Karácsony-váró

 

Hideg van, kabát kell meg sapka meg sál és a fiúk gyakran kesztyűt is követelnek. Fél ötkor már sötét van, és olyan jó gyertyákat, meg karácsonyi fényeket gyújtani az egész lakásban. Karácsonyi zene szól, most éppen Bublé ünnepi albuma, esténként tanuljuk a fiúcskákkal a Mennyből az angyalt.

karácsonyi angyal előszoba előszoba 

Errefelé már mindenhol állnak a karácsonyfák, idén nálunk is hamarabb hozta a Jézuska a fát. Betlehemes játékokra járunk, oviban, iskolában. Tavaly még tömeget alakított Márk, idén már király volt, nagyon büszkén virított az arany koronájával a színpadon, igazi nagyfiú. Mind a hárman ott voltunk, Erik szépen csendben ülte végig a fél órás előadást, minden olyan jól alakult.

Szeretem mikor farmer/flancos szoknya/egyenruha meg blúz helyett cicanadrágban meg vastag pamutzokniban, meleg kardigánban, pizsamában lehet lenni és tejeskávét kortyolni kora este, valahogy ilyenkor még egy jó kis családi meseolvasás is belefér lefekvés előtt.

 csillagfény hálószoba meleg pulcsi 

Tegnap befeztem a munkát 13 napra, ma még utolsó pillanatos bevásárlást tartottam. Jól esett kicsit egyedül kóvályogni, nézelődni, ma éjjel ajándék-csomagolás lesz a program.

Egy hideg, ködös este nagyon jó alkalom, hogy citromos-rozmaringos csirke legyen vacsorára, és ma a karácsonyi forgatagban vettem finom olivás szappant és fahéj-olajat is párologtatni. Olyan vagyok mint a gyerekek, alig férek a bőrömbe. :) Még hetet kell aludni…

November, paleo, különalvás

Kezdem a legnyilvánvalóbbal: hideg van. Nem olyan enyhe angolos 15 fokos, hanem reggeli minuszos, befagyott szélvédős, kesztyűs-sapkás tél. Előkerültek a bakancsok és a csizmák is, meg a nagykabátok persze. Visszasírom a nyarat, amikor egy szandál kellett csak és kint voltunk az ajtón. Most minumum 15 perc mire ráncba szedem a bandát reggelente.

Márknak is megkezdődött a téli iskolai időszak, letettük a galléros pólót, mostantól ismét az ing és a nyakkendő a kötelező. Átváltottuk hazai ebédre, én csomagolok neki minden reggel. Pedig én nagyon örültem neki, hogy tavaly szeptember óta iskolai ebédet evett (finom, meleg, min kétféle zöldség, hal, hús, tészta, mikor mi). Mióta viszont jobban összebarátkozott az osztálybeli ikerfiúkkal (akik történetesen tündériek), neki is hazai kell, mint nekik: szendvics. Próbáltam lebeszélni, hogy, akkor nem lesz pizza szerdánként, meg fish and chips pénteken, de hajthatatlan volt. Aztán megkóstolta az én szezámmagos paleos kenyeremet, ízlett neki, így most már kifejezetten örülök, hogy én adom neki a kaját. Magkenyér valami kenőccsel (körözött, házi lekvár, májas krém), zöldség (eddig a paprika volt a nyerő), gyümölcs, sajt vagy egy kis felturbózott édesség (kókuszos/magos csokiszelet). A másik előnye ennek a verziónak, hogy amit Márk eszik, azt sokkal szívesebben viszi Erik is, két legyet ütöttünk egy csapásra.

