Óvodás

Márkot ma beírattuk az óvodába. Míg a childminder-keresés meglehetősen hosszú és bonyolult procedúra volt, az ovi-ügyet hipp-hopp két nap alatt nyélbe ütöttük. Mivel csak maximum 10 hónapról van szó és egyébként se menne többször mint három délelőttöt egy héten így a lakásunktól való távolság volt a fő szempont. Két ovi is van a közelben, az egyik 10 perc séta, a másik 20. Az előbbibe pont most lett egy hely, a másodikban meg talán januártól lenne, de azt sem tudják garantálni. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy januártól menne csak, de mivel a fent említett (egyébként egy baptista templom közösségi termében üzemelő) ovi már akár azonnal fogadná, így  ha októberben visszajövünk, kezdhetnénk is. Ugyan itthon vagyok Erikkel még április végéig, de mivel Márk jövő szeptemberben iskolát kezd, így addig jó lenne ha kicsit szokná a közösséget és visszarázódna az angolba is. (Vicces egyébként, hogy mivel júliusban született otthon év-vesztes lenne és csak hét évesen menne iskolába, itt meg már épp hogy csak betölti a négyet már iskolás lesz.) 

Tegnap néztük meg mind a két ovit és döntöttünk is. Ha végül nagyon nem fog tetszeni a gyereknek és/vagy nekünk, még mindig átmehet a másikba – feltéve ha felajánlanak egy helyet. Ma elvittük a papírokat és Márk is ismerkedett egy kicsit a hellyel. Tetszett neki, főleg hogy van egy csomó autójuk :). Mikor azonban a banda énekelni indult, ő inkább maradt volna az autóknál, és itt kezdődött a buli. Nekünk mennünk kellett (csak látogatóba ugrottunk be, próbanap majd a jövő héten lesz, akkor maradunk egész délelőttre), de ő se maradni nem akart egyedül (nekem vérvételen volt jelenésem), se énekelni menni. Így egy bömbölő Márkkal mondtunk búcsút az óvónéniknek. Még jó, hogy Erik békésen szunyókált a hátamon, mert nem biztos hogy tudtam volna kezelni két ordító kölköt… Aztán persze megnyugodott a bátyó és most már alig várja, hogy hétfőn menjünk megint. Remélem akkor is is ilyen lelkes lesz, ha ott fogom hagyni. Már mondogatjuk neki, csak lesz foganatja… Majd beszámolok. :)