy már jól vannak a kölkök, senki sem beteg, egy kis orrfolyás van már csak, de az semmiség ilyenkor november közepén. Múlt héten még nagyon hideg volt, reggelente kaparni kellett a jeget a kocsi szélvédőjéről, de pár napja megenyhült és hajnalban sincs hidegebb 6-8 foknál. Igaz az enyhe idő ködöt meg esőt hozott, úgyhogy ez sem az igazi. Márknak délutánonként nagyon parkozhatnékja van, de ilyen időben bent vagyunk inkább. És mivel korán sötétedik, nem sok esélyünk lenni kimenni egyébként sem. Ilyenkor igyekszünk kihasználni a hétvégéket. Ma délelőtt is sétáltunk egy nagyot, elmentünk tejért a boltba, visszafelé meg egy nagy körrel megcsodáltuk a mentőállomáson parkoló rendőrautót. Márk a villám-motorral jött, Erik meg kitartóan gyalogolt mellettem. Persze a végére már jól elfáradtak mind a ketten és mivel Márk elesett a bicajával, Erik meg csak szimplán nyűgös volt, két ordító gyerekkel sétáltam haza. Egy mellettem, egy az ölemben plusz egy bicikli a kezemben. Jó volt hazaérni. :)

Élünk…

…jól vagyunk, köszönjük. Dolgozunk, suliba járunk, meg Denise-hez, taknyolunk, pörögnek a napok, hogy csak kapkodom a fejemet. Pedig olyan sok jó dolog történik mostanság, szinte minden napra jut valami és valahogy mégse érek ide hogy megírjam.

Az este továbbra is a szokásos vagy bealszok a fiúkkal nyolc után, vagy készülök másnapra, vagy csak szimplán bambulok ki a fejemből. Mostanában éppen buta sorozatot nézek, többre nem futja agyilag sokszor, pedig lenne nem egy nem kettő jó kis agytorna könyv amit szeretnék elolvasni, de este már hulla az agyam, képtelen vagyok koncentrálni. A munka nagyon tuti, nagyon furcsa évek óta először úgy dolgozni indulni reggelenként (vagy délután), hogy szeretem amit csinálok és hiába nem akaródzik felkelni reggel, még sincs a hátam közepére sem kívánom az egészet érzés. És ez nagyon jó most így. Pedig minimális a gyógytorna rész a munkámban, van viszont sok-sok sebkötözés/kezelés, igazi nővéri munka. Meg van most már vérvétel is, amit nagyon vártam már. Igaz nagyon kezdő vámpír vagyok még, és bizony előfordul, hogy nem sikerül vért fakasztani, de vannak sikerélményeim is. :) Úgy érzem, nagyon helyemen vagyok most. Kíváncsi vagyok hogy érzem majd egy pár hónap múlva.

A fiúk is jól vannak, Sanyi is húzza az igát, hozza-viszi a gyerekeket, szervez, pakol, tartja a frontot az én dolgozós hétvégéimen. Mivel itt szinte lehetetlen megoldani a reggeli/délutáni rohanást autó nélkül és mert nekem egész nap (munkaidő alatt, napi nyolc órában) autóra van szükségem, egy kis Clio került a “családba”. Kicsi is, öregecske is, de gurul és nekem a városban szaladgálni tökéletesen megfelel. A csomagtartója már tele van a dolgozós cuccaimmal (kötszerek, vérnyomásmérő, gumikesztyű és hasonlók), meg persze ebben is vannak gyerekülések, hogy akkor is tudjam szállítmányozni a kiskorúakat, ha éppen betegtől jövök. Márknak persze nagyon tetszik az “új” autó, mindig azért nyíg, hogy abba ülhessen. :) Így amikor szabad a kicsikocsi, azzal megyünk/jövünk iskolába.

