Harminc nyolc fok árnyékban

harmincnyolcárnyékban

This is England. Mi már kissé el voltunk szokva ettől, az angolok meg soha nem találkoztak még ilyen nagy meleggel. Legalábbis mióta jegyzik a hőmérsékletet. A nagy fiúk nagyon élvezték, vagy itthon a csapvíz hőmérsékletű medencében, vagy a parton. A kicsi viszont szenvedett. Egy szál pelenkában (a hőség tiszteletére papírra váltottunk), rám kötve tudtam csak altatni. Ettől persze én is szenvedtem, de túléltük. Mostanra már kissé lehűlt, max 26-28 fok van, de még mindig tudok nyári ruhát hordani, bokáig érő, lenge pamutot. Éjjel paplan huzattal takarózunk, nyitva az ablakok, és nagyon jó korán reggel a hűvösben reggelizni. Idén először ipari mennyiségben gyártom a jeges kávét.

Múlt szombaton már kilenc előtt a parton voltunk, és pont mielőtt pecsenyére sültünk volna indultunk haza, hogy aztán időben vissza érjünk az iskolai vásárra. A vásáron aztán volt tombola, meg ügyességi játékok, arcfestés és jó társaság. Mi két édesség-túladagolásban szenvedő gyerekkel és három üveg borral értünk haza (sose rosszabb nyereményt, pont passzolt az esti csirke szárnyhoz). Másnap pedig laza, itthon ülős nap egy végtelenül nyűgös három hónapossal, aki se délután, se este nem akart aludni. Persze ilyen is kell, mert nehogy már egy álmatlan éjjelünk se legyen egy csecsemő mellett…

És mostanra, egy héttel később vissza tért a hűvös(ebb), tartózkodó angol nyár. Már csak 25 fok maximum, de legalább kényelmesen lehet sétálni menni délután, és Erik sem panaszkodik hogy megsül még a szíve is.

Ennyit az időjárásról nagy vonalakban. Nem volt könnyű, 6 napja íródott ez a pár sor, de mit tehetnék… ha nincs időm akkor nincs időm… ha meg lenne, akkor ihlet nem jön, anélkül meg nem megy.

Most viszont jó hűvös van, a gyerekek meséznek (igen, mind a három), már túl vagyok az olajos szájöblítésen, meg a sóson is, és most hagyom hogy a citromos szódabikarbónás víz tisztítsa a tegnap esti parti maradványait. Na nem kell vad bulira gondolni, de a pizza (semmi paleo változat, csak a gyorsfagyasztott fajta a szupermárketből) után nekem már ilyen is kell. Viszont az esti kefiremmel és ezzel a reggeli koktéllal szinte csodát tudok tenni, de erről inkább majd egy külön postban. Majd egyszer, ha eljutok idáig megint. És az olajos öblögetésről is, amivel fogakat gyógyítok, de most ebbe se akarok belemenni, mert mire belemerülnék az értekezésbe, már elkezdenének nyígni a kölkök. Úgy meg elvész a varázs.

Inkább írok arról, hogy egész jó így a csendes reggel, még ha nem is keltem fel hatkor mint amikor szerettem volna, mert aki este ugye partizik… (11 után jöttünk haza). Mondjuk volt egy negyed óra csendes elmélkedésem (értsd internet ágyban fekve) mielőtt Alex felkelt, aztán persze hamarosan előkerültek a nagyok is. Kakaó, mese, forog a mosás, és teljesen fel vagyok pörögve, hogy én ma haptákba állítom a lakást. A délutáni tengerpartos terveimet félek hogy elvitte a napocska, helyette felhők jöttek, olyanok hogy talán ki sem lehet ma teregetni. Majd meglátjuk.

Márk megkapta tegnap az éves értékelőjét, mindenből hozta a szintet, egyedül az angollal van egy kicsit lemaradva, de ezzel egyenlőre semmi baj nincsen. Szerettem volna én így beszélni angolul 7 évesen. Tegnap megkaptam az emailt, hogy van helye a hegedűs csoportban, kíváncsi vagyok hogy tetszik majd neki. Tegnap nem volt túl lelkes még, igaz lehet hogy nem xboxozás közben kellett volna megkérdezni. :)

Egyébként jól vagyunk, tervezzük a haza utat, félünk hogy mi vár majd ránk Dovernél (mérföldes sor?), meg hogy vissza felé kell-e tartanunk a randalírozóktól, de fő a pozitív hozzáállás, minden jó lesz, minden jó lesz. Én otthon maradok kicsit…

(és MOST hallom hogy anyaaaaaaaaaa)…

megyek is, puszi mindenkinek x

Reklámok

A június…

nagyon gyorsan elszaladt idén, nem? Az első héten még itt volt Kaulics Mama, rögtön utána Pupák járt nálunk látogatóban, aztán megünnepeltük Erik születésnapját, és hogy mi történt a hónap második felében, azt már nem is tudom. Én már csak arra eszméltem, hogy júliusra fordult a naptár.

