Miután letelt a hét napos karantén, én vissza álltam munka módba, míg Sanyi és a gyerekek (az éppen aktuális szabályok betartásával), további 7 napot húztak le itthon, majd szabadságon volt velük még 7-et. Többé kevésbé tartották a napi rutint, én meg igyekeztem nem becsavarodni a dolgozóban. 14 napból 13 és felet dolgoztam, kevés az ember, halnak a betegek, és közben készítettek, mindjárt nyit az új covid osztály, várnak engem is szeretettel.
Szabad hétvége jött, jó időt jósoltak, vártuk. Terveztünk gulyás főzést kint, meg minden szépet és jót, szintén kint. Kint vannak a nyári fények, a terasz felett feszül a vitorla. Utolsó hétvége, mielőtt anya (covid)háborúba indul illetve mindenki megy vissza iskolába, dolgozni.
Péntek este 11-re értem haza, 13 órás műszak után. Sanyi nincs jól, állítja, csak megfázott két napja, mikor fociztak kint. A láza 39 felett… pfff… Szombat estére Márk, vasárnapra Erik lázasodott be. Pont mire Sanyi jobban lett. Háztartásonként egy embert tesztelnek, mivel Sanyi kezdte, így őt. Nem ért meglepetés, mikor hétfő este, röpke 8 órával a teszt után (na jó, ezen meglepődtünk) szóltak, hogy a teszt pozitív lett, és hogy kezdhetünk berendezkedni két hét családi karanténra. Akkorra már nekem is 38 felett volta hőm. Keddre már mindenki jól volt, aki előtte nem. Alex végig ficánkolt, semmi tünetet nem produkált.
Szombattól a nappaliban éltünk, tévé előtt. A kaja vagy a fagyasztóból, vagy frissen házhoz jött, és gyűlt a mosatlan. Senki sem panaszkodott, nem volt veszekedés és hiszti. Nem tettem fel körkérdést, de tuti 10/10-es eredmény született volna. J
Megszoktunk 