Karácsony-váró

 

Hideg van, kabát kell meg sapka meg sál és a fiúk gyakran kesztyűt is követelnek. Fél ötkor már sötét van, és olyan jó gyertyákat, meg karácsonyi fényeket gyújtani az egész lakásban. Karácsonyi zene szól, most éppen Bublé ünnepi albuma, esténként tanuljuk a fiúcskákkal a Mennyből az angyalt.

karácsonyi angyal előszoba előszoba 

Errefelé már mindenhol állnak a karácsonyfák, idén nálunk is hamarabb hozta a Jézuska a fát. Betlehemes játékokra járunk, oviban, iskolában. Tavaly még tömeget alakított Márk, idén már király volt, nagyon büszkén virított az arany koronájával a színpadon, igazi nagyfiú. Mind a hárman ott voltunk, Erik szépen csendben ülte végig a fél órás előadást, minden olyan jól alakult.

Szeretem mikor farmer/flancos szoknya/egyenruha meg blúz helyett cicanadrágban meg vastag pamutzokniban, meleg kardigánban, pizsamában lehet lenni és tejeskávét kortyolni kora este, valahogy ilyenkor még egy jó kis családi meseolvasás is belefér lefekvés előtt.

 csillagfény hálószoba meleg pulcsi 

Tegnap befeztem a munkát 13 napra, ma még utolsó pillanatos bevásárlást tartottam. Jól esett kicsit egyedül kóvályogni, nézelődni, ma éjjel ajándék-csomagolás lesz a program.

Egy hideg, ködös este nagyon jó alkalom, hogy citromos-rozmaringos csirke legyen vacsorára, és ma a karácsonyi forgatagban vettem finom olivás szappant és fahéj-olajat is párologtatni. Olyan vagyok mint a gyerekek, alig férek a bőrömbe. :) Még hetet kell aludni…

Reklámok

December

A nagy dolgozóban, a kicsik a tévé előtt, (igen, tudom, hogy hétköznap van, mea culpa), én meg  a legkisebbet pihentetem (ergo feltettem a lábam).

Megy a nagy karácsonyi készülődés. igaz még csak fejben vannak meg a dolgok, de tulajdonképpen ráérünk még, nem? Már lekerültek a díszek a padlásról,  jövő héten nagytakarítás és dekorálás lesz a program. Még két és fél hét van a suliból-oviból,  a fiúkra már nagyon rá fér a szünet, egyre nyűgösebbek. Mit mondjak, rám is rámférne már, nem csodálkozom rajtuk. Heti öt nap tömény fejtágítás, plusz a délutáni szaladgálás ide-oda (bolt, úszás, könyvtár, mittudomén), én is kipurcanok.

Márkkal minden a régi, egy-két hisztis nemakarokolvasni napot leszámítva ügyesen halada suliban, ma éppen az erőről(!) tanultak, Sanyi, a nagy star wars rajongó nagyon oda lesz :D.  Már szépen úszik, egy megállóval átússza a kismedencét, nagyon büszkék vagyunk rá.

Erik végre szobatiszta lett, kb három hete nincs pelus egyáltalán, Volt néhány kisebb baleset, de ezeket leszámítva semmi gond. Ő is jár már úszni, igaz többet idétlenkedik mint a bátyja, de ezen semmi meglepő nincs, csak hozza a formáját.

Hármaska is jól van, sokat mozog, egyre erősebbeket rúg, és néha elég hihetetlennek tűnik hogy még több mint 15 hetünk van hátra így együtt. Szerintem nagyobb lesz mint a fiúk voltak, nekem erősebbnek tűnik  a mozgása mint anno a fiúké ilyen idősen (vagy csak nem emlékszem rendesen, hehe). Mindenesetre én hatalmas vagyok, majd meglátjuk. Neve még nincsen, ráérünk arra még…

És még a végére egy fotó rólunk (rólam és a Legkisebbünkről), a 24. héten. :)

24. hét

És ideért a December…

a Mikulással

természetesen csak első lehet a sorban, nagyon vártuk, cipőt is pucoltunk!

és persze csokievéssel

vagy inkább ez az első? A kiskorúak két és fél napig csokoládén éltek, az volt reggelire, ebédre, vacsorára. És nem, nem azért mert nem akartam enni adni nekik, csak lusta voltam harcolni velük. A tanács Szandrától bevált, mára (hat nap után) már nem is érdekes az ebédlőasztali csokihalom.