Júniusban ide ért a nyár, 25 fok felett a hőmérséklet, lekerültek végre a pulóverek, előkerült a homokozós táska és a strandos pléd. Már háromszor voltunk idén a parton, mondanom sem kell a fiúk soha nem akarnak hazaindulni, hiába töltünk sok-sok órát a tenger mellett.

Közben persze továbbra is húztuk az igát, dolgoztunk, tanultunk, játszottunk. A fiúk egyre ügyesebben eljátszanak együtt, igaz ha összekapnak az mindig akkor van ha megpróbálok valamit csinálni, elvégre “olyan jól elvannak”. Aztán azonnal jön az “Anyaaaa!” meg a “Nyanyaaaa”, mert békét azért még nekem kell köztük teremteni.

IMAG0036 IMAG0046IMAG0067 IMAG0117IMAG0151 IMAG0185IMAG0135 IMAG0275 IMAG0138 IMAG0190   IMAG0291 IMAG0252IMAG0281 IMAG0451IMAG0307 IMAG0319   IMAG0437 IMAG0493

Már nem betegek :)

Márk tulajdonképpen egyszer hányt csak a múlt héten, meg végigaludt utána egy délutánt, azóta jól van. Erik rosszabbul járt, egészen tegnapig nem volt étvágya, sokat köhögött és az orra is nagyon folyik. A köhögés szinte teljesen megszűnt. Gyanítom, hogy hörghurutja volt, de két nap intenzív homeopátiás kezelés után, mára már alig köhint egyet-kettőt. Holnaptól az orrfolyásán dolgozunk, majd. sajnálom, hogy nem nagyon fogadja el a c vitamint. Márk szerintem ezért is gyűrte le hamarabb a vírust, mert marokszámra eszi a c vitamin rágótablettát.

Apropó c vitamin. Ezeket ismeritek?

http://www.vitamincfoundation.org/

http://vitamincfoundation.org/stone/

És ha már vitamin: ezt olvastátok már a d vitaminról?

http://www.zimonyi.hu/klan/?p=787

Tegnap mindketten szabadnaposok voltunk Sanyival, így össz-családostul ikeáztunk egyet, aztán sétáltunk egy nagyot a kikötőben. Igaz hideg volt nagyon, de minket az nem állíthat meg ha a partról van szó. :)

01112012722  01112012738

01112012728  01112012734

01112012746  01112012743

Nyár, nyár, nyár

Végre süt a nap, meleg van, igazi rövidgatyás idő. Múlt hétvégére eredetileg strandolást terveztünk (mint szinte mindig, amikor Sanyi szabad és ilyen meleg van), de a barátaink kalandparkot javasoltak a fiúknak, végül összekötöttük a kettőt. Szombat délután kalandparkoztunk, este a park szomszédságában kempingeztünk. Vasárnap délelőtt a kemping melletti hatalmas bolhapiacra mentünk el, délután pedig elmentünk a közeli strandra is. Mindenki nyert. :) Elég gyors szervezés volt, jóformán pénteken döntöttük el hogy megyünk, így nem nagyon volt időnk sokat szöszmötölni (persze én így is telepakoltam a csomagtartót). Jó volt, spontán volt, ha jó idő lesz, legközelebb is megyünk. :)

Moors Valley, Boscombe

(a fotókra kattintva web-album)

Május

Egyre jobban élvezem a hétköznapokat itthon. Persze még most is vannak nyígós-sírós napjaink, de összességében nagyon jó itthon. (A heti egy dolgozós nap meg nem a világ, igazán ki lehet bírni.) Már volt két jó idős napunk, amikor sikerült kimennünk sétálni, meg játszóterezni, azokat különösen élveztük. Mi vittük a kocsit műszaki vizsgára és a fiúk szinte végig figyelték ahogy átvizsgálták az autónkat. Amikor felemelték, Márk alig vett levegőt. :) A végére persze már megunták, különösen Erik szeretett volna lemászni az ölemből, de azért mégse akartam letenni a földre a váróban. Utána viszont elmentünk egyet hintázni, meg kergetőcskézni Márkkal.