És ha már kaja. A Márk pattanásai miatt szépen leszoktunk a reggeli kakaózásról, helyette szörpöt/gyümölcslevet kapnak a reggeli mellé, ami van hogy pirítós, van hogy zabkása. Én most már 99%ban átálltam a gabona/cukor/tej mentes életre. Muszáj volt, mindig amikor már azt hiszem, hogy megy ez nekem, tudok én mindent emészteni, előjönnek a jó öreg puffadásos, gombásodásos stb tünetek és kezdhetek mindent előlről. Mostnában kezdtem egy kicsit utánanézni a ketogén diétának is ami tulajdonképpen hardcore paleo (az én olvasatomban), meglátjuk tudok-e majd tartani belőle egy hónapot. A napi egy-kétszeri evészet jött be nagyon, reggelire valami folyadék (natúr joghurt alapú). Persze kivételt képeznek a hétvégék, olyankor én is szívesen leülök a fiúkkal reggelizni, mondjuk sült krumplit, vagy rántottát, szalonnát, kolbászt (angolt is, magyart is, mikor melyik van itthon), magkenyérrel, sok zöldséggel. Sok-sok (és mégtöbb) C vitamions limonádé (édesítővel), max egy kis dió-mogyoró napközben, főétkezés többnyire 4-5 körül délután, aztán este 7-10 között vacsora. Reggelre abszolút nem vagyok éhes, meg egyébként nappal se nagyon, talán egy kicsit mire hazaérek délután. Nagyon tuti, hogy nincs már a remegős/szédelgős éhségérzet mint régebben. Néha viszont nagyon rá tudok kattanni az édességre, vagy a tejre, ilyenkorra van itthon egy csoki 70% százalékos kakaótartalommal, leheletnyi cukorral, abból egy kocka vagy kettő és helyreáll a világ rendje. Vagy csinálok egy kis kakaót magamnak fele víz fele tej, natúr kakaópor és pár szem édesítő (szacharin), esetleg egy kis tejszín.

A másik dolog még amiről hírt szerettem volna adni, hogy bontottuk a családi ágyat illetve ezzel a nagy családi hálószobát is. Külön szobát kaptak a fiúk is, mi is. Több mint öt év után nagyon furcsa volt gyerek(ek) nélkül lefeküdni aludni. Eriket pár hete leszoktattam az éjjeli büféről, azóta végigalussza az éjszakát, ezért gondoltuk, hogy megpróbáljuk a külön szobát nekik. Én persze végigpánikoltam az első estét, hogy mi lesz ha kitakaróznak, vagy ha legurulnak a matracról vagy mittudomén mi történhet még velük ha nincsennek mellettünk. Főleg Erik volt a pánik tárgya, Márk már pár hónapja többnyire egyedül aludt a kisszobában. De persze nem lett semmi gond, szépen alszanak (többnyire) összebújva hajnalig. Most már négy ilyen különalvós éjszakán vagyunk túl és kezdem megszokni, hogy elalvás előtt kislámpánál igazi könyvet olvashatok (eddig kindle volt, hogy ne zavarja a fény a gyerekeket) és akár egy csésze tea is lehet mellettem, senki nem fogja álmában felrúgni mellőlem. De azért nagyon jó amikor átjönnek összebújni velünk reggelente. :)

Már nem betegek :)

Márk tulajdonképpen egyszer hányt csak a múlt héten, meg végigaludt utána egy délutánt, azóta jól van. Erik rosszabbul járt, egészen tegnapig nem volt étvágya, sokat köhögött és az orra is nagyon folyik. A köhögés szinte teljesen megszűnt. Gyanítom, hogy hörghurutja volt, de két nap intenzív homeopátiás kezelés után, mára már alig köhint egyet-kettőt. Holnaptól az orrfolyásán dolgozunk, majd. sajnálom, hogy nem nagyon fogadja el a c vitamint. Márk szerintem ezért is gyűrte le hamarabb a vírust, mert marokszámra eszi a c vitamin rágótablettát.