Én személy szerint nagyon jó kislány voltam, összesen négy kocka 74 százalékossal bűnöztem, meg egy kis mézes/kakaós avokádópudinggal.

hideggel, köddel, esővel

tudom, csak semmi panasz. Amíg plusz van és nem havazik, ne szóljak egy szót se. Bár hó még csak kilátásban sincs errefelé, Márk minden reggel az “Esett már a hó?” felkiáltással ébred én meg minden reggel magyarázhatom hogy nem és hogy miért nem és hogy honnan tudom és mikor fog akkor esni és hogy holnap fog-e és miért nem. Én már most unom a témát.

és ha December, akkor karácsony

el sem hiszem hogy két hét múlva ilyenkor már javában szaunázni fog a pulyka. Idén is a szokásos a kaja-terv: böjtös halászleves bobajkás* bejglis szent este után angolos pulykás christmas puddingos 25-e. 24-ére vendégeket várunk, ha minden igaz 9-en üljük majd körül a karácsonyi asztalt.

Végre sínre tettük a Jézuskát illető ingóságokat is, rendelések leadva, a csomagok rohamtempóban érkeznek, már csak egy pár apróság hiányzik és feltehetjük a lábunkat.

és hozzott népvándorlást

ami a különalvást illeti: gyenge kezdés után erős visszaesést produkálunk. A fiúk a saját helyükön alszanak el este, majd ettől a ponttól a variációk száma határtalan. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

– Erik végig alussza az éjszakát és kb hajnali 5-6 körül megjelenik és cicit kér

– Erik ébred 11 körül, mi megyünk visszaltatni, aztán eltelik fél óra/óra/kettő és mi megint és megint és megint megyünk be hozzá, amíg bent nem ragad valamelyikünk. ha én, nincs gáz, alszunk, majd cicizünk kb fél hattól. Ha sokkal korábban kel és nem adok neki cicit akkor ordít egy kicsit majd duzzogva átvonul az apjához, majd kb egy fél óra múlva vissza hozzám. ha Sanyi, akkor vele alszik hajnalig és úgy jön át hozzám

– Erik ébred éjjel, jön át, esetleg ordít ciciért majd hamarosan Márk is nálunk köt ki. Apa megelégeli a matrac szélén való takaró nélküli alvást (hiába no, nem férünk el négyen egy dupla takaró alatt) és duzzogva átvonul a gyerekek szobájába. szerencsére ez a verzió ritka.

Nem tudom meddig megy ez majd így, de most, hogy már bútortologatás is volt hogy külön pateroljuk a kiskorúakat, igazán nincs kedvem visszarendezni mindent (Sanyinak meg szerintem még annyira se). Plusz az altatás utáni csend és nyugalom a saját hálószobánkban (mégha nem több mint 1-2 óra) nagyan csábító. Majd meglátjuk…

de nem hozott takarításhoz való kedvet és időt

lesz ami lesz, nagytakarítás karácsony előtt szinte már biztos hogy nem. sikerült azért ablakot pucolni (na nem mindehol, csak a hálószobában, azt volt leggázabb), meg az előszobai tükörben is látom már magamat. de még várat magára a sütő, az előszobai ablak és az ebédlőben a polc ami lomossá nőtte ki magát.

mindenféle extra programmal és elintézni valóval

Márknak minden héten van egy nap amikor nem kötelező az egyenruha, cserébe vigyünk be valamit a karácsonyi vásárba/tombolára. de nem ám bármikor bármit, két hete játék/könyv volt rendelve, múlt héten csokoládé, most pénteken egy üveg ital;

és hetente vigyen be magával gumicsizmát és váltónadrágot is mert mennek fát ültetni;

ma volt a határidő, be kellett vinni a karácsonyi műsorhoz a jelmezt (persze reggel jutott eszembe kb 10 perccel indulás előtt, majd holna beviszi);

hirdessük és áruljuk a tombolát. viccelnek? kinek van erre ideje? egyszerűbb volt megvenni mind a tizenöt darabot;

hétfőn reggel az iskolaudvaron firkantottam a csekket (majd nyomtam a mit sem sejtő tanítónéni kezébe) a mikulás csomagért, amit a pénteki bulin kapnak majd;

Eriknek persze lesz külön mikulás Denise-nél, idén nekünk kell bevinni a csomagot, jövő kedd a határidő;

Márk meghívót kapott egy osztálytársa szülinapi partijára Januárra(?), vissza kéne jelezni hogy megy-e, meg utánajárni hogy is zajlik ez (eddig még nem voltunk ilyenen), de fogalmam sincs hova tettük a meghívót.