08052012277

Persze be nem állt a szája, folyamatosan mondja, meg kérdez, meg tanít engem, hogy “Anya ezt biztosan nem tudtad, ugye?”. Meg kell ilyenkor zabálni. És tényleg annyi mindent tud már! Nagyon büszke például az angoltudományára. Mindig mondja, hogyan kell angolul számolni, meg hogy hogy van a pirítós, vagy a lekvár angolul, meg minden más, amivel az oviban találkozik. Már csak ritkán van egy kis sírás reggelenként, de ez már nem az anyába kapaszkodós ordítós, csak amolyan csendes pityergés, amikor megfogja az óvó néni kezét és bemegy a csoportba. Eriket is elkezdtük beszoktatni, de ő rettenetesen ordít ha kikerülök a látószögéből, így azt hiszem ezt a dolgot most parkoló pályára tesszük vele. Lehet nem a szeparációs szorongás kellős közepén kellene bölcsibe vinnünk? Pedig az lenne a terv, hogy hetente egy délelőttöt ő is menjen, amíg Márk ott van.

Mert ugye szeptembertől Márk iskolába megy. Április végén megkaptuk a passzust, felvették a katolikus általános iskolába. Teljesen meg vagyok hatódva… Ma jött a levél is az első szülői értekezlet időpontjáról. Akkor találkozunk majd a leendő tanár nénivel, az osztálytermi kisegítőkkel, megmutatják az osztálytermüket, és megrendelhetjük az egyenruhájukat is. Várom is, meg nem is, a szeptembert. Olyan büszke vagyok az én nagy négyévesemre, közben meg összeszorul a szívem, hogy már iskolás, alig látom majd… na jó, befejezem, mielőtt elbőgöm itt magam…

Beszéljünk inkább az időjárásról. :) Az idei tavasz továbbra is rettenetes, még mindig rengeteget esik és hideg is van. Ezeken az esős napokon tudják a gyerekek az idegeimet borzolni. Ráadásul egy hétig nem voltunk oviban sem egy jó kis hányós-fosós vírus jóvoltából. És ez az egyhetes karantén igencsak megviselt mindannyiunkat. Márk már nagyon be volt sózva a végére, volt, hogy már az ablakpárkányról ugrált le a szivacsra a hálószobában. Én meg ne kapjak hülyét, amikor Erik meg ott téblábol mellette. Egyszer sikerült is rajta landolnia, de nem történt nagy baj (Erik nem visított). Persze az volt az utolsó ugrása, a továbbiakat megtiltottam, akkor már csak üldögélni akart a párkányon. (Ne tessék megijedni, az ablakon kívülre nem tud menni, hála a jó kis résnyire nyitható angol nyílászáróknak). Márkot kevésbé döntötte le a vírus egyébként, neki csak a hasa ment. Erikre viszont rájárt a rúd. Az első három-négy nap minden kijött belőle. Étvágya lett volna, de amint lement egy kanálnyi kaja, már jött is ki sugárban. Mellette meg ment a hasa is naponta sokszor. Szegénykém teljesen lesoványodott. Egyébként se volt vastag, de ami kis hurka volt a combján, az is eltűnt. Az első két napos bágyadtság után viszont már teljesen önmaga volt és hasmenés ide-vagy oda, vidáman játszott, rohangált. Mostanra (egy hét után) már teljesen jól vannak.

Bár panaszkodtam az esőről, meg a hidegről, azért nem szólhatunk egy szót se, mert pont az elmúlt hétvége sikerült jó kis meleg nyári naposra. Az, meg hogy Sanyinak pont szabad volt mindkét napja, külön bónusz. Meg sem álltunk a tengerpartig. Weymouthban már voltunk egyszer két éve, de most is megállapítottunk hogy nagyszerű kisváros és remélem legközelebb nem csak megint két év múlva jutunk le. Nem volt éppen kánikula, meg a szél is fújdogált, de a homok kellemes meleg volt, jó volt mezítlábaskodni benne. (képre katt)

weymouth

Nekünk mondjuk nem kell feltétlenül a napsütés hogy partra menjünk. Két hete a southamptoni kikötőt mentünk megnézni szemerkélő esőben és szélben. Mi Márkkal nagyon élveztük a sétát még így is, meg fagyiztunk, Erik meg nagyot aludt a babakocsiban.   (képre katt)

soton

Csudi nyár

Meg kell hogy mondjam, nem hiszem, hogy volt még ilyen nyarunk itt Angliában. Öt éve vagyunk itt és eddig vagy őszi 18 fokos, esős nyarak voltak, vagy –mint négy éve is- olyan kánikula, hogy nem lehetett megmaradni kint. Ha volt is jó strand idő, az mindig májusban volt és azzal le is tudtuk. Bezzeg idén, hetek óta fantasztikus meleg van, nincs kánikula, csak keveset esik az eső, az is inkább éjszaka. Már többször voltunk a parton is, de eddig a tegnapi alkalom volt mindközül a leges-legjobb. Eddig Bournemouth-ba jártunk, most viszont ellátogattunk Weymouth-ba. Sokan mondták hogy ez utóbbi sokkal hangulatosabb, így gondoltuk most megnézzük magunknak. És igazuk volt. Homokos part, sekély víz és a város (ami nem mellesleg tényleg nagyon szép) közvetlen a partra épült, így egy kis nézelődéses sétához sem kell kilométereket gyalogolni. De persze a legnagyobb előnye, hogy nincs tömeg és simán találni parkolóhelyet is a part közelében (legutóbb B’mouth-ban majd’ egy órát keringtünk mire le tudtunk parkolni, rettenetes volt).