Apropó c vitamin. Ezeket ismeritek?

http://www.vitamincfoundation.org/

http://vitamincfoundation.org/stone/

És ha már vitamin: ezt olvastátok már a d vitaminról?

http://www.zimonyi.hu/klan/?p=787

Tegnap mindketten szabadnaposok voltunk Sanyival, így össz-családostul ikeáztunk egyet, aztán sétáltunk egy nagyot a kikötőben. Igaz hideg volt nagyon, de minket az nem állíthat meg ha a partról van szó. :)

01112012722  01112012738

01112012728  01112012734

01112012746  01112012743

Adj Uram…

örök nyugodalmat a megholt híveknek, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária, Szent József nevében. Ámen.

IMG_3891

Január, február…

…itt a nyár. Jó is lenne, elegem van már a hidegből (esett a hó is, csak hamar elolvadt, szánkózni már nem tudtunk), de főleg a kölykök öltöztetéséből. Na de a viccet félretéve: kicsit el vagyok itt maradva, ideje pótolni.

Úgy tűnik, kimásztam a gödörből és többek között a rendszeres éjfél előtti lefekvés meghozta gyümölcsét. Kipihenten egészen másképp fest a világ! (Nem én találtam fel a spanyol viaszt, tudom.) Viszont egy jó pár 11-es lefekvéssel a hátam mögött ma kirúgok a hámból, és közel negyed órával éjfél előtt nekiállok beszámolni. Miről is?

A három és fél éves cserfes nagyfiamról, aki imádja az öccsét és naponta milliószor terelgeti, ad neki játékot, elveszi ami nem a kezébe való, és közben hősiesen ovit kezd (ha minden igaz hétfőn már tényleg élesben). Ismét hajlandó angolul is mesét nézni: a Charlie és Lola az aktuális kedvenc, de szereti Mr. Tumble-t is. Mintha már lankadna az autószerelem, van helyette főzőcskézés, meg labdázás, rohangálás, vonatozás és legnagyobb örömömre sok meseolvasás is. Végre nem mumus a fogmosás, ordítás nélkül sikálunk, közben meg lessük a homokórát, hogy mikor telik le a fogmosásra szentelt két perc (szuper találmány, köszönet érte!). Közben persze esik és puffan nagyokat. A több kisebb kék-zöld folt mellé szerzett nemrég egy HATALMAS púpot a homlokára a játszóházban, ami most már múlóban van ugyan, de még mindig térkép-színekben pompázik.

(Na de lépjünk tovább, most csak gyors hírekre futja, mindjárt éjfél.)

Erik nyolc hónapos lett (apropó nyolc, Márk már felismeri a nyolcak számot), és én még most sem akarom elhinni hogy mászik. És nem is akárhogy! Kb. egy hete jött rá a dolog nyitjára és a kezdeti csetlés-botlás után most már úgy megy mint a gyík. Pillanatok alatt keresztülvágtat a lakáson, állandóan lába alatt van, mindent elér, lehúz és kipakol. Veszélyes eszköz nincs a közelében, a legnagyobb gondot az okozza, ha a Márk cuccaira vet szemet. Mert a nagytesó nem engedi át azt ami az övé (van még mit alakítani a dolgon), és egyből ki is tépi a kezéből. Közben persze nyivákol, hogy “Anya elvedd Eriket!!!”, amire sokszor Erik dühös sírással válaszol. Nem unatkozom… De hál’ Istennek jól tűröm az ilyen akciókat, velem az alvás (és a napi két-három adag kávé) csodákat tesz.

A legvégére hagytam, de nem kevésbé fontos hír, hogy az öcsém (művésznevén Pupák) megejtette nálunk (már lassan szokásos) téli látogatását. Több mint hétszáz mérföldet (ennyit mutatott a mérföldszámláló a kocsiban mikor vittük vissza a reptérre, hadd ne számolgassak most kilométerbe, késő van már ahhoz nekem) csavarogtunk el pár nap alatt, merthogy Erik autósülés-utálatára tekintettel teljes pihenőnapokat is beiktattunk a programba. Márk teljesen odavolt Pupákért, állandóan rajta lógott sokszor szó szerint is. Félreértés ne essék, mi is teljesen odavoltunk, csak mi nem lógtunk rajta. Mi inkább hajnalig tartó beszélgetésekkel adtunk hangot örömünknek. Szuper volt hogy itt volt, csak kár hogy haza kellett mennie, innen üzenjük, hogy legközelebb tovább maradjon!