Egy szó mint száz, december ide, a szeretet ünnepe oda, nekünk esélyünk se volt eddig az ünnepre hangolódni. Emlékszem valamelyik évben mondtuk (vagy minden évben mondjuk?), hogy milyen röhejes a tömött szupermarket a karácsony előtti hajrában: mindenki sík ideg, tele kosarakkal sasszézik sorról sorra és közben ordít a negédes karácsonyi melódia. Tudjátok mit? Ez mind piskóta! Ugyanez két ordító/rohangáló kisgyerekkel, egymagadban, az már valami!

 

De még mielőtt valaki sajnálni kezdene minket, vagy ne adj’ Isten elgondolkodni, hogy minek a család/gyerek/extra munka annak, aki nem bírja, mindenkit megnyugtatok, hogy bár sokszor a hajamat tépem (Sanyinak már nincs mit), de összességében nem adnám ezeket a napokat, a világ minden kincséért sem. Csöpöghetnék itt az összebújós meseolvasásról, az esti családi társas(játékos) partikról, meg a Sanyival kettesben töltött winchester-i délelőttről de szerintem az senkit nem érdekel. Így legalább mindenki hátradőlhet, nálunk sincs másképp.

És ha megint nem jelentkeznék egy hónapig:

 

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

 

 

 

* mákos guba

A május…

sok esővel, hideggel, széllel érkezett, de azért néha néha a napocska is megmutatja magát. Az elmúlt két hétben szinte alig voltunk kint a kertben, de talán ez a mai már más lesz. Még most sincs kánikula, meg volt hogy reggel 1fok volt, de azért mi bizakodóak vagyunk és ma délutánra tervezzük a szezon első hivatalos barbeque-ját. Ha esni fog (sajnos van rá esély, gyűlnek a felhők), legfeljebb bevágunk mindent a sütőbe. Végül is a társaság a lényeg, nem? :)

Hétfőn kezdem az új másodállásomat. Még novemberben vettek fel a megyei önkormányzathoz alkalmi fordítónak, eddig húzódott a dolog le-papírozása. Nyelvvizsga és erkölcsi bizonyítványok (magyar is, angol is), jogosítvány, lakcímigazolás (a költözés egy kicsit bekavart) és ki tudja mi még, de végre sínen vagyunk. Az első pár alkalom amolyan betanulás lesz és reméljük hamarosan már élesben is járhatom a megye iskoláit. Azoknak a gyerekeknek a felmérésében segítek majd, akik iskolát kezdenek itt és nem beszélnek angolul. Mivel visszaállt a négy munkanapos hetem a kórházban így heti egy-egy alkalommal megyek tolmácsolni.

Márk még mindig szeret iskolába járni, és mindannyiunknak nagyon tetszik, hogy csak öt perc sétára vagyunk a sulitól. Ha szabadnaposak vagyunk, olyankor együtt visszük. Mivel áprilisban megkezdődött a nyári term (iskolaév harmada), már nem kötelező a hosszú ujjú ing és a nyakkendő így most már galléros póló van a pulcsi alatt. Bár sokan már leváltották a szürke szövetnadrágot rövidre (értsd szürke szövetnadrág rövid szárral), de én még kicsit korainak tartottam (meg hidegnek a napközbeni max 15 fokot, a reggeli 5 alattiról meg ne is beszéljünk) így nálunk maradt a hosszú.

Még egy hét és kezdődik a májusi szünet, most Kaulics Mama lesz a fiúkkal, jövő szerdán megyünk majd elé a reptérre. Már készül a harmadik hálószobánk, azt szeretnénk vendégszobának megcsinálni. A tervek már megvannak, remélem sikerül befejezni mire ideér Mama. Aztán Mama után Pupákot (Sanyi) várjuk egy hosszú hétvégére. Vagyis pörgünk ezerrel, mint mindig :)

  

Anyák napján rajzolta

 

Mamáknak szeretettel

 

Erik is rajzolt

Szülinapoztunk

BUÉK 2013

 