Szombaton tehát strandoltunk. Most már Márk is élvezte a vizet, alig lehetett kirángatni belőle. Imádta a fröcskölést, meg a szaladgálást a vízben. Eleinte prüszkölt meg öklendezett ha a sós víz véletlenül a szájába ment, de aztán megbarátkozott vele és egyáltalán nem zavarta.

Ritkaság mostanában, hogy 8 után kelljünk fel, de ma sikerült fél 10-ig aludnunk, a tegnapi nap jól lefárasztott minket. Délelőtt aztán misére indultunk volna. Oda is értünk, egészen időben. Persze múlt héten nem voltunk és nem tudtuk, hogy a mai mise elmarad. Így aztán a helyi bolhapiacon kötöttünk ki (ha már úgy nekiindultunk, miért is fordulnánk vissza :)). Délben folytatódott a lusta hétvége és egy friss(en a mélyhűtőből előhalászott) húsleves után bárbekjúztuk egyet. Még tavasszal bukkantunk rá egy kis mobil sütőre, amit a kis kerti asztalra téve simán használni tudunk az erkélyen.

Most gyerek alszik, Sanyi mozizik én meg a teám társaságában ütöm itt a billentyűt. Végül néhány fotó és belevetem magam a délutáni a sziesztába. :)

Szép vasárnap délutánt mindenkinek!

 

indulásra készIndulásra készen :)

Weymouth

sajnos csak ez az egy kép készült a városról, de majd pótolom (van egy olyan érzésem, hogy megyünk még ide a nyáron)

vízi séta napfürdő

vízi séta és napfürdő

bbq jughurt-jégkrém

lustaanya lustaebédje + joghurt-jégkrém ikeás formában

Haverok, buli, fanta…

…illetve inkább nyár, meleg, part, igaz haverok és fanta nélkül. Tegnap délelőtt kertészkedtünk egy kicsit (egy barátunkat helyettesíti Sanyi) illetve inkább Apjuk kertészkedett én meg rohangáltam a gyerek után. Délben végeztünk, akkor indultunk volna haza. Igen csak volna, mert még amikor megérkeztünk reggel, Márk játszott a kocsiban, rátekerte a világítást, így délre annyi se maradt az aksiban hogy a rádiót bekapcsoljuk. Kis segítséggel tologattuk egy kicsit, ettől erőre kapott és haza tudtunk jönni. Itthon gyors ebéd után úgy döntöttünk kihasználjuk a 25 fokot, a napsütést és a működő akkumulátort és leautóztunk a partra. Hétköznap lévén nem volt se dugó az úton, se tömeg a parton. Márkot nem volt egyszerű meggyőzni hogy se a homok, se a part menti bokáig érő hullámok nem esznek gyereket. Amikor leraktuk a homokba (a talpára persze) meg se moccant, fel kellett venni, különben még most is ott állna. Aztán letettük a plédre, de onnan se volt hajlandó a homokkal barátkozni. A vízről ne is beszéljünk, meg ha ölbe vettem és az én bokám állt vízben, akkor is pánikolt. Úgyhogy inkább sétáltunk egyet és vettünk neki tengeri gumicipőt meg egy homokozó szettet. Mindkettő jó ötletnek bizonyult, mert amint nem a csupasz talpa ért a homokhoz, máris rá lehetett venni egy kis homokban sétára (még akkor sem volt rohangálós kedvében, de legalább el mert indulni) és pár perc után már nagyon ügyesen lapátolta a homokot a vödörbe (csakis szigorúan a pléden ülve). Mindezt természetesen a víztől tisztes távolságra. Aztán a kis vödörbe hoztunk neki a nagy vízből, majd egyre közelebb költöztünk a hullámokhoz, meg Sanyival fröcsköltük egymást. Ez utóbbi nagyon tetszett neki, hamar be lehetett vonni őt is. Mielőtt elindultunk már egyenesen élvezte a vizet, nagyokat kacagott ahogy a lábát elérték a hullámok. Hazafelé majdnem belefutottunk egy nagy autópálya-dugóba, se sikerült kikerülnünk, hála GPS.

A fényképezőgépet elfelejtettük vinni (tipikus), így a fotók az újdonsült kincsekről és büszke pizsamás tulajdonosukról ma reggel készültek a nappaliban. :)

másnap reggel pizsamás-homokozós