Akartam még írni az itteni paleós történésekről, meg a C vitaminról, meg a FlyLady  programról (Sanyik nemröhögnek!!!), de most már nagyon-nagyon késő van (mindjárt fél egy) és ha holnap is szupermosolygós anyuka akarok lenni, jobb ha most elhúzok aludni. Ezekről meg írok amint tudok/hagynak és megígérem hogy képeket is teszek fel.

{egy pillanat}

221211 006

“{this moment} – A Friday ritual. A single photo – no words – capturing a moment from the week. A simple, special, extraordinary moment. A moment I want to pause, savor and remember.”  SouleMama

“{egy pillanat} – Egy pénteki szertartás. Egyetlenegy fotó – szavak nélkül – a hét egy megörökített pillanata. Egy egyszerű, egyedi, különleges pillanat. Egy pillanat amit meg akarok állítani, elraktározni, hogy mindig emlékezzek rá.”  SouleMama

Az idei első hószünet

hó

Reggel 8-kor:

Már majdnem azzal kezdtem, hogy erre a látványra ébredtünk ma reggel, de ez nem teljesen igaz. Sokkal jobb hírre keltünk, mégpedig egy telefonhívásra, hogy nem nyit ma ki az iskolánk. Mivel én 7-kor kelek, a telefonom meg háromnegyed 7-kor csörgött, hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok, ráadásul sötét is volt odakint. Nem tudtam a hóról se. Illetve azt tudtam, hogy este esett, de nem gondoltam, hogy annyira komoly lenne, hogy mára akadályokat okozzon. Biztosan rosszindulatú vagyok, lusta és számító, de én bizony nagyon örülök, hogy itthon maradhatok. Ráadásul ma Sanyi is szabadnapos, vagyis mind a hárman itthon leszünk. :) Márk full takony, úgyhogy hógolyózni nem valószínű hogy fogunk, de lesz egy jó kis nyugis napunk a melegben.

És egy kis hójelentés: már második hete, hogy a korai hó és a szokatlan hideg mindent borít a brit szigeteken. Eddig minket pont elkerült a hó, de most már nekünk is van. Tegnapi hírek szerint 1700 iskolát tartottak zárva az elmúlt napokban. Emberek töltötték az éjszakákat vonat kocsikban (ma reggel már nem is indítanak vonatokat), autóikban a pályán, vagy a reptereken. Az egyik legnagyobb londoni reptér, a Gatwick már második napja nem indít és fogad járatokat, leghamarabb holnap reggel 6-kor nyit. Ha.

Délután 2-kor:

Ugyan a nap részét tényleg a melegben töltjük, azért kimerészkedtünk egy kicsit dél körül. Márk először nem nagyon volt oda a hóért, de mire hazaértünk már szívesen gázolt benne, bár megfogni nem volt hajlandó. Egy kicsit sétált amikor elindultunk, aztán betettük a kocsiba, elvégre taknyos vagy mi. Ahogy a képen is látszik, élvezte, hogy nyakig bebugyolálva nézelődhet, ráadásul úgy, hogy valaki tolja a hátsóját. Lesétáltunk a városba, nézelődtünk egy kicsit, megittunk egy kávét/forrócsokit, ettünk egy sütit és hazaballagtunk. Most Márk már alszik, apja mosogat (de jó dolgom van :)) és ha befejezi, mi is csendespihenünk egyet. Aztán ha a fiúk is úgy gondolják, délután nekilátok az adventi naptárnak (tudom, hogy már tegnap készen kellett volna lenni vele, de szerintem Márk megbocsájtja nekem ezt a kis késést).

séta    bebugyolálva