Valamikor még November tájékán kicsit lefagytunk itt, bár cseppet sem fáztunk ami az időjárást illeti. Nagyon is enyhe az idő errefelé mostanság, és ennek megfelelően még mindig nem gyógyultunk ki a legújabb adag takonyból/köhögésből/csipából. Viszont eddig sikerült a hörghurutot és társait lázzal, gyógyteákkal meg homeopátiával két vállra fektetni, orvosra most sem volt szükségünk (kopp-kopp). Remélem a karácsony mindenkinek jól telt, legalább olyan jól mint nekünk. Évek óta először Anyáéval, Apával, Pupákkal töltöttük az ünnepet, ami kicsit nyígósra, kicsit göthösre, de összességében nagyon jóra sikeredett. Mondjuk jövőre idén szeretném kihagyni az utolsó pillanatos vásárlást (értsd: 24-én délben még a játékosztályon sasszéztunk autószállító után kutatva), bár magamat ismerve felesleges erre gyúrni, de a remény hal meg utoljára.

A késszülődés és ünneplés mellett végig dolgoztunk is, úgyhogy az új évben nagyon hamar visszaállnak majd a szürke hétköznapok. Sanyi már ma is megy dolgozni, én holnap kezdek. A kölkök még a héten itthon vannak Mamával, aztán hetedikétől nekik is kezdődik a mókuskerék.

Kicsit sietősre sikeredett az év vége, meg valahogy az egész 2012 átszáguldott felettünk, hogy szinte észre sem vettük. Annyi minden történt, nem győztük kapkodni a fejünket. Új munka, iskola, újra Denise, interjúk, autók… Remélem idén sikerül egy kicsit visszavenni a tempóból és több időnk marad egymásra, pihenésre, blogra. Fogadalom is van ám, nem is kicsi, nem is egy, de erről majd egy kicsit később, egy másik bejegyzésben. Egyenlőre maradjunk annyiban, hogy a blog az egyik fogadalom és igazán szeretném magamat tartani az elhatározásom miszerint a heti egyszeri post a minimum, ha a kutya kutyát eszik is. Drukkoljatok! :)

magdi  xxx

1 éves kócos

Ha tömören akarok fogalmazni: 12 hónap, 9 kiló, 4 és fél fog, 1 állandóan vigyorgó huncut száj, 1 pisze orrocska és sok-sok göndör tincs.

IMG_3084

Ha kicsit bővebben írok rólad, akkor leírom még azt is, hogy 9-18 hónaposokra való ruhákat hordasz. Állandóan menőben vagy, soha egy pillanatra meg nem állsz. Illetve ha mégis, akkor tuti valami huncutságon töröd a fejed: az egérrel (számítógépes, nem plüss) játszol, a telefonomat bütykölöd, ceruzákat illesztesz a kis tenyeredbe, vagy próbálod lerágni a végüket (naná hogy a grafitost). Kézen fogva már ügyesen sétálnál (ha hagynánk), de az önálló lépésekre még nem szántad rá magadat.  Viszont mindenre fel és mindenről le mászol (szék, asztal, lépcső). Tapsolsz, mutatod a kerecske-dombocskát, puszit küldesz, mamát mondasz, pápát integetsz. Jó napokon mindent megeszel amit adok neked, rosszabbakon csak az anyatej a favorit. A vizet minden mennyiségben és minőségben szereted. Szívószállal pohárból, a kádban a játszós kis edényekből, vagy akár a konyhapadlóról a kilötyögött cseppeket felnyalogatva. Este a kádban sokkal nagyobb huncut vagy mint a tesód valaha is volt. Ha elemedben vagy, pillanatok alatt eláztatod még a plafont is, úgy csapkodsz. És persze közben tele szájjal röhögsz, meg kiabálsz. Játszótéren kedvenced a hinta meg a csúszda, ez utóbbira már sikerült felmásznod és hason visszacsúsznod, nagyon élvezted. Továbbra is nagy pakolós vagy, már négy mély tányérunk bánta eddig a konyhai akciódat. Az autózást egyre jobban tolerálod, pláne mióta előre fordított ülésben utazol (igaz azóta még nem voltunk hosszú úton). Rettentő kitartó (makacs, akaratos) vagy, akár órákig is képes vagy valamiért nyígni. Viszont a mosolyoddal bárkit képes vagy levenni a lábáról. Márkkal valami hihetetlen kapocs van köztetek, hiába gyöntöl ő téged, vagy ütlegeled te őt, mindketten kacagtok közben (kíváncsi vagyok meddig lesz ez így hehe).