És ami a sulit illeti: szeretjük, eddig úgy tűnik jó választás volt. Márk is szeret járni, igaz, az utóbbi pár napban már kezdett nyekeregni reggel, hogy miért is kell minden nap iskolába menni. De mivel egyenlőre a tanulás mellett nagyon sokat játszanak is (értsd van sok autó, meg vonat), így nincs nagy ellenkezés. És hogy mit tanulnak? Elkezdték a hangokat, bár nem ábécé sorrendben haladnak, de ez itt megszokott, sok gyerek megtanult már így írni-olvasni, úgyhogy asszem nekünk is megfelel. Az éppen aktuálisan tanult hangokat pedig gyakoroljuk itthon. Nem kell semmi komoly házi feladatra gondolni, csak keresünk ismert szavakat, amik az illető hanggal kezdődnek. Persze a legjobban az “m” megy, a Márk betű. :) Ezt már le is tudja írni és nagyon büszke magára, mi meg persze rá. Kemény azért ez így neki, idegen nyelvi környezetben lenni/tanulni napi 6 órában, heti öt napban. El is fárad rendesen estére, és nem is csoda, hogy mostanában már nem annyira lelkes reggelenként. De jövő héten őszi szünet, ráfér majd a pihenés. Ráadásul Anyu (anyósom) itt van most nálunk, ami óriási segítség, mert nem kell a fiúknak az egész hetet Denise-nél tölteni.

Erik már egész jól viseli a távollétet, igaz vannak rosszabb napjai amikor sírdogál amikor ott hagyjuk, de közben integet és puszit küld, olyankor meg tudnám enni, annyira édes. Sokat változott az elmúlt hetekben. Már teljesen stabilan megy, meg szalad, lépcsőn is szépen közlekedik ha fogjuk a kezét. Továbbra is mindenre felmászik, nagyon résen kell lenni, mert az ebédlő asztal nagy kedvenc. Ami a beszédet illeti, eddig csak a mama meg a bye-bye ment, de most már egyértelműen kivehető az apa (papa), anya (nyanya/jaja) is. Pár napja elkezdett bólogatni az igenre és ma először rázta a fejét is a nem-re. Nagyon kis okos, mindent megért és követi az utasításokat. És persze továbbra is rettentő makacs, olyan hisztiket le tud vágni, hogy csak nézek. Azt hiszem lesznek még itt nagy csaták vele később. Pár napja elkezdett önállóan enni. Na nem mintha erőltettük volna a dolgot, de jóformán egyik pillanatról a másokra nem engedte hogy etessem. Egyszerűen megragadta a kanalat és azt önállósította magát. Kicsit(?) maszatos így az etetőszék és környéke, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Mindent úgy akar csinálni ahogy Márk, azt akarja enni/inni, bár ez utóbbi kissé nehézkes még néha, az ő hat fogával. Bár alakulunk fog témában, a következő kettő már útban van, kint van a csücskük, de meg is szenved vele. Két hétre áttértünk papír pelusra, annyira piros volt a feneke és valamelyik nap 39 fokos lázzal pihegett szegénykém,  remélem a nehezén most már túl vagyunk.

A nagy rohanások közepette vannak azért néha közös szabad napok/ hétvégék is, olyankor parkozunk nagyokat, meg megyünk buszozni (Márk egyik kedvence az emeletes busz), vagy csak összejövünk barátokkal nagy beszélgetésekre/játékra.

Én talán most először életemben már nem sírom vissza a nyarat, szeretem a hűvösebb, esősebb időt. Jó látni a változást körülöttünk, tetszik a nagy fa az erkélyünk előtt így ősszel. Csupa sárga/vörös levél, szinte világítanak késő délután. És jók a gumicsizmás séták is, meg a pocsolyázások.

Tényleg jó most így, kerek a világ. :)

{egy pillanat}

261011

“{this moment} – A Friday ritual. A single photo – no words – capturing a moment from the week. A simple, special, extraordinary moment. A moment I want to pause, savor and remember.”  SouleMama

“{egy pillanat} – Egy pénteki szertartás. Egyetlenegy fotó – szavak nélkül – a hét egy megörökített pillanata. Egy egyszerű, egyedi, különleges pillanat. Egy pillanat amit meg akarok állítani, elraktározni, hogy mindig emlékezzek rá.”  SouleMama

{egy pillanat}

131011 090

“{this moment} – A Friday ritual. A single photo – no words – capturing a moment from the week. A simple, special, extraordinary moment. A moment I want to pause, savor and remember.”  SouleMama

“{egy pillanat} – Egy pénteki szertartás. Egyetlenegy fotó – szavak nélkül – a hét egy megörökített pillanata. Egy egyszerű, egyedi, különleges pillanat. Egy pillanat amit meg akarok állítani, elraktározni, hogy mindig emlékezzek rá.”  SouleMama