Imádnivaló kis betyár vagy, Isten éltessen sokáig!

Év vége, év eleje

Az ünnepek jól teltek, karácsonykor 24-én és 25-én Sanyi itthon volt. Végül 22-én este díszítettük a fát, volt nagy öröm amikor meglátta Márk. Teljesen el volt varázsolva. csak ült az ölemben a kanapén és tátott szájjal gyönyörködött. Eriket persze még nem hatotta meg a dolog, majd jövőre. A 24-ei menetrend annyiban változott idén, hogy nem az éjféli misére mentünk, (két gyerekkel nem mertük bevállalni, hosszú a majd’ két órás szertartás még nekünk is, nem csak nekik) hanem az este hatosra. Így a Jézuska a fa alá tudta tenni az ajándékokat amíg nem voltunk itthon. Persze mondtuk Márknak, hogy míg templomban vagyunk, lehet, hogy jön majd a Jézuska így mikor hazaértünk, az volt az első, hogy a fához rohanjon. Teljesen oda volt a csomagoktól, mindet ki kellett bontani, mindegyikre nagyon kíváncsi volt, még ha nem is az ő neve volt rajta.

A két ünnep között Sanyi természetesen dolgozott, így semmit nem terveztünk. Szilveszterre az egyik barátunk jött át a kisfiával, de mivel elég utolsó pillanatos szervezés volt, nem csináltunk nagy bulit. A gyerekek rohangáltak, meg mesét néztek, mi meg beszélgettünk egy nagyot. Fél kettőkor kerültünk ágyba és legnagyobb meglepetésünkre Márk is bírta 1 óráig. Eriket 11-kor tudtam letenni, addig ő is partizni akart, vigyorgott és sikongatott végig.

Az új év eddig sok új dolgot nem hozott. Minden ugyanott folytatódik ahol tavaly abbamaradt. Sanyi továbbra is sokat dolgozik, én meg még most is itthon vagyok a gyerekekkel. :) Beadtuk végre Márk jelentkezési lapját a (reméljük) leendő iskolájába. (Ovi ügyben egyenlőre nagy változás nincs, de erről, meg az iskoláról is majd írok bővebben egyszer, ha lesz időm).

Az örökös lomtalanítás jegyében megszabadultunk számítógépasztaltól, ami eddig szétszedve foglalta az amúgy is szűk helyet a sufniban. Próbáltuk egy jó darabig eladni, nem sok sikerrel (nyilván, ha most írok róla), így a helyi freecycle oldalon végezte és ma már el is vitték. Apropó freecycle. Írtam már az új családtagról?A szárítógépünkről? Azt is ott találtam, nem sokkal karácsony előtt. (Ezt szeretem Angliában, hogy használt dolgokat nagyon jó áron/ingyen meg lehet szerezni.) A pelusok amiket használunk már nem újak, és elég durvák már a mosástól, meg főleg a mosószódától. Eriknek nagyon érzékeny a bőre, könnyen kipirosodik. Volt olyan hét, hogy csak papírpelust kapott, annyira csúnya volt a feneke. Még amikor nagy mamamista voltam, olvastam róla, hogy a gépben szárított pelusok sokkal puhábbak. És pont amikor erről kezdtünk beszélgettünk Sanyival, láttam meg a freecycle-ön a szárítógépet. (Véletlen? Nem hiszem…). Írtam a tulajnak, megvan-e még (a háztartási gépeket nagyon nehéz elkapni, pillanatok alatt lecsapnak rá) és másnap már itt állt a konyhánkban. Van vagy 20 éves, de tökéletesen működik. Simán belemegy 6 kiló ruha és egyáltalán nem gyűröttek amikor kiveszem! Sőt, ha még melegen hajtogatom a ruhákat, olyanok lesznek mintha vasaltam volna. Az egyetlen hátránya, (hogy áramot fogyaszt), se hátrány igazán, főleg így télvíz idején, mivel a kijövő meleg levegő olyan jól felfűti a lakást, hogy be se kell kapcsolni a fűtést (a kis lakás előnye, hehe). Persze nyáron más lesz a helyzet, nem kell majd ennyit használni, max a pelenkáknak, mert minden más szépen megszárad az erkélyen. De egy szó mint száz, az új gép beváltotta a hozzá fűzött reményeinket: a pelusok pihe-puhák, a gyerek feneke se piros azóta. Ha ez így marad, már jó évünk lesz